Izgalmas ugyan lopott csókokat kapni a fénymásolónál, és az, hogy sülve-főve együtt lehettek, ugyanakkor kellemetlen pletykákat is szülhet. Abba pedig bele sem érdemes gondolni, hogy milyen érzés egy szakítás után is együtt dolgozni napi szinten a másikkal, vagy fordított esetben fenntartani úgy változatlanul a kapcsolatot úgy, hogy közben valamelyikőtöket már kirúgták a közös munkahelyről.

De mi a helyzet, ha a kapcsolatfelvételre irányuló próbálkozásainkat egyesek zaklatásnak érzik? Sőt, ha valaki esetleg erőfölényével visszaélve próbál minket számunkra nem kívánatos helyzetekbe kényszeríteni? Mi, férfiak többnyire kevésbé esünk áldozatául a szexuális zaklatásoknak, egy európai kutatásban mindössze tíz százalékunk számolt be ilyesmiről, bár gondolom mindenki emlékében élénken él a Demi Moore főszereplésével készült klasszikus.

Ezért inkább azt az aspektusát érdemes vizsgálni a dolognak, hogyan ne ejtsünk mi áldozatokat. Magát a szexuális zaklatást tulajdonképpen tekinthetjük a hatalommal való visszaélésnek, az alá-fölé rendeltség kihasználásának is, és nem kell rögtön a tettekre gondolni, hiszen szóban ugyanúgy megvalósulhat a dolog.

A zaklatás a legkülönfélébb formákban realizálódhat, és az egyén érzékenységétől függ, mi az, amit még elvisel, és mi az, ami már túllépi a tűréshatárát. A munkával összefüggő problémák megvitatása, a kijavításra adott utasítás például még nem tekinthető zaklatásnak, egy félreérthető kijelentés sem szokta általában kicsapni senkinél a biztosítékot, de ha ez sorozatosan fordul elő, az már irritáló lehet.

Férfiként éreznünk kell, mi az, amit megengedhetünk magunknak, és azt, hogy a kolléganőink nem biztos, hogy úgy értelmezik bizonyos kijelentéseinket, ahogy a legjobb haverjaink. A legtöbb ilyen jellegű megjegyzés és helyzet már megelőzhető azzal, ha nem viselünk kihívó ruhát a munkahelyünkön – javasolja nőtársainak Pethő Anikó, az Aarenson Consulting vezető tanácsadója.

Érdekes esetről számolt be például Ildikó, aki olyan munkahelyen kezdett dolgozni, amelynek főnökével egyszer évekkel korábban már összeszűrte a levet. A felettes természetesen élénken emlékezett még a régi esetre, és erre lépten-nyomon próbált célozgatni, hol egy gúnyos megjegyzéssel, hol egy félre nem érthető érintéssel. Ildikó végül kénytelen volt felmondani, hogy ezt a kényelmetlen helyzetet megszüntesse.

Bármennyire is csábító tehát az új titkárnő a hihetetlenül rövidre szabott miniszoknyájában, muszáj ellenállni a kísértésnek, hiszen súlyos következményei lehetnek. Fontos kiemelni, hogy a bírói gyakorlat szerint a zaklatás abban az esetben is megállapítható, ha az a munkaidő lejártát követően, a munkatársak közötti szervezett vagy spontán társas összejövetelen történik, ha ezt a munkaviszonnyal összefüggésben rendezik (pl. céges karácsonyi vacsora). Ekkor is kordában kell tehát tartani a bennünk lakozó kisördögöt.

Számtalan jogi lehetőség áll ilyenkor a sérelmet szenvedett rendelkezésére, feltéve persze, ha fel meri fedni a történteket, és vállalja az ezzel járó hátrányokat is, hiszen egy ilyen eset gyakran az állásába is kerülhet, és nem csupán akkor, ha felettesével kapcsolatos a panasz.

Munkaügyi per, személyiségi jogi per, feljelentés zaklatás vagy becsületsértés miatt – akár még jelentős summát is kaphat kártérítés gyanánt a sértett, a probléma azonban a bizonyítás kérdése, hiszen a legtöbb ilyen eset olyan helyen történik, ahol nem igazán vannak jelen tanúk, akik aztán az érdekében vallanának.

Érdemes tehát nem egyedül maradni a fehérmájú főosztályvezető-asszonnyal az iratraktárban. Akadnak munkahelyek, ahol ezt a problémát úgy hidalják át, hogy háromnál kevesebb ember nem tartózkodhat egyszerre egy légtérben. A nyugati országokban részletes etikai kódexeket dolgoznak ki az ilyen jellegű helyzetekre, és abban határozzák meg pontosan azt, mely esetek minősülhetnek zaklatásnak – akár már egy kétértelmű bók is –, és megfelelően szankcionálják is ezt.

Lehetőség van igényt érvényesíteni az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál (EBH) is, ez a szerv azonban arra hivatott, hogy a munkáltatókat megregulázza, tehát a kollégával szembeni fellépésre nem megfelelő fórum. De a munkáltató is ludas lehet, hiszen a mulasztása, mint passzív magatartás különösen abban a tekintetben merül fel, amikor a tudomást szerez ugyan arról, hogy egy alkalmazottja zaklatja munkatársát, de nem tesz intézkedést ennek megakadályozása érdekében. Akár az EBH eljárására, akár perre kerül sor, a munkáltatók igyekeznek minél előbb rendezni az ügyet, elkerülendő a negatív visszhangot.

Egy amerikai üzleti honlap nemrég összegyűjtötte azokat a szexuális zaklatással kapcsolatos pereket, amelyek során az Egyesült Államokban a legnagyobb kártérítést kapta a sértett. Ebből kiderül, hogy egy hölgyet már azért több millió dollár illetett meg, mert a kollégája a nagy melleire tett megjegyzéseket, a saját péniszének méretével kérkedett, valamint faggatta erotikus fantáziáiról. Miután a munkáltatójának panaszkodott, a cég kirúgta a nőt. A kissé hímsoviniszta döntés 10,6 millió dollárjába fájt a cégnek.

A rekordot azonban az az asszisztens tartja, akinek az esküdtszék 168 millió dollárt ítélt. A hölgyet azért rúgták ki a kórházból, amely korábban foglalkoztatta, mert folyamatosan panaszkodott a HR részlegnél, hogy az orvosok és a kórházi személyzet a jelenlétében szexről beszél, obszcén megjegyzéseket tesz és folyamatosan provokálják. Érdekes, hogy a zaklatás ebben az esetben is csak szóbeli volt, a bíróság mégis jelentős summával kárpótolta a hölgyet.

Tovább:
A friss Player-cikkekhez
A férfias Player-karácsonyhoz
Házi jogászunk további tanácsaihoz
A szexmunka és ami mögötte van