Elképesztő a káosz a maszkkal kapcsolatos szabályok körül és elszomorító az a tudattalanság, ahogy használjuk. Vagy ahogy nem használjuk.
2020 divatslágere kétségkívül a maszk, ez az elvileg a száj és az orr előtt viselve a koronavírus-fertőzés veszélyét csökkentő izé. Van zöldes, elvileg egyszerhasználatos, a gyakorlatban hónapokig hordott műtős. Van házilag készült cuki. Van építőipari. Van papír. Van textil. Van méregdrága, márkázott. Van szelepes. Van ventilátoros, USB-s. Van alternatív, balaklavából, kendőből. És van vicces is. De hogy pontosan hogy is kellene viselni, kell-e viselni, jó-e valamire egyáltalán, melyik fajta jó valamire egyáltalán: ezzel kapcsolatban tökéletes a káosz a világban. És az emberek fejében. Hihetetlen történeteket látok a valóságban és a médiában napi rendszerességgel maszk-ügyben és tényleg nem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek.
Az óvszer mindig rajtam van, csak akkor veszem le, ha pisilek vagy szexelek
Egy néni a minap gondosan felhúzott, eligazgatott maszkban szállt fel a távolsági buszra, végigtotyogott rajta, ügyesen fogódzkodva, persze, majd leült a busz végében. Utána elővett valami péksüteményt a táskájából, ugyanazzal a kezével, amelyikkel végigtapogatta az összes kapaszkodót, a maszkot lehúzta az álla alá és elkezdett lakomázni, minden egyes falatot a kapaszkodós kezével letörve és a szájába dugva.
Egy bácsi ugyanezen a buszon fegyelmezetten viselte a maszkját, amíg meg nem szólalt a telefonja. Ekkor lehúzta a maszkot az álla alá és úgy beszélgetett több mint tíz percig (mértem), közben vígan szórva a levegőbe a saját mikrocseppecskéit a szájából és persze szívva az orrán be a mások cseppecskéit a környezetből.
A boltban az eladó és a vevő megbeszéltek valami problémát egy beütött tétellel kapcsolatban. Ehhez persze udvariasan lehúzták a maszkjukat és félrehajoltak a pénztárost védő, nemrég felszerelt plexipajzs mellé, úgy mégiscsak intimebb. Utána pedig visszahúzták a maszkjukat, hogy tovább védje őket a láthatatlan ellenségtől.
A történelmi templomban, ahol nemrég jártam, az idegenvezető mindenkivel felvetette az ilyen-olyan maszkját (köztük persze egy csomó lazán illesztett darabbal, ami mellett nyilván nem csak én látok be a viselője orráig, szájáig, hanem a vírust is vígan befújja-kihordja a pajkos szellő, ha akarja). Megkérte a csoportot, hogy lazán tengjünk-lengjünk, a távolságtartás végett. Majd megérkeztünk a főhajóba, ahol az idegenvezető javaslatára a közönség beült a padsorokba, szorosan egymás mellé, hogy onnan hallgassák meg a negyedórás tájékoztatót. Kicsit arrébb az altemplomban lévő fontos síremléket pedig a szűk katakombában megint csak összetömörülve, vállat vállhoz simítva nézték meg a látogatók.
Egy kis vidéki benzinkúton rám szóltak, hogy vegyem fel a maszkot, úgy menjek be fizetni. Az ügyféltérbe amúgy csak egyetlen vevő léphet be egyszerre, a kasszás plexilap mögött van, maszkban. De a vevőnek is kell a maszk. Egy másik, nagy vidéki benzinkúton 2-3 fős személyzet van bent a shopban, egyikükön sincs maszk. És a vevőnek se kell, legalábbis nem szóltak rá senkire, akin nincs.
A tisztifőorvos végignyomta a tavaszi kampányt munkatársaitól kartávolságra állva a kaspóban, maszk nélkül. Tegnap megjelent maszkban, egy töküres irodában beszélve a kamerának:
A faluban, ahol élek, a kisboltban, ahol egyszerre napközben sosincs 2-3 embernél több, kötelező a maszk. Mellette, a kocsmában, ahol ritkán van 2-3 embernél kevesebb, nem. Görögországban állítólag központi szabályozás szerint kell viselni az iskolákban a maszkot: "kötelező lesz a tanároknak és a 6 évesnél idősebb gyerekeknek az osztálytermekben és az iskoláig való közlekedés során (...) ugyanakkor a tornatermekben és a szünetekben nem lesz kötelező viselni". Az én gyerekem gimnáziumában az osztályban nem kötelező viselni, viszont a folyosón igen. A másik gyerekem iskolájában egyáltalán nem kötelező.
Ja, és a legjobb, hogy az utóbbi napokban a hazai médiában és hivatalos kommunikációban egyre gyakrabban "szájmaszk"-nak nevezik a cuccot, aminek pedig "az orrot és szájat eltakaró" dolognak kellene lennie a hivatalos (és logikus) rendelkezések szerint. Olyan ez, mint az autópálya szélén a leállósáv, amin ugye nem szabad csak úgy leállni...
Mi a fenét kezdjünk hát ezzel a maszk-dologgal?
Az lenne talán a jó, ha nem amulettként, törvény által előírt kötelezettségként vagy mindentől megóvó egészségügyi csodaszerként tekintenénk rá. Fontos, hogy mindig tisztában legyünk azzal, hogy a maszk önmagában nem oldja meg számunkra a járvány problémáját. Azzal, hogy felvettük (akár rendesen, akár az orrunk alá, akár egy profi FFP-3-ast, ami valóban kiszűri a vírust, akár egy laza sálat), igazából csak a törvényi előírásoknak tettünk eleget, úgy-ahogy, de nem védtük meg az egészségünket!
Ahogy a nyakban lógó kereszt, a fejet takaró kipa vagy a napi ötszöri imádkozás Mekka felé, a maszk sem óv meg száz százalékban a világ veszélyeitől. A maszk nem mentesít a gondolkodástól: aki viseli, sajnos annak is érdemes tudatosan, a környezetet folyamatosan szkennelve, gondolkodva más módszerekkel is védekeznie a fertőzésveszély ellen. Hiszen elvileg az lenne a cél, hogy ne kapjuk el a kórságot, nem az, hogy legyen a szánk előtt egy rongydarab.
Akit pedig tényleg érdekel, hogy pontosan mire is jó a maszk és mennyire van értelme, szerintem ezt a cikket olvassa el: a mai napig nem láttam magyar nyelven ennél jobb összefoglalót a témáról. A cikk legfontosabb általános következtetését pedig mindenki szívlelje meg: a szájmaszk csak kiegészítő védekezési eszköz, a legfontosabb az emberek többsége számára a kontaktus kerülése, a megfelelő távolságtartás és a fokozott higiénia.