A közvilágítás korlátozása csak az első lépés, sokat kell még megtakarítani. Nem várjuk tétlenül az újabb spórintézkedések bevezetését, ötletelünk.
A szürkület ezentúl tényleg szürkület lesz Budapesten: spórolni kell, ezért az előre meghatározott időterv szerint kapcsolják be a közvilágítást, légköri viszonyoktól, felhőktől, időjárástól függetlenül. Ha mondjuk vihar miatt már jóval korábban besötétedik, pech, mennydörgésre nem lehet hónapokkal előre tervezni, költségvetést csinálni meg végképp nem.
Idén 66 millió forint takarítható így meg – a főváros nagyjából 400 milliárdos büdzséjéhez képest ez pitiáner összegnek tűnik, olyan, mintha egy több hónapos világkörüli luxusúton egyszer anyagi okokból innánk Evian helyett csapvizet. De elég csak ránézni a BKV-ra, hogy elhiggyük, ennyire nincs pénz, számítanak a tízmilliók is. Félő viszont, hogy ha soha többet nem kapcsolják fel az utcai lámpákat, az oszlopokat pedig ledöntik és elviszik a MÉH-be, akkor sem sikerül egyensúlyba hozni a város pénzügyeit.
Akkor tehát nyilvánvalóan újabb megszorításokra van szükség. Jobban járunk, ha magunk segítünk kevésbé fájdalmas takarékossági intézkedéseket kitalálni, mint aztán elviselni egy fejünk felett meghozott, kevésbé kreatív döntés következményeit.
Ne fizessünk felesleges színes fényekért!
Nem csak a közvilágítás után kell villanyszámlát fizetni: a közlekedési lámpák után is. Általában nem ok nélkül vannak ott, ahol, tehát felelőtlenség volna csak úgy kikapcsolni őket. A KRESZ szerint, ha nem működnek, a közlekedési táblák útmutatásait kell követni – vagyis a főúton haladóknak akkor is elsőbbségük van, ha zöldet jelez a lámpa nekik, és akkor is, ha nincs lámpa. A piros és a sárga hasznos, de az értelmetlen zöldért ne fizessünk vagyonokat!
Ne pazaroljunk a buszjeggyel!
Eldobható buszjegyek? Ilyen gazdasági helyzetben? Egy buszjegynek két oldalon összesen négy vége van, tehát ha nem nyomtatjuk tele mindenféle szöveggel (újabb pénzmegtakarítás!), akkor egy helyett négyszer is felhasználható lesz. Utána pedig csinálhatunk belőle konfettit.
Feldarabolni a rendőröket
Mi a hasonlóság a fekvőrendőr és a kátyú között? Hogy idegesítő. És a fekvőrendőr építése és a kátyúzás között? Hogy sok pénzbe kerül. Válságban amúgy sem lehet mindenhová egész rendőrt állítani, azaz fektetni. A megoldás a darabolás: a fekvőrendőrök különböző testrészei a kátyúkba tömve remekül védenék és szolgálnák a közlekedőket.
Kuka helyett busz
Kukásautó háztól házig, akár hetente többször? Elképesztő luxus. Van sok egyéb fontos önkormányzati jármű: a tömegközlekedési eszközök. Amikor az ember megy valahova, semmiből nem állna vinni egy kis zacskóban a szemetet, amit egyszerűen ott hagyhat a buszon, villamoson stb., amely a végállomásokon kialakított apró szeméttelepekre szállítaná a csomagokat. A kukásautónak elég lenne a végállomásokat végigjárni, sokkal kevesebbe kerülne. A BKV-járműveken érezhető szag arra utal, már elkezdődött a tesztüzem.
Még több célú járművek
A kukáskocsiként is funkcionáló BKV-eszközök egyértelműen mutatják, a többcélú járműveké a takarékos jövő. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy egy-egy gépet csak egy-egy feladatra használjunk, a hókotrókat is locsolókocsinak építik át nyárra, de bőven van még mit ésszerűsíteni. Nem tudnak úgy vánszorogni a városnéző buszok, hogy egy seprőgép ne legyen lassabb, tehát alkalmasabb eszköz a mindent jpg-ben rögzítő turistáknak: kell néhány ülés a tetejükre, és már cseng is az euró. Halottszállító csak temetésen? Majd ha arany mozgólépcsőn jutunk le a nyolcas metróhoz! A különféle pompaautók eladásból származó pénzből Budapest vehetne néhány fekete limuzint, amelyből hétvégén kedvükre sikítozhatnák tele a belvárost a kissé ittas lányok, hétköznap pedig akár egyszerre több koporsót is szállíthatnának az utolsó, jóval csendesebb úton, a szippantókocsik fordított üzemben pedig a vízágyúkat helyettesíthetnék tömegrendezvényeken. Akkor biztos nem lenne nagy tiltakozás a megszorítások ellen.
