Járt utat a járatlanért...

Amikor valaki egy tökéletes munkahelyen, remek pozícióban, jó fizetésért dolgozik, el sem tudja képzelni, mennyire kicsúszik a lába alól a talaj, amikor az oly sokat emlegetett válság miatt elbocsátják. Azt pedig pláne nem tudja ekkor elképzelni, hogy egy évre rá egy példaértékűen sikeres vállalkozás feje és lelke lesz. Pontosan ezt történt Mészáros Gáborral, akivel a mára több százmilliós üzletté duzzadt vállalkozásának színhelyén, a chocoMe mintaboltban beszélgetünk, megszámlálhatatlan mennyiségű táblás csokoládé társaságában, miközben – mi más – a francia Chocolat Radio szól.

– A Heineken trade marketingeseként mindenem megvolt, mígnem 2009 januárjában egyik napról a másikra az utcára kerültem. Az álláskeresés kilátástalan volt, hiszen a válság közepén voltunk. Mindezt tetézte, hogy egy autóbalesetben megsérült a nyakam, így többhónapos kezelés következett. Mindeközben volt időm gondolkodni, merre tovább. Egyre inkább megfogalmazódott bennem, hogy szívesen csinálnék valami sajátot, vonzott, hogy a nulláról felépítsek valamit. Vállalkozó családból jöttem, a szüleimnek italnagykereskedésük van Balassagyarmaton, így volt elképzelésem, hogy ez milyen előnyökkel és persze kockázatokkal jár – kezd bele történetébe Gábor.

Emlékei szerint még autómosó indításán is gondolkodott, de azért valahogy mindig a gasztromóniához köthető ötletek tetszettek neki. Nem csoda, hiszen, ahogy meséli, édesanyja igazi kreatív háziasszony, aki sosem rántotthúst készít krumplival, inkább improvizál és valami különlegeset próbál ki. Emellett Gábor fiatal korában szakács akart lenni, így aztán a sok egyéb ötlet mellett felmerült a csokoládékészítés is. Ugyanakkor óvatos volt, nem kizárólag az érzelmeire hallgatott: alapos üzleti tervezés és piackutatás előzte meg a döntést, mielőtt beindította a vállalkozást.

– Sok kalkulációt végeztem, hogy felmérjem a különböző üzleti lehetőségeket, és talán meglepő, de a csokoládékészítés volt az, amihez a legkisebb tőkére volt szükség. Egy ilyen vállalkozást ugyanis fel lehet építeni lépésről lépésre, nem szükséges az elején egy nagy beruházást tenni. A hazai piacot felmérve világosan látszott az is, hogy a kommersz csokikkal szemben inkább a luxus kategóriát kell megcélozni, mivel abból itthon szinte csak a Lindt márka létezik, illetve néhány féle bonbon, de például a táblás csoki szinte teljesen kimaradt a szórásból. Arra gondoltam, hogy ha más csinálhat negyvenféle különleges ízű és külsejű bonbont, akkor én miért ne csinálhatnék ugyanilyen sokféle, exkluzív megjelenésű és rendkívül jó minőségű táblás csokoládét? Minden jel arra mutatott, hogy ebbe az irányba kell elindulnom – mondja Gábor.

Több millió csokoládévariáció

A jó minőség önmagában nem feltétlen elég egy viszonylag passzív piac – amilyen a magyar csokoládéipar – megmozgatásához. A chocoMe az igazi áttörést a rengeteg féle feltétnek köszönheti, melyeket a kreatív vásárlók akár hatvanmillió-féleképpen variálhatnak: választhatnak csokoládéjukra liofilizált (fagyasztva szárított) gyümölcsöket, fűszereket, magvakat, sőt virágszirmokat is. Az alapanyagok mindegyike a legjobbak közül való, a kandírozott virágszirmok Franciaország legnagyobb tapasztalatával rendelkező ehetővirág-készítőjétől, a pisztácia Bronte-ból, a mogyoró pedig egyenesen Piemontból érkezik. Ez utóbbiból épp ott van egy félkilós zacskó Gábor asztalán – ezt nassolja munka közben.

– Ahhoz a kezdetektől ragaszkodtam, hogy magas minőségű, „high-end” terméket szeretnék létrehozni, mindenféle szempontból. Ez az alapanyagokon túl vonatkozik a megjelenésre, a csomagolásra, a marketingre is – mesél tovább. – Rendkívül hosszan, majdnem nyolc hónapon át terveztük például az új csokoládé öntőformát is Ebedli Gyula belsőépítész és formatervező barátommal, háromféle méretű négyzetes és domború nyomattal, melyek közül az egyik maga a chocoMe logó. A papírdoboz csak egyfajta keretet ad az alapvetően is esztétikus csokoládénak.

Gábor nem csak a tervezés lépéseit, de magát a csokoládékészítést sem engedte ki a saját kezéből. Mivel cukrász előképzettsége nem volt, beiratkozott a világhírű belga Callebaut csokoládégyártó cég akadémiájára, ahol elsajátította a csokoládékészítés alapjait. Hazatérve a saját konyhájában gyakorolt.

– Elkezdtem kombinálni az ét-, tej- és fehércsokoládét a feltétekkel, és annyira sokféle ízvariáció tetszett meg, hogy kézenfekvő volt az online shop ötlete, hiszen így a honlapunkon bárki összállíthatja magának a saját csokoládéját a kedvenc ízeiből. Az ötlet egyébként nem újkeletű, a perszonalizálás nagyon divatos, ha ügyesen keresgélsz a neten, még parfümöt is össze tudsz állítani magadnak különféle illatanyagokból, online – bár valljuk be, a végeredmény azért ott sokkal kétségesebb, mint a csokinál.

A chocoMe csokoládéknak hamarosan híre ment, és a viszonteladók részéről felmerült az igény, hogy a felsőkategóriás édességek megjelenjenek az üzletekben is. Mivel nem minden kereskedőnek volt türelme és affinitása kiválogatni egy-egy saját ízvariációt, Gábor úgy látta, érdemes a csokoládékat termékcsaládokba csoportosítani és olyan ajánlott kreációkat kínálni, melyek mindenféle igényt kielégítenek: így vannak például fűszeres, magvas-gyümölcsös, virágos és kávés termékcsaládok, sőt, az utóbbi időben már sommelier-vel közösen kidolgozott, különféle borokhoz vagy pálinkákhoz ajánlott csokoládéválogatások is.

És ekkor elhangzik az a mondat Gábor szájából, amit már tűkön ülve vártam: ne csak beszéljünk róluk, kóstoljuk is meg! Gábor térül-fordul és előkerül vagy hatféle csoki: ét, tej, kávés, fűszeres, majd – mivel csendben megjegyeztem, hogy a fehér csoki a gyengém – egy gyümölcsös fehércsoki is. Úgy beszél róluk, mint egy zenész a hangszeréről, egy divattervező a legújabb kollekciójáról. Mindegyiknek van egy kis története, és megvannak a kedvencek is. Gáboré például – több más mellett – az egyik elsőként megalkotott csokoládéja, a fahéj, kakaóbab, meggy és vörösáfonya feltéttel kombinált étcsokoládé, vagy az édesszájúaknak jobban kedvező tejcsokoládé etióp Yirga kávébabbal, madagaszkári bourbon vaníliaporral és fahéjas-cukros mandulával.

A világ meghódítása Angyalföldről

A chocoMe kicsiben indult: az első három hónapban Gábor egymaga volt a mindenes: megvásárolta az alapanyagokat, megcsinálta a csokoládét, becsomagolta, bedobozolta, felcímkézte, aztán elküldte a megrendelőnek és kiszámlázta. Segítsége néhány családtagja és barátja volt, a munkakapcsolatai abszolút bizalmi alapon működtek, és működnek ma is. Fél év elteltével vette fel az első alkalmazottat, ma pedig csúcsidőszakban már húszan vannak: tizenöten készítik a csokoládét az üzemben, és öten dolgoznak az irodában. A kettőt egyébként alig pár lépés választja el, hiszen a tavaly októberben, Angyalföldön felavatott csokoládé-manufaktúra mellett egy csábító mintabolt is megnyílt, ami irodaként is szolgál.

– Sok pénzt nem kell költenem benzinre, ez tény – mondja nevetve Gábor, aki az üzemmel szemben lakik, így egy átlagos napon alig mozdul ki a XIII. kerületből. – Szerencsére a sikerünk nem maradt lokális, nemzetközi szinten is híre ment a terméknek, és egyre többfelől kerestek fel, hogy szívesen lennének a chocoMe disztribútorai. Ennek köszönhetően már tizenkét európai országban kaphatók a csokoládékollekciók, illetve franchise jellegű együttműködésünk van Ausztráliában, és épül egy chocoMe csokoládéüzem Los Angelesben is.

Tágra nyílik a szemem, hiszen mindez azt jelenti, hogy ez az alig két és fél éves vállalkozás szédületes gyorsasággal halad afelé, hogy világmárkává alakuljon. Néha maga Gábor is alig hiszi el sikerét, melyeket már számtalan díj is bizonyít, ezek ott sokakoznak az irodájában, köztük a Magyar Termék Nagydíj és több innovációs elismerés. Elérzékenyülve mesél az üzleti Oscarként is emlegetett Ernst & Young Év üzletembere díjról, melyet a Jövő ígérete kategóriában nyert el 2012-ben.

– Fogalmam sem volt, hogy díjat kapok, csak többszöri unszolásra béreltem szmokingot és mentem el a gálára. Amikor a felkonferálásból kiderült, hogy rólam beszélnek, eltört a mécses, nem szégyellem. Azt sem tudtam, hol vagyok, nem is nagyon emlékszem semmire, teljesen önkívületben voltam. Hihetetlen érzés, hogy valamit létrehoztam a saját erőmből, és ilyen szinten elismerik a munkámat.

A siker a számok nyelvén is jól követhető: már az alapítás évében 26 millió volt az árbevétel, ami 2011-ben 133 millióra, 2012-ben pedig 250 millióra nőtt. Gábor tervei szerint idén túllépik a 350 milliós nettó árbevételt. Ez azt jelenti, hogy idén körülbelül 400 ezer tábla csokoládét fognak legyártani. Emellett vannak más tervek is a chocoMe márkával, az elkövetkező négy évben több új termékünk is lesz, ami nem táblás csoki, de kapcsolódik a csokoládéhoz – a többi egyelőre titok.

Csokoládé, ami mosolyra késztet

A sikerért persze Gáborék minden tőlük telhetőt megtesznek. Rendszeresen járnak nemzetközi kiállításokra, ahol a nagyközönségnek és a szakmának is bemutatják a chocoMe-t. Első magyar cégként vettek részt például a világ legnagyobb és legelismertebb csokoládé rendezvénysorozata, a Salon du Chocolat zürichi helyszínén. Olyan nagy sikerük volt, hogy a magukkal vitt árukészlet az utolsó napra már nem volt elég, minden tábla elfogyott.

– Talán az a chocoMe titka, hogy képes érzelmeket kiváltani az emberekből. Amikor meglátják, mosolyt csal az arcukra, kézbe akarják fogni, sőt, gyakran közös fotót készítenek vele. A csokoládénkat elsőre az esztétikum miatt választják az emberek, de azért nem szabad elfeledkeznünk a minőségről sem, hiszen ha a különleges a látványt nem kísérné ízélmény, akkor aligha térnének vissza vevőink, márpedig rengeteg a törzsvásárlónk és több mint 18 ezer rajongónk van a Facebookon – mondja Gábor.

Nem csoda, hogy a chocoMe csokoládéit elkezdték utánozni, nem egy termék csomagolása a megtévesztésig hasonló hozzá. Gábort az bosszantja legjobban a másolókban, hogy egyetlen percet sem fordítanak arra, hogy valami egyedit csináljanak, hiszen nem csak a chocoMe stílusát, de még az ízvariációkat is lekoppintják. Ma már jogi lépéseket is megtesz ellenük, mert egyre többen vannak, és ez nem csak az ő hírnevét rontja, de az egész csokoládéiparnak rosszat tesz.

– Az lenne a legjobb, ha itthon is lenne vagy száz csokoládés cég, de mind más, méltó konkurenciái egymásnak. Hiszen ettől működik jól a svájci vagy a belga piac is. Mindenkinek megvan a saját egyénisége, amit a termék tükröz. Az én csokoládém olyan, mint én.

Gábor ma már ideje nagyrészét az irodában tölti, és a cég operatív menedzselését végzi, de ő találja ki az új ízkombinációkat, személyesen kóstol meg minden új csokoládét, és eldönti, mi kerül be a sztenderd termékválasztékba. Sőt, a termékfotózások előtt személyesen ő készíti el a csokikat, hogy azok külsőre is tökéletesek legyenek. Ha a munkán kívül, önszántából csokoládét eszik, akkor csak a konkurenciát, a sokféle felső kategóriás, külföldi csokoládét kóstolja, hiszen ismernie kell a trendeket. Annál is inkább, mivel egyre inkább fókuszba kerül a nemzetközi piac, idén először neveztek például egy angol élelmiszeripari versenyre, a Great Taste Awardra négyféle chocoMe-variációval. Az eredmény csak ősszel derül ki, de ha jó minősítést szereznek, az lényegesen megdobhatja a külföldi eladásokat. Igaz, enélkül is úgy tervezik, hogy idén már több csokit gyártanak exportra, mint hazai eladásra.

Profil

Mészáros Gábor elsőként közgazdászként végzett, majd idegenforgalom és vállalkozásszervező szakirányon diplomázott. Eközben 2003-ban elkezdett dolgozni az Amstel Sörgyárnál (jelenleg: Heineken Hungária Sörgyár) trade marketing menedzserként, ahol 2009 januárjáig tevékenykedett. Ezt követően 2009-ben elkezdett dolgozni saját vállalkozásán, létrehozta chocoMe márkanév alatt a csokoládé-manufaktúráját. A cég 2010. június 21-én kezdte el készíteni a termékeket, két és fél év alatt körülbelül 570 ezer tábla csokoládét készítettek, melyek nagy részét ma már külföldön értékesítik.

(Fotók: Tóth István)