Nagyon kevés olyan vállalat működik a 21. században, ami túlélte a múlt századot, benne két világháborúval, egy világválsággal és negyven év szocializmussal. A Törleynek sikerült, így amikor besétáltunk a pezsgőgyár promontori pincéjébe, tulajdonképpen 133 évet utazunk vissza az időben.
A boltíves, téglafalú hatalmas pincékben sétálva az ember úgy érzi, mintha egy katedrális mélyén járna, ami nem is jár messze az igazságtól, a helyet nyugodtan nevezhetjük a magyar pezsgőgyártás szentélyének. A hosszan elnyúló, katakombaszerű helyiségekben mélyzöld palackok sorakoznak ezresével, rázóállványokra vagy máglyákba rakva.
Itt Methode Traditionelle és Method Transvasee módszerrel készülnek a pezsgők, tudom meg Lőrik Tamás marketingestől, aki éppen harmincöt éve dolgozik a cégnek.
- Ha ma ide besétálna egy 1882-ben élt pezsgőmester, pontosan tudná, mit kell csinálni, ezek a módszerek ugyanis azóta sem változtak gyökeresen
Ha összehasonlítjuk a 19. század végén és a 2015-nen készült fotókat, kiderül, hogy itt nem sok minden változott. És ezzel semmi baj nincs.
Methode Traditionelle
A tradicionális eljárással készített pezsgők legkevesebb 24 hónapig érlelődnek a pincékben. Az eljárás különlegessége, hogy a pezsgő abban a palackban kerül a fogyasztók asztalára, amelyben erjedt, majd érlelődött. A seprőt degorzsálással távolítják el a pezsgőmesterek a palackból. A tradicionális módon előállított pezsgőkre a másodlagos erjedés és érlelés során keletkezett, úgynevezett élesztős íz- és illatvilág jellemző.
A Törley piacvezetőnek számít a területén és nincs az országban 18 éven felüli egyén, aki élete folyamán ne ivott volna a pezsgőjükből, az meglepő, milyen keveset tudunk ezekről a különleges, hagyományos eljárással készült pezsgőikről.
Kiderül, hogy a palackok alján lévő mészjelzésnek fontos szerepe van: a pezsgőmester ezek alapján forgat egynyolcadot a palackon, miközben a pezsgő érik.
Egészen megdöbbentő, mennyi kézi erő és emberi munka megy bele egy-egy palackba. Ugyan ezresével sorakoznak előttem a mélyzöld üvegek, mégis az az érzésem, mintha mindegyik külön egyéniség lenne.
Methode Transvasee
Az ezzel a technológiával készített pezsgők erjesztése, érlelése 1,5 literes, úgynevezett magnum palackokban történik. A pezsgő a seprőtelenítésig minimálisan 9 hónapot tölt ebben a palackban, de egyes tételek akár 18 hónapot is pihennek így. Az így készült pezsgők ízében és illatában a palackos érlelés jegyei mutatkoznak.
Miközben végigjárjuk a háromemeletes pincét, Lőrik Tamás Törley Józsefről mesél, aki az 1800-as évek végén Reimsben tanulta ki a pezsgőkészítés alapjait. 1882-ben Promontoron (a mai Budafokon) indított el saját startupját, ami sok tekintetben vált elsővé a monarchiabeli Magyarországon. Újításai közül az egyik legjelentősebb, hogy ő vezette be elsőként a fagyasztással történő seprőtelenítést (degorzsálás).
Nem mellékesen igazi autóbolond volt, alapító tagja a Magyar Királyi Autóklubnak, és ő lett a gazdája a hármas számú magyar jogosítványnak. Állítólag ő okozta az egyik első – szerencsére komolyabb személyi sérülések nélküli – autóbalesetet az országban. Nem véletlen, hogy a Törley volt az első magyar vállalat, amely lovaskocsikról átállt a teherautókra.
1910-re már évi kétmillió palackot gyártottak, ekkor már az egész világon ismerték a márkát, lerakataik voltak Hamburgban, Berlinben és Koppenhágában. Törley József nemesi rangot kapott, és komoly kastélyt épített fel a pincék fölé a Loire-menti chateau-k mintájára. (A Törleyk egyébként a Bácskából származnak, az egykori családi kastélyban jelenleg egy szálloda működik.) Etyeken vásárolt szőlőket, mivel azt tapasztalta, hogy hasonlatos a Champagne-i klímához.
Az érdekes, hogy sem az I. világháború, sem a világválság nem kényszerítette térdre a vállalatot. Aztán jött a második világháború, és Csepel bombázásakor találat érte a gyárat. Az egykori hatalmas és erős cégnek ekkor volt olyan időszaka, amikor mindössze négyen dolgoztak itt.
A szocializmus alatt a rendszer kezdeti ellenszenve után (amely a pezsgőt úri passziónak, burzsoá csökevénynek tartotta) ismét talpra állt a gyár. 1963-ban bevezették a tartályban történő erjesztést, és megindult az export is a baráti szocialista (és ma már nem létező) országokba: az NDK-ba, Jugoszláviába, Csehszlovákiába és a legnagyobb felvevő piacra, a Szovjetunióba.
Az 1980-as évektől kalauzunk, Lőrik Tamás is itt dolgozott és pezsgőt gyártott. Elárulta, hogy év végén néha előfordult olyan, hogy hirtelen még egy extra tehervonatnyi pezsgőt kellett útnak indítani Moszkvába, és ilyenkor kicsit trükközni kellett, hogy meggyorsítsák a pezsgő érését.
A Törley történelemállóságát bizonyítja, hogy a privatizáció sem vágta tönkre, és bár német tulajdonban van, Magyarországon készül, teljesen magyar menedzsment alatt. Érdekesség, hogy Kanadában, egészen pontosan a francia Quebec-ben a Hungária Grand Cuvee-je piacvezetőnek számít, és Észtországban is imádják a budafoki pezsgőgyár italait, évente ugyanis 1,8 millió palack fogy a balti országban, ami azt jelenti, hogy az egy főre jutó fogyasztás magasabb, mint nálunk. Itthon hat és fél millió palack fogy, amiket ha egymás mellé tennénk egy autópályán, a sor 550 kilométer hosszú lenne.
A hűvös, történelmet lehelő téglafalak között sétálva egyértelmű, hogy a 133 éves Törley pincészet lelkében járunk. Ami a jó, hogy a vállalat nem rejti el ezt a fantasztikus hangulatú kincset, hanem egy Élmény- és látogatóközpont formájában mindenki számára elérhetővé teszi. A buborékos italt készítő nagy múltú vállalat lenyűgöző történetéhez tulajdonképpen már csak egyféleképpen juthatunk közelebb: ha kinyitunk egy tradicionális eljárással, a pince falai között készült nyerspezsgőt és belekortyolunk.
(Fotó: Tóth István, Törley)