Bemutatjuk, hogy viharkárok esetén mire fizet a biztosító, illetve hogyan trükköznek egyesek a lakásbiztosítással.
Bár csalás szempontjából a gépjármű vezet, mégis sokan trükköznek a lakásbiztosítással is. Van, akinek tényleges kára keletkezett az ingatlanában, de azt jóval nagyobbnak állítja be, hogy többet zsákmányolhasson a biztosítótól. Van, aki szándékosan keletkeztet károkat, például megrendez egy betörést vagy csőtörést idéz elő. Nagy favorit még a gyújtogatás: megvenni egy lerobbant házat, spontán tüzet keletkeztetni (persze még véletlenül sem benzinnel, mert az kimutatható) és bízni abban, hogy a biztosító fedezi az újjáépítést.
Mi számít viharkárnak?
Ezek a dolgok mindig könnyen kiderülnek, hiszen ingatlanról van szó. De mire terjed ki a lakásbiztosítás? A hazai biztosítási gyakorlatban a természeti károkra, csőtörésre, egyéb balesetekre általában mindegyik biztosítás kiterjed, a drágább konstrukciók már a lopásból eredő károkat is fedezik. Feltéve, ha a tulajdonos betartotta a biztosító által előírt biztonsági intézkedéseket (egy kulccsal nem zárható fészer kirámolását nyilván nem térítik meg). Ezen kívül még a lakással kapcsolatos jogi ügyek költségeit is állhatja a biztosító (paradox esetben akkor is, ha éppen velük pereskedik a tulajdonos).
Korántsem garantált viszont, hogy egy kellő időben megkötött biztosítás megfelelő védelmet nyújtott volna, hiszen jól tudjuk, a biztosítók a kákán is csomót keresnek, és ott kötnek bele a káreseménybe, ahol csak tudnak, hogy megússzák a fizetést. Viharkárok esetében például elsődlegesen a szélerősséget veszik figyelembe, ha az nem ér el az adott környéken egy bizonyos sebességet, akkor szegény fedél nélkül maradtak bizony hiába próbálnak bármilyen kárigényt is érvényesíteni. Van, ahol az 54 km/óra már viharnak minősül, de egyes biztosítók csak a 70 km/órás szelet tekintik annak, függetlenül attól, hogy ekkora szélerősségnél már tényleg repül minden. Ha kukacoskodik a biztosító, az Országos Meteorológiai Szolgálat adatai vagy a katasztrófavédelmi igazgatóság igazolása bizonyíthatja a szél erősségét.
Hazánkban szerencsére a lakások 75 százaléka biztosítva van, azonban a biztosítás megkötése előtt mindig olvassuk el az Általános Szerződési Feltételeket és mérlegeljük, hogy a számunkra megfelelő kockázatokra vonatkozik-e a biztosítás, lakóhelyünk környezetéből tudunk következtetni a lehetséges károkra. Például kertes házi övezetben könnyen rádőlhet a házra egy fa, a nyolcadik kerületben viszont inkább betöréses lopás ellen érdemes biztosítást kötni, sőt létezik olyan kiegészítő biztosítás is, amely a lakás kisállataira is kiterjed. A nyugdíjasok számára kidolgozott csomag például fedezi a feledékenységből nyitva hagyott csapon át elfolyt vízfogyasztást, a panellakóknak szóló hosszabb fizetési haladékot tartalmaz, abból kiindulva, hogy ez a társadalmi csoport nagyobb eséllyel válhat munkanélkülivé.
A tulajdonosnak mindent meg kell tennie
Természetesen a tulajdonos sem tétlenkedhet, neki bejelentési, helyszín-megőrzési, kármegelőzési, kárenyhítési kötelezettségei is vannak. Először is a kárt minél hamarabb be kell jelenteni, a szerződések többnyire a kár észlelésétől számított két munkanapon belül megkövetelik ezt, mivel az idő múlásával a bizonyítás is egyre nehezebb lesz. Ezzel összefügg, hogy a kár helyszínét is általában változatlanul kell hagyni és a károsodott vagyontárgy állapotán sem szabad változtatni, kivéve, ha kárcsökkentés, vagy a további károk megelőzése érdekében kell lépni. A kármegelőzésben a legtöbb biztosító segít, hiszen okos kis sms-ben tájékoztatják ügyfeleiket, hogy ideje becsukni az ablakot, és beterelni a nyájat, mert az évtized vihara közeleg.
Összefoglalva, sajnos hazánkban a legtöbb lakás alulbiztosított, vagyis a biztosítás nem fedezi a lakás teljes értékét illetve nem terjed ki minden olyan kárra, amely potenciálisan bekövetkezhet. Biztosítva is van meg nem is. Olyan ez, mint amikor az egész délután focizó nebuló összecsap valami bugyuta fogalmazást irodalom házi gyanánt, azonban másnap megbuktatják miatta.