Mert vannak ám még cifra szosölmédiás névadások Budapesten, amikből mutatunk is rögtön kettőt, de nem fogsz örülni. Mi legalábbis azonnal kiteleportálnánk magunkat ebből digitális világból.
Ami persze rettentő önironikus kijelentés újságíróként, mert miből élne egy online magazin, ha nem a lájkok, megosztások, kommentek generálta olvasói aktivitásból? Plusz igen, lesütött szemmel toporogva elismerjük, hogy mi is gyakran használunk hashtaget, mert nagyon praktikus funkciói vannak az azonos tartalmak összehúzásánál.
De az ember azt érzi, hogy mikor elérkezhet a napnak az a laptoplecsukós, telefonelsötétítős, appkikapcsolós része, mikor a digitálisból átléphet végre az analógba, az emberi kapcsolatokba, egy jó kávézásba, sörözésbe, vacsorázásba, beszélgetésbe, akkor kéremszépen ne penetráljon be a közösségi média az életébe, jó? Akkor legyünk offline, és élvezzük azt, hogy a szemünk háromdimenziós valóságot lát, valós emberek valós idejű hangját hallja, az ételek tapinthatóak, nem csak lájkolhatóak, az italokkal megkínálunk másokat és nem továbbosztjuk őket egy képernyőn. Élvezzük, hogy az életnek színe, szaga, tapintása, érzékelése van a digitális világon túl.
Ezért az ember naiv gyermeke kimegy az utcára, hogy beüljön egy jó kocsmába, bárba, étterembe, kricsmibe, akármibe. Ahol nem csupán szelfiző embereket lát... hanem magát a helyet is úgy hívják.
Az ember naiv gyermeke nem akarja elhinni, dörzsöli a szemét, hogy ez most tényleg komoly-e, depedigbizonyhogyaz. Selfie. Grill. Bár. Az Uránia mozi közvetlen szomszédságában. És sarkon fordul, hogy elmeneküljön egy másik helyre, ami nem a csücsörítős-izomfeszítős-véletlenülgecijóamellem-öntömjénező fotóműfajról kapta a nevét. Fut, fut, fut, míg el nem ér a...
Oké, ez még mindig csak két hely, mondjuk az is éppen kettővel több, mint amennyi a világra kellene, nemhogy a fővárosunkba. Ezzel a félig üres pohár hangulattal az ember naiv gyermeke végül elmegy ügyet intézni az amúgy is rettentően vidám NAV-ba a Kertész utcában, és széles jókedvét fokozandó szembejön vele ez.
Mi *csak* erről a három helyről tudunk, de ennyi is untig elég. Nagyon reméljük, hogy nem fog nyílni (vagy nem nyílt már) Comment Café, Priviüzi Pub vagy Share Sarok és nem is szeretnénk ötleteket adni. Most mondhatnánk azt, hogy „oszd meg, ha egyetértesz” vagy „lájk, ha tetszik”, de nem mondjuk. Nyugodtan tegyél, amit szeretnél, ha pedig tényleg egyetértesz azzal, hogy ne nevezzünk már el vendéglátóipari egységeket közösségi médiás cuccokról, mert vérgáz és mert tudjunk már legalább a szabadidőnkben egymással foglalkozni a virtuális világ helyett, szóval ha tényleg egyetértesz, akkor most hívd fel egy barátodat és igyál meg vele egy sört úgy, hogy ezt az élményt nem osztod meg hashtaggelt szelfiként lájkvadászva. Hogy nem becsekkolsz egy helyre, hanem beülsz. Nem lájkolod, hanem szereted. És nem megosztod, hanem átéled. Köszönjük.