A snowboard eredetét képtelenség pontosan meghatározni, mert lehet, hogy elterjedése előtt száz évvel már fabrikált valaki egy lábra rögzíthető deszkát, amivel egy eldugott alpesi falvacskában a fák között száguldozott, csak épp a lejtő végét nem érte el egy darabban. A kezdetek általában minden találmány esetében homályosak, de a történelemkönyvek Sherman Poppen nevét jegyezték fel a hódeszka feltalálójának. Az ihletet a hatvanas években alternatív mainstream sportnak számító szörf és gördeszka adta. A szörfrajongó michigani üzletember 1965 karácsonyán két sílécet erősített össze széles deszkává, azzal a célzattal, hogy lányait terhes felesége mellől kiűzze a házból a környékbeli havas dombokra. Ez olyannyira jól sikerült, hogy a szomszédos fiatalok között lányai szinte sztárokká avanzsáltak a deszka miatt. Ehhez nem kellett más, mint néhány rögzítő elem a két sílécre, meg egy darab kötél az orr-részre, hogy legyen mivel irányítani a csúszkát. Kész is volt a Snurfer, ami nevét a snow és a surf szavak házasságának köszönhette.

Bukik a Snurfer

Poppen hónapokig reszelgette találmányát, majd szabadalmaztatta is azt. Egy ismerőse a Brunswicknél érdeklődést mutatott a Snurfer iránt, aminek az lett a vége, hogy a bowling és billiárd sportban neves cég kezdte árulni a deszkát. Sportboltokban - gondolnánk, de nem: barkácsboltokban. Ezzel a Snurfer sorsa lényegében megpecsételődött. Akkora üzleti bukás lett belőle, hogy a Harvard Business Schoolban azóta arra használják a történetét, hogy bemutassák, milyen a rossz marketing. Azért eladtak belőle néhányszázezer darabot, de a rossz stratégia miatt nem sikerült kihasználni a piacban rejlő lehetőségeket, így a Brunswick pár évvel később felhagyott a gyártással.

Közben képbe került egy Jake Burton Carpenter nevű fiú, aki tizennégy éves volt, amikor kapott egy Snurfert, amit később úgy jellemzett, hogy öngyilkos eszköz volt abban az állapotában. Ugyanakkor olyan nagy hatással volt rá, hogy némi kihagyással egész életét a hódeszka tökéletesítésével töltötte. Már akkor észrevette, hogy ez egy kiforratlan termék, de a középiskola, a University of Colorado, végül a New York University gazdaságtudományi szakán végzett tanulmányai alatt a síelést választotta. Álmát, hogy részt vegyen az egyetemi bajnokságban, keresztülhúzta egy balesetben eltört kulcscsontja. Az NYU-n sikeresen elvégezte a közgazdász szakot 1977-ben, majd beállt dolgozni egy manhattani bankhoz. Mindez idő alatt kísértette a Snurfer továbbfejlesztésének ötlete, így amikor örökölt egy kisebb összeget, otthagyta a bankot, és a Stratton Mountain síparadicsomához költözött Vermontba, hogy megalapítsa cégét, a Burton Snowboards-ot, 1977-ben.

Döcögős kezdetek

Jake a kezdetben éjszakáit ugyan bartenderként volt kénytelen tengetni, nappalait viszont újabb és újabb snowboardok készítésével töltötte. Egy barátjának ácsműhelyében több, mint száz modellt készített. A formákkal, a mérettel, az alapanyagokal, a kötésekkel és a laminálási technikákkal kísérletezett, de mire megtalálta a megfelelő kombinációt, a strapabíró laminált fa lapot, a télnek vége lett és a Snurfernél fényévekkel komolyabb deszka senkit sem érdekelt. Frusztrálóan indult tehát a cég története, de meg kell jegyezni, Burton feladata nem egy új termék bevezetése volt a piacra, mert az akkoriban nem is létezett. Elsősorban tehát a piacot kellett megteremtenie.

Egy évvel később, 1978-ban a nyarat Ausztriában töltötte, a gleccsereken tesztelte deszkáit. Amerikába hazatérve, amint a tél közeledett, körútra indult az országban, rengeteg trade shown vett részt, ahol deszkáit próbálta eladni. Közben megismerkedett feleségével, Donnával, akivel együtt házukba költözött a cég is. “A pince volt a műhely, a padlás a raktár, az étkező az iroda, a nappali pedig a bemutatóterem. Sokszor adódott, hogy éjjel kettő volt, amikor felhívtak a nyugati partról, én pedig fogtam egy tollat és felvettem a rendelést.” - mondta Burton erről a télről egy interjúban. Háromszáz boardot tudott eladni első nekifutásra, adóssága minden egyes nappal nőtt.

Az 1979-es évben ugyan már nem gyártották, de a Snurfer még mindig népszerű volt. A Michiganben rendezett National Snurfing Championshipre rengetegen neveztek be, hogy összemérjék tudásukat, de Jake elrontotta a bulit. Jött, látott és győzött a módosított deszkás versenyben, méghozzá saját készítésű deszkájával, amelyen már kötés is volt. Sikerével a hódeszkázásban egy új fejezet kezdődött, amelyben a snowboard sportág lassacskán kilépett bölcsőjéből és meghatározó szerepet kapott benne a technológiai fejlődés.

A következő éveket ennek ellenére még nem lehetett diadalmenetként értékelni. A Burton Snowboards által felhalmozott adóssághalmaz csak akkor tűnt el, amikor 1984-ben elérték az egymillió dolláros összbevételt. Jelentős akadályt gördítettek a sportág elé a sípályák. Az üzemeltetők nem szívesen látták a snowboardosokat, mert egyszerű huligánoknak tarották őket a síelőkkel szemben. Az évtized közepén a sípályák kilencvenhárom százalékáról ki voltak tiltva a snowboardosok, de tíz évvel később már csak tíz százalékuk tiltotta ki őket és nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy népszerűsítsék és oktassák a snowboardozást. A pályák üzemeltetői rájöttek arra, hogy szükségük van az akkoriban legdinamikusabban fejlődő sportágra a fennmaradáshoz.

Mainstream sport

Burton cégének óriási szerepe van abban, hogy a sport elterjedt és ma már teljes értékű, olimpiai sportágként tartjuk számon. Az első szórólapok még meg sem említették a Burton Snowboards nevet, kizárólag a sportra fókuszáltak. “Csakis a sport volt az előtérben, nem a Burton. Dolgoztunk együtt sípályákkal. Versenyeket szerveztünk. De mindig, mindenki számára nyitottak voltunk.” - mondta Burton a korai időszakról. A snowboard sportágban és a hozzá kapcsolódó piacon a Burton Snowboards az egyik legfontosabb szereplő volt, és az a mai napig, de szüksége volt az olyan vetélytársakra, mint a Tom Sims nevéhez fűződő Sims Snowboards, vagy a Winterstick.

Jake cégének - hogy az európai rendeléseket gyorsabban tudja kiszolgálni -  kellett egy európai telephely. Innsbruckban állítottak fel egy központot 1985-ben, neve Burton Sportartikel. A mai napig innen látják el a kontinens üzleteit. Ez - és a később Japánban létrehozott központ - jelzi, hogy az egész világon nőtt az igény a deszkákra, általuk a sportra, ettől az időszaktól kezdve számít a Burton Snowboards egy töretlenül sikeres cégnek. Érdekes, hogy eleinte úgy gondolták, az igazi felvevőpiac a síelőknél keresendő, mert a régóta téli sportokat űzők fogékonyabbak lesznek egy új eszközre (ez a crossover piac). Nem így történt, a snowboardozás inkább olyan fiatalokat vonzott, akik a szörf, vagy a gördeszkázás szerelmesei voltak, és még az életben nem volt a lábukon síléc. Alternatív megoldás, egy lazábbnak, és a fiatalok szemében menőbbnek tűnő eszköz és sport képe miatt csábultak és szerettek bele rengetegen a hódeszkázásba.  A Burton az egész imázsával, grafikáival mindig nagyon közel állt a gördeszkás és szörfös cégekhez.

A kilencvenes években a snowboardozás mainstream sporttá vált (olyannyira, hogy 1998-tól olimpiai sportág). Magazinok épültek rá, a médiában erőteljesen jelent meg, így Jake egyszercsak többszáz versenytárssal kellett szembenézzen egy gyorsan növekvő piacon. A Burton Snowboards piacvezető szerepét ugyanakkor semmi sem fenyegette, a piac harminchat százalékát tudhatták magukénak. Ez kétszer annyi volt, mint a legközelebbi rivális részesedése. Az ezredforduló előtti években már évi százezer snowboardot adtak el mindhárom jelentős piacon:  Észak-Amerikában, Japánban és Európában. Innen pedig egyenes út vezetett a sportruházat és a kiegészítők gyártásáig, amelyek kapcsán azóta is ugyanazt a magas minőséget képviselik, mint a snowboardok terén.

“Nagy lépés volt a Burton fejlődésében, amikor felállítottuk a vezetőséget és felosztottuk a cég tevékenységeit. A vezetőség kiváló. Mindannyian űzik a sportot.” - valahol az utolsó mondatban kereshetjük a Burton sikerének titkát. A sport iránti szeretet és a minőség iránti elkötelezettség tették világhírűvé Jake Burtont, aki a kezdetektől fogva kitartott a snowboardozás mellett. Víziójából mára milliók által űzött sport lett. “Ezzel kelek és fekszem. Szeretem - ez a sport az életem.”