Madonna egész karrierje a botrányról szólt. Soha nem érdekelte semmi más, csak a feltűnés, és ennek érdekében mindig mindenre hajlandó volt. Fiatal korában a durva szexualitással sokkolt, középkorú nőként a hirtelen váltással a vallás, spiritualizmus felé fordult – most pedig, amikor hímeznie kellene otthon a rózsás mamuszában, ismét szexistennőként hirdeti az idősödő nők szabadságát. Egymástól független karrierállomásoknak tűnnek – azonban ha alaposabban megvizsgáljuk Madonna megjelenését, egyértelművé válik, hogy karrierje, külseje és stílusa tulajdonképpen az elejétől fogva ugyanabból a kelléktárból épül fel. S hogy mik ezek az összetevők? Lássuk!

Középosztály-sikk

Madonna 1984-es videója a Like a Virginhez mai szemmel nézve gyenge előképe csak a későbbi dívának – gondolnánk, ha nem úgy nézne ki benne az énekesnő, mint manapság a lányok kilencven százaléka, mínusz gázos sérő. Leggings, áttetsző csipke felső, karkötők kilószámra, rövidnadrág és neonszínek. Az összhatást egy nagyon kedves idős hölgy fogalmazta meg a legjobban, akivel a „mai fiatalokról” beszélgettem: olyan, mintha mindig koszosak lennének.

Ez a középosztály-sikk Madonna karrierje során többször felüti a fejét. A Papa Don’t Preach (1986) klipjében egészen a feliratos pólóig merészkedik:

A Secretben (1994) egy ócska csillogós felsőben énekel egy lepukkant bárban:

Az American Pie videójában (2000) pedig melltartó nélkül vonaglik egy spagettipántos topban, agyonhordott farmerban. Valószínűleg ez a leglepusztultabb része a Madonna-ikonográfiának, és talán sosem fogjuk megtudni, mennyi belőle az irónia. Itt inkább együttérzést fejez ki a white trash-sel:

Marilyn Monroe

A szőke szexszimbólum külön fejezetet érdemel Madona popéletrajzában. A Material Girl (1985) már eleve a Szőkék előnyben című musicalfilm egyik betétdala (Diamonds Are a Girl’s Best Friend) nyomán született, a klip pedig egy az egyben másolja Marilyn Monroe filmbéli jelenetét.

Madonna:

Marilyn:

(Majd a Madonna-verzió vicces módon egy másik musicalfilmbe, a Moulin Rouge!-ba került bele, vegyítve az eredetivel)

A True Blue videója akár a Grease egyik részlete is lehetne: az ötvenes évek világát idézi meg. Az azonos című album (1986) Andy Warhol és a pop-art hatását viseli magán: az említett klipben például Madonna ugyanazt a frizurát és sminket viseli, mint Marilyn a híres színes Warhol-képeken.

Hollywood

Nemcsak számot és klipet épített erre a tematikára Madonna, de talán ez az általa legtöbbször elővett toposz a videóiban. Egyik legjobb klipje, az 1989-es, David Fincher által rendezett Express Yourself egy zseniális csavarral az expresszionista (szóvicc, értitek) film jegyében született: az 1927-es Metropolis című film ihlette.

A minden idők legjobb filmjének nevezett Metropolis:

A másik epikus Madonna-klip, a Vogue (1990) Hollywood aranykorába kalauzol: a nyitóképek alatt Tamara de Lempicka festményei láthatóak (az art deco egyik legnevesebb festőnője):

A szövegben pedig kifejezi imádatát saját kedvencei iránt:

„Greta Garbo, and Monroe
Dietrich and DiMaggio
Marlon Brando, Jimmy Dean
On the cover of a magazine

Grace Kelly; Harlow, Jean
Picture of a beauty queen
Gene Kelly, Fred Astaire
Ginger Rogers, dance on air

They had style, they had grace
Rita Hayworth gave good face
Lauren, Katherine, Lana too
Bette Davis, we love you”

Marlene Dietrich stílusa szintén több helyen feltűnik Madonna művészetében: a Who’s That Girl klipjében (1987) viselt, hatalmas válltömésekkel ellátott zakó (amilyen a Vogue és az Express Yourself  klipjében is látható), a német díva sajátja volt. Önéletrajzában leírja, hogy azért kezdett férfiruhát hordani, mert számos dalt, amit szeretett volna, egyszerűen nem tudott női kosztümben előadni. Azzal viszont, hogy koncertjei második felére férfinak öltözött, sok mindenre lehetősége nyílt – és örök divatot teremtett vele.

És itt az elhíresült Hollywood című klip (2003), ami az Aranykor utáni romokat mutatja be – jó kis per lett belőle, a klipben látható jelmezek és beállítások tulajdonképpen Guy Bourdin fotográfus életművének leghíresebb darabjai. A művész fia nem volt rest egy zsák pénzt lehúzni értük – valljuk be, van valami lenyúlásszaga a dolognak Madonna részéről.

Bourdin képei:

Latin

Madonna a La Isla Bonita klipjében (1987) barna hajjal látható, flamenco-táncosnak öltözve.

Karrierje kezdetén szívesen kacérkodott a latin hangszerekkel (például a True Blue albumon), később ezt férfiakra redukálta, latinos agymenésének fő műve lánya, Lourdes. Az 1989-es Like a Prayerben is felfedezhetünk még némi latin bájt – de ez a klip nekünk más miatt lesz fontos.

Vallás, boszorkányság

Na, mi az a dolog, amivel a szexualitáson kívül sokkolni lehet a csúnya, álszent világot? hát a vallás! Nem véletlen, hogy Madonna épp az istenkártyához nyúl mindig, ha egy kis botrányra éhezik: a Confessions Tour egyes koncertjeit például azért kellett lemondania, mert a Live To Tellt az énekesnő keresztre feszítve óhajtotta elénekelni.

A vallási mizéria a Like a Prayerre vezethető vissza (bár a szövegvilágban már jóval korábban is fel-feltűntek a szexet vallási síkra emelő utalások). Az 1989-es videoklip ráadásul fekete Jézussal sokkol, Madonna stigmataként szerepel benne, van minden, mint a búcsúban: égő kereszt, smár a Megváltóval, és a többi.

Ekkoriban Madonna keresztet hordott a nyakában – később ezt mindenféle new age-vonulatokon keresztük piros karkötőre cserélte, és beállt a Kabbala-hívők közé. A Frozen 1998-as klipjében furcsa boszorkányként váltózok lóból kutyává és vissza a Mojave-sivatagban – a vallás, a boszorkányság mellé gyakran vegyül egy kis goth hatás is. Brr.

Honleány

Madonna nem csak szimbólumként használta szívesen videográfiájában az amerikai zászlót (az American Pie-ban például), de amikor már úgy gondolta, gyakorlati hatással is lehet a világ folyását illetően, élesen kritizálta az amerikai politikai elitet. Jelesül Bush elnököt, s emiatt be is tiltották az American Life klipjének első verzióját. Ígymaradtak a zászlók és az egyenruhában beszólogatás.

Az amerikai divat farmer formájában szintén elengedhetetlen része a Madonna-stílusnak: a már említett American Pie-on kívül a Ray Of Light klipjében county-énekesnek (rossz nyelvek szerint egy elcseszett Sheryl Crownak) öltözött az énekesnő (és a kritikusok szerint ez is lett az egyik legjobb albuma).

Mindezek tetjébe pedig ott az ultimate american chic – a cowboy-kalap! A Music legendás klipjében luxus változatban tekinthető meg:

A Don’t Tell Me videójában pedig egyenesen texasi cowboylánynak öltözik az énekesnő. Kockás ing, veszkócsizma, csicsás övcsat – múúú!

Cyber

Bár csak érintőlegesen, de a Human Nature klipjébe és a Bedtime Story-éba is vegyül némi cyber hatás: fura hajak, Bettie Page-hatás a jövőbe ültetve (ez egyébként az ötvenes évek Hollywoodjának halmazába és a fétis témakörébe is illeszkedik.)

Bedtime Story:

A Nothing Really Matters klipje a japán viseletet öltözteti cyber- és fétisköntösbe.

Fétis

Helyben vagyunk: Madonna egyik legfontosabb stíluseleme ez, egészen az Erotica album megjelenésétől. Az Erotica klipje valóban fordulópont volt a popkultúrában: kőkemény szexualitás, homoszexuális viszonyok, lakk, tűsarok, korbács – és ez még csak a közvélemény számára emészthető verzió. Az azonos című fotóalbum igazi hardcore darab leplezetlen pornográfiával – a barátok számára leforgatott, exkluzív film pedig, amit Madonna ajiba készített, még ezen is túlmegy.

Bár sokkal finomabban, de a fétis divatelemei sokkal később is megjelennek Madonna videóiban: a gyűlöletes 4 minutes fűzős csizmája például évekre megpecsételte a női csizmadivatot (a testszínű fűző pedig újabb Hollywood-utalás).

A (Madonnához képest) ártalmatlanul (és marilynesen) induló Justify My Love klipjébe is jut bőven a mókából, bajuszos nők, orgia, tessenek csak nézni, ha elmúltak tizennyolcak.

És persze hová is lyukadhatánk ki, mint a legújabb kliphez, a Girl Gone Wildhoz: tűsarkú platformcsizmában és latexban táncikáló férfiak, hűha. Vajon 2012-ben is működik még a homoerotikus kártya?