A minimál jelen korunk egyik legerősebb hívószava a tehetős vevők körében az ingatlanpiacon, s nem csak építészeti, hanem életstílussá is vált.

Amikor egy tehetős vásárló ingatlant keres, s a presztízsre is gondol, akkor más szinte nem is jöhet szóba, mint egy minimalista villa a budai hegyekben. A minimalizmus divat, több száz millió forintokért kelnek el jó helyen lévő minimalista villák. Óriási a kereslet, miközben a jól megtervezett minimalista házak száma csekély. Mintha valami újdonságról lenne szó, amit most fedeztek fel, pedig erről szó sincs. Ráadásul a minimalizmus kicsit nehezen egyeztethető össze a valódi élettel.

Szegényeknek szánták

A minimalizus nem az elmúlt egy–két évtizedben jelent meg az építészetben és a lakberendezésben, mégis virágkorát éli hazánkban. Gyökerei az 1910-es évekre nyúlnak vissza, a modernizmusig. Ezzel a stílussal szorult háttérbe az épületeken a díszítés, s minden olyan elem eltűnt, mely nem volt funkcionális. Lehántottak az épületről mindent, ami úgymond felesleges volt, vagy legalábbis lehetett nélkülözni. Nem akart leplezni, takarni, láthatóvá váltak az alkalmazott építőanyagok.

A modernizmus táptalaja a múlt század elején bekövetkező népességrobbanás volt, melynek hatására óriási mennyiségben kellett lakásokat építeni a tömegek elhelyezésére: olcsó, egyszerű otthonokat, melyeket ugyanilyen könnyen, gyorsan előállítható bútorokkal rendeztek be. Ezt segítette az akkoriban beinduló tömegtermelés is, mely kitermelte a szükséges alapanyagokat is.

A modernizmus, mint minden építészeti stílus, egy idő után kifulladt. Nem tűnt el azonban végérvényesen, mivel a második világháború után az építészetnek megint hasonló kihívásokkal kellett megküzdeni, mint pár évtizeddel korábban. Ekkor azonban már nem modernizmusról, hanem minimalizmusról beszélünk, mely a ‘60-as, ‘70-es évekre eljutott a tehetős nyugat-európai középosztályig is, melynek ekkorra lett elege a fogyasztói társadalomból, s valamiért úgy gondolta, hogy óriási, de egyszerű villákkal jól lehet protestálni.

A stílus jellemzői

A minimalizmust a mértani formák jellemzik, nincsenek ívek, csak derékszögek és párhuzamosok. A díszítés hiányzik, ezért a tömeg, anyag kreatív használatával visznek az építészek dinamikát az épületekbe. A beton, a fém és az üveg a jellemző anyaga, némi fával és kővel kiegészítve. A házak kizárólag lapostetősek, a belső terek jellemzően egybenyitottak, világosak a sok üvegfelület miatt, itt is hiányzik a díszítés, de alapvetően a képek, a tárgyak, sőt a bútorok is. A felületek eredetileg jellemzően fehérek, illetve kiegészítik olyan semleges színekkel, mint a barna (bézs) és a szürke árnyalatai. Az élénk színek csak ritkán, kis felületen jelennek meg legfeljebb.

Miért nem viseljük el?

És itt elérkeztünk a minimalizmussal kapcsolatos legnagyobb problémához: kevesen viselik el azt a sterilitást, ami a stílussal jár. Nincsenek – vagy csak rendkívül kis számban – tárgyak, képek, saját fotók, szőnyegek, szobanövények, melyek némi meghitt hangulatot csempésznének a lakásba. Ráadásul a minimalizmus helyigényes: előre ki kell találni, hol lesznek a beépített szekrények, s ha ez utóbb szűkösnek bizonyul, nem lehet terjeszkedni, vagy ha mégis ezt tesszük, megtörjük a nagy becsben tartott minimálhangulatot.

Bútorként csak egy lapos ágy és néhány szögletes fotel fér bele. Nem állíthatjuk, hogy a minimalista otthon nem dizájnos és harmonikus, viszont érzelemmentes és kicsit kényelmetlen.

Kiknek javasolt?

Legfőképpen talán azok a fiatalok képesek elviselni a minimalizmust mint életformát, akik még egyedülállók, esetleg csak a párjukkal élnek együtt, és keveset vannak otthon. Jellemző, hogy a legtöbb minimalista otthonban megtörik a stílust, egy idő után bekerülnek oda nem illő tárgyak – ahogy az egy normális lakásban történni szokott –, megjelennek a színek, a személyes, érzelmi töltetet is hordozó dolgok, s rendetlenség lesz.

Különösen olyankor nehéz megtartani a stílust, amikor már gyerekek is vannak, ők ugyanis egész más jellegű – színes, szagos, rendetlen – életteret követelnek maguknak. A tapasztalatok szerint a legtöbben előbb-utóbb feladják a küzdelmet.

Magasabb szinteken

Ugyanakkor persze nyilvánvaló, hogy akadnak olyanok, akik számára kifejezetten megnyugtató és pihentető a mindennapok zaja, harsánysága, zűrzavara után egy olyan otthonba hazaérkezni esténként, ahol ezzel szemben minden forma tökéletes, a színek semlegesek, nincs zavaró zsúfoltság, nincsenek érzelmi hatások, csak harmónia, nyugalom és így lehetőség a belső béke megteremtésére. Ráadásul arra is képesek, hogy ezeket a feltételeket tartósan megtartsák a környezetükben. Ők vannak azonban kevesebben. Lehet kísérletezni, hogy mi hova tartozunk.

Tovább:
A legfrissebb Player-cikkekhez
A rovat többi cikkéhez
Mi az a loft? Kik veszik és mennyiért?

(Fotó: Toynuts.com)

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Négy étel, amivel megtisztíthatod a szervezeted az ünnepi kajálásoktól és italozgatásoktól

Ki tartja be sikeresen az újévi fogadalmait?

Mondunk három várost, felismered az országot?

További cikkeink a témában
Vagány és érzéki dizájncuccok karácsonyra, amivel tuti meglepetést okozol
Hirdetés