Genser András (32) bejegyzéseit olvasva a Neston online rádió weboldalán rögtön feltűnik, hogy semmi rosszindulat nincs ebben az emberben. A weboldalukon nem olvasni olyan cikket, amely negatív kritikát mondana másokról. Csak arról ír és azt csinálja, amit szeret. De miért áll valaki londinernek? Miért érkezett el a váltás ideje András életében? Hány országba juthat el az ember zenélni? Mi a helyzet a Nestonnal?

Hogy lett belőled londiner? Hová jutottál a szállodai ranglétrán?

A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán tanultam, mikor rámjött a DJ őrület, és mivel nem volt pénzem, de már akkoriban is 2-3000 forint volt egy bakelit, muszáj volt dolgoznom. Elmentem az akkor nyíló ötcsillagos Meridienbe, ahol a kérdésemre, hogy milyen munkalehetőségek vannak, londiner állást ajánlottak. Persze az elkényeztetett, egyke lelkemnek nem tett jót, de végül átiratkoztam a főiskolán nappaliról estire, és dolgozni kezdtem. Három évig csináltam, közben minden nap végén a kapott jattal rohantam lemezeket vásárolni, és otthon mixelgettem. Aztán három év után "továbbléptem", és éjszakai recepciós lettem. Két évem ment arra, hogy nappal aludjak és éjjel dolgozzak. Zenélni és zenét írni sem lehetett így, mert ekkor már javában DJ-ztem Magyarországon és külföldön kezdtek ismertté válni a saját számaim, éveket is öregedtem az éjjeli munka miatt. A főnököm azt mondta, nem lehetek nappali recepciós, mert van előttem még egy várományos a pozícióra. Ekkor mondtam föl.

Mit jelent/jelentett számodra a váltás, a szabadság, önállóság a munkavégzésben?

Meghoztam életem első komoly döntését. Úgy éreztem, hogy végre felnőttem. Szinte a szállodában értem meg, rengeteg jó emlék köt oda, ráadásul a szüleimnek nem igazán tetszett a dolog, de végre saját, önálló döntést hoztam. A következő fél évben csak zenéket írtam, és elkezdtek külföldre hívogatni DJ-zni. Öt év alatt - 2006 és 2011 között - harmickét országba jutottam el. Jártam Moszkvában, Miamiban, Shanghajban, de Honolulun is. A váltás utáni életemre igaz az, hogy minél többet dolgozom, annál többet tudok profitálni belőle. Úgy kezdek el minden napot, hogy még csak nem is sejtem, mi lesz a vége, de általában jól végződik. Visszajárok a szállodába és látom a régi kollégákat megöregedni a mindennapok monotonitásában, abban a szűk világban. Persze én is öregedtem az éjszakai zenélések, utazások miatt, de másként látom a helyzetem: nem ragadtam a recepciós-szállodás karrierbe, hanem úgy érzem, hogy lehetőségek tárháza az életem.

Mivel foglalkozol jelenleg?

Mivel nem írok mostanság zenéket, kevesebbet hívnak külföldre is. Emellett itthon azért szoktam játszani, de mostanában a Neston  kapta a legnagyobb hangsúlyt. Az elektronikus mellett a popzene is mindig vonzott, és amikor vége lett a radiocafé-nak, mint hallgatójuk, traumaként éltem meg. Aztán kipattant az ötlet a fejünkből egy barátommal, Bíró Attilával (a Mediator Group tulajdonosa – a szerk.), hogy hogyan tölthetnénk be ezt a piaci és kulturális űrt. Felkerestük Nestát, és rá két hónapra hárman belevágtunk egy új zenei platform létrehozásába, a Nestonba. Amellett, hogy imádjuk, üzleti vállalkozásként tekintünk rá. Három-ötéves tervünk van, egyelőre mindent hárman csinálunk. Bevételt a hirdetések hoznak, növekedünk is szépen, de a Neston történetében az fog áttörést hozni, ha a mobilszolgáltatók leviszik a 3G árát, hogy a tömegek számára elérhető legyen. Akár a Balaton közepén is. Ha ez megtörténik, tényleg mobillá válik a Neston hallgatása, és ér majd el széles rétegeket. Egyelőre a nagy adatforgalom még drága. Amúgy nemrég mi voltunk az Exit Fesztivál hivatalos online zenei partnere is.

Hogyan tudsz megélni a zenélésből?

A zenei világ sok területéhez hozzá kell nyúlnom. Az itthoni DJ-zés mellett havi egy-két külföldi fellépésem van. Ehhez jön, hogy egy kis kiadót is üzemeltetek, az Add2Basket Records berkein belül külföldi előadók zenéit “árulom”, ezekhez készíttetek remixeket, plusz a Neston zenei szerkesztése, kreatív-branding-image építése. Szeptembertől stúdióba vonulok, mert nagyon hiányzik már a zeneírás és van még bőven a térképen mit kipipálni.

Sorozatunk előző részében egy fejvadászról olvashattok, aki váltott, és írónő/filmes lett!