Jóvanna, a fenti mondatot csak gonoszkodásból írtam, a legexkluzívabb luxusmárkákat leszámítva nem nagyon lehet a XXI. században kézzel autókat készíteni, még prémiummodelleket sem. A nagy sorozatokhoz az autóiparban bizony sorozatgyártás kell, akár a Lexusok esetében is. Cipőket viszont még éppen lehet kézzel készíteni, ha a mester talál vevőt, aki megfizeti a pontosan a lábára szabott, egyedi darabokat. Belgiumban vannak ilyen vevők, így hát cipész is van, aki kiszolgálja őket. Ő Natalie van Lijsebettens, a Collectif d'Anvers tulajdonosa, Antwerpenben.

A félmilliós város egyik csendes belső utcájában található, tipikusan flamand keskeny, magas sorházi lakás-műhelyben zavarba ejtő töménységben és kuszaságban kapja az ember szeme és orra az ingereket. Az orr esetében nem arra gondolok, ami úgy általában a már egy ideje viselt cipők esetében észlelhető, hanem arra a kevert fa-bőr-vegyszerillatra, ami egy ilyen cipészműhelyt körbeleng. Natalie egyszerre művész és profi kisiparos, aki főként természetes anyagokkal szeret dolgozni, de nyilván szükség van festékekre, ragasztókra is a cipők, csizmák, esetleg táskák vagy egyéb bőrdíszműves termékek:

elkészítéséhez. De készülnek itt kimonók, kabátok, egyéb ruhadarabok vagy kiegészítők is. A falakon szarvasmarha-tülkök lógnak, azokról pedig retikülök, mellettük bizarr festmények - és rengeteg sámfa. A sámfák ki sem fértek mind a falra: a cég ezer-ezerötszáz ügyfelének mindegyikéhez tartozik (jó esetben) egy pár belőle, mert az itt varrt-szögelt lábbelik mind precízen a megrendelők lábáról vett minta alapján, tökéletesen méretre szabva készülnek el. Az első látogatás alkalmával Natalie vagy segédei egy tintapárnára állítják a vevőt, megnézik a talp nyomáspontjait is és persze lemérik a lábfej paramétereit. A méretek alapján készül a sámfa, a sámfa alapján a cipő.

A műhely ügyfelei között vannak, akik nem különcködésből, inkább egészségügyi okokból csináltatnak maguknak lábukhoz, testükhöz tökéletesen passzoló cipőt. Van például a cégnek olyan hölgyvásárlója, akinek nincsenek lábujjai, de itt testreszabott magassarkú cipőt is készíttethet magának. Persze vannak olyan kuncsaftok is, akik a különleges anyagokért, az egyedi dizájnért jönnek ide, és akad olyan is, aki kész koncepciót hoz, és maga mondja el, miből szeretne milyen cipőt, csizmát, táskát. Natalie-nak ők a kedvencei. Mint mondja, imádja a lehetetlen ötleteket: minél elképesztőbb, akár bizarrabb az elképzelés, annál lelkesebben lát neki a munkának.

A csizmák felsőrésze akár halbőrből is készülhet; talán a szürke az, amit lazacbőrből és a fekete, amit pisztrángból varrtak. A kígyóbőr, aligátorbőr ma már nem menő, de a bőrükért tenyésztett és leölt, neadjisten illegálisan vadászott állatok helyett élelmiszeripari hulladékanyagot felhasználni egyre menőbb

Natalie Hollandiában tanulta ki a susztermesterséget, emellett számtalan egyéb területen folytatott tanulmányokat, ismerkedett művészettel, kultúrával, anatómiával Európa-szerte. Miután végighallgattam, hány fázisban is készül el egy ilyen kézi gyártású cipő és megnéztük, mekkora rutin és ügyesség kell a bőrlapok kiszabásához, a varráshoz, a talp és a felsőrész összeillesztéséhez, kicsit meg is lepődtem, amikor megtudtam, hogy ezek a cipők jellemzően hatszáz-ezerkétszáz euróba kerülnek. Az elkészítésükhöz szükséges idő függ a dizájntól, az anyagoktól, de általában néhány nap alatt össze is állnak. Természetesen a különlegesebb, bonyolultabb darabok esetében az ár is jóval magasabb:

Báránybundával bélelt borjúbőr téli cipő, fa alapra építve, 12 centis sarokkal. Ár - személyes érdeklődésre

A Pump Fetish nevű modell: magas sarok, átlátszó szíj, a talp a lábujjak alatt ér véget. Mondom: Natalie számára nincs túl extrém, ha cipőről van szó

Időnként azért a nagy tömeggyártóknál is meglódul a kreativitás: