Élményajándék-függő vagyok. Elég nehéz ügy ez, ha nőkkel élsz együtt, és már torkig vannak a főzősulival, az utazással, a hőlégballonozással meg a workshopokkal. Ők egy épkézláb táskát akarnak, meg nyakláncot. Hát, tőlem hiába...
Szerencsére nem csak én gondolom úgy, hogy egy (akár közös) élmény hosszú távon sokkal hasznosabb, rövid távon pedig lényegesen több boldogsághormont tartalmaz, mint egy elektronikai cucc vagy egy divatcikk.
Thomas Gilovich, a Cornell University pszichológiaprofesszora húszéves kutatás után arra jutott, hogy nem szabad a pénzünket tárgyakra költeni, mert nagyon gyorsan elmúlik a boldogságérzet, amit a megvásárlásuk vagy a használatuk okoz.
Ennek három oka van:
- Hozzászokunk. Ami ma még újdonság, holnap már nem lesz az.
- Egy magasabbak az elvárásaink, egyre többet akarunk. Amint hozzászoktunk valamihez, egyből jobbat keresünk.
- A szomszéd fűje mindig zöldebb. Mindent hasonlítgatunk, és ennek következményeképp csak addig vagyunk valamivel elégedettek, amíg egy barátunk nem vesz jobbat, szebbet, okosabbat. És valaki mindig vesz...
![]()
„A boldogság egyik ellensége az alkalmazkodás” – mondja Gilovich. „Új dolgokat veszünk, hogy boldoggá tegyenek minket, és sikerül is. De csak egy ideig. Az új dolgok először izgalmasak, de aztán alkalmazkodunk hozzájuk”.
Ezzel szemben az élmények sokkal tovább tartó boldogságot jelentenek
Az élmények részei lesznek a személyiségünknek. Nem a tárgyaink vagyunk, de mi vagyunk minden, amit valaha láttunk, hallottunk, tettünk, és az összes hely, ahol valaha voltunk. Egy okosóra megvásárlása nem változtatja meg, akik vagyunk (jó irányba legalábbis biztos nem, maximum befordultabbak és antiszociálisabbak leszünk), de ha szabadságot veszünk ki, és soha nem látott helyeket fedezünk fel, az nagyon is.
„A élményeink nagyobb részét jelentik önmagunknak, mint anyagi javaink” – mondja Gilovich. Ahogy azt is, hogy „élményeink összessége vagyunk”. És milyen igaza van...
A várakozás is fontos eleme a mátrixnak. Gilovich szerint az élmény várása is izgalmas, míg a tárgyak megszerzése iránti vágy inkább türelmetlenséget okoz.
Aki vett már olyan dolgot, amit aztán megbánt, az tudja, hogy iszonyat idegőrlő tud lenni. Még ha elégedettek is vagyunk, időről-időre feltehetjük a kérdést, hogy megért-e ennyi pénzt.
Élményeknél ritkábban viselkedünk így, legalábbis ahhoz igencsak rossznak kell lennie az élménynek.
Gilovich és kollégái nem az egyetlenek, akik szerint az élményektől boldogabbak leszünk. Elég csak a leghíresebb magyar pszichológust, Csíkszentmihályit megkérdezni, vagy Elizabeth Dunn-t, a University of British Columbia kutatóját, aki szintén kutatott a témában. Ő csak szimplán „örömtócsának” hívja a tárgyak megvásárlásával előidézett boldogságot, ami hamar elpárolog és mindig csak többet akarunk.
És akkor ha mindezt elolvastad, nyugodtan fordítsd le a csajozásra vetítve, mert ugyanez a helyzet.
Jó idő ez elmélyülni kicsit, és élményeket gyűjteni tárgyak helyett, értékes kapcsolatokat építeni trófeák helyett...
(forrás: forbes.com)