Nyilván mind intelligensek vagyunk, így az alábbi szokások maximum az ismerőseinkre jellemzőek, de azért megmutatjuk, az Independent szerint melyik az az öt leggyakoribb magatartás, amely a nem igazán intelligens emberekre jellemző.
Tehát ha ezek közül bármelyik igaz arra a bizonyos ismerősödre, akkor nem a jó csapatban játszik.
Másokat hibáztat a saját hibáiért
Ezt elég könnyen ki lehet szúrni, és egyáltalán nem profi viselkedés. Vesztes mentalitás másokra ráhúzni a vizes lepedőt, ha közben mi vagyunk a hibásak. Inkább érdemes vállalni a felelősséget, mert oké, hogy becsúszott a hiba, de ha ezt beismerjük, akkor megvan az esély rá, hogy a következő alkalommal már helyesen cselekedjünk.
Mindig neki van igaza
Konfliktusok napi szinten adódnak, és ezzel különösebb probléma nincs is, ha a két fél képes ezt megbeszélni. A kevésbé intelligens személyek azonban nem vitáznak, hanem folyamatosan a maguk igazát ismételik. Nem az empátia volt a jelük az óvodában, és az érvelés sem az erősségük. De persze igazuk van, mert csak. Jellemző rájuk a Dunning–Kruger hatás, vagyis nem igazán vannak otthon az adott témában, de ők azt hiszik, hogy az adott területnek a legnagyobb királyai.
Persze ez nem jelenti azt, hogy az intelligens emberek azt gondolják, hogy mindig a másiknak van igaza. Csupán képesek mérlegelni, és beismerik, ha az adott helyzetben tévedtek.
A konfliktusokra haraggal és agresszióval reagál
Nyilván IQ-szinttől függetlenül mindenki dühös néha. Az viszont már intő jel, ha valaki azért lesz mérges, mert egyszerűen nincs más eszköze, hogy uralja a helyzetet. A Michigan Egyetem kutatói 600 embert vizsgáltak 22 éven át, és arra az eredményre jutottak, hogy az alacsony IQ és az agresszív viselkedés összefügg. Szerintük az alacsonyabb intelligenciaszint fiatalkorban agresszívvé teszi az embereket, ami később még inkább gátolja őket a fejlődésükben.
Nem veszi figyelembe mások érzéseit és szükségleteit
Ami egyáltalán nem nyerő taktika, ha csak nem a civilizációtól elszigetelten akarja leélni az életét.
A Texas Tech Egyetem kutatása szerint a magasabb intelligenciával rendelkező emberek hajlamosabbak arra, hogy úgy segítsenek társaikon, hogy cserébe nem várnak semmit. Jobban fel tudják mérni az emberek szükségleteit, míg a kevésbé intelligenseknek komoly problémát okoz, hogy megértsék, hogy az ő nézőpontjukon kívül létezik más is. Természetesen mindenki önző valamilyen szinten, ezzel nincs is különösebb probléma, az viszont fontos, hogy megtaláljuk az egyensúlyt a céljaink hajszolása és mások szükségleteinek figyelembe vétele között.
Azt gondolja, mindenkinél jobb
Emellett pedig nagyon hamar eldönti, hogy a többi ember nincs vele egy szinten. A másik oldal viszont motiválja társait, és egyáltalán nem fél attól, hogy ha segít, akkor háttérbe szorul. Megvan a kellő önbizalma, a képességeit pedig reálisan látja. És tisztában van azzal, hogy nem másokat kell elgáncsolni, hanem önmagát érdemes fejlesztenie.