Először készült a Plutó Charon nevű holdjának geológiáját és történelmét feltáró térkép.
Az új térképhez szükséges adatokat és felvételeket a New Horizons űrszonda gyűjtötte és készítette 2015-ben, amikor elrepült a Charon mellett. A New Horizons elegendő információt gyűjtött a holdfelszín egyharmadának feltérképezéséhez.
Ezt is a New Horizons hozta össze a napokban:
Nagy felbontású fotó érkezett a Naprendszer peremén keringő objektumról
Bár a New Horizons elsődleges célja a Plútó tanulmányozása volt, azért az Ultima Thule sem egy unalmas égitest.
Ezen a területen a tudósok 16 különböző típusú geológiai egységet, vagyis hasonló típusú területet azonosítottak, köztük tíz kilométer magas szirtekkel, több mint ezer árokkal és más hosszúkás, lineáris képződménnyel.
A szirtek, árkok, kráterek és egyéb képződmények magasságának és mélységének megállapításához a kutatók azokat a felvételeket használták, amelyeket az űrszonda a sztereó 3D-s képek alkotásához a hold felett elrepülve készített.
Ezek a képek különböző pozícióban készültek, így ugyanúgy használhatók, ahogyan agyunk a két szem alkotta képet felhasználja a mélység észleléséhez.
A térkép olyan lehetséges világot mutat be, amely egykor meghasadt, mint egy kicserepesedett száj, és jeges anyagot bocsátott ki belsejéből, nagy területeket elöntve. Ezek az úgynevezett krioáramlatok, vagyis ősi jeges áramlatok.
A kutatók meg vannak győződve arról, hogy a Charonon találhatók a Naprendszerben eddig talált legmeggyőzőbb bizonyítékai a nagy krioáramlatoknak.
Feltárták a Charon krátereit is. A kutatók szerint meglepőm, hogy csak nagyon kevés koptatott krátert látunk. A Marson régi (koptatott) és új kráterek is láthatóak, a Charonon viszont szinte minden kráter úgy néz ki, mintha nemrég jött volna létre.
A kráterek így vagy újak, vagy már régóta jelen vannak anélkül, hogy bármi megváltoztatta volna őket. Az elkopott kráterek hiányára magyarázat lehet az is, hogy valamilyen folyamat eltüntette a régi krátereket.
Ilyenek lehetnek a krioáramlatok, melyek a Charon felszínén lévő repedésekből törtek fel és maguk alá temették a régi krátereket.
Ebben az esetben a Charon belsejének a múltban fel kellett melegednie és olyan kémiai vagy fizikai változáson kellett átmennie, amelynek hatására kissé megnőtt a kiterjedése, emiatt pedig megrepedt a felszíne. Már az így feltört meleg anyag is maga alá rejthette a Charon eredeti felszíni képződményeit.
Ez is érdekelhet:
A Goblin törpebolygó egy óriási objektum gravitációs hatása alatt állhat
A Naprendszer eddigi legtávolabbi objektumára, egy törpebolygóra bukkant a NASA egyik csillagásza.
(forrás: Phys.org, BBC, MTI)
