A maga tragédiájában mégis lenyűgöző fotósorozatot találtunk az indonéz kénbányászokról, akik nap mint nap óriási veszélynek vannak kitéve.
Kelet-Jáva tartományban, az Ijen vulkán kráterében dolgoznak ezek az emberek napi mindössze 3 fontért (kb. 1100 forint), 12 órás műszakokban. A 2799 méter magasan levő vulkán 18 századi felfedezése óta többször is kitört, tehát már magában sem veszélytelen a hely.
Az aktív vulkánhoz már eljutni sem gyerekjáték. A munkásoknak át kell vágniuk a sűrű trópusi erdőn és megmászni egy meredek gyalogutat.
A kráter sziklahasadékaiból mérgező, olykor a 300 Celsius fokot elérő sűrű gőz tör elő. Szélcsendben ez a gőz pokolian mar, elhomályosítja a látást és a légzést is nehezíti. A munkások többsége viszont egyetlen nedves rongyot köt a szája elé, hogy mindezek ellen védekezzen.
De nem csak a maró gőz miatt életveszélyes ez a munka. A mérges gázbuborékok is bármikor feltörhetnek. A legutóbbi ilyen szerencsétlenség 1989-ben történt és 25 munkás életét követelte.
Az Ijen vulkánon nem csak bányászok, de jelentős számú teherhordó is dolgozik, akik fa vagy bambusz rudakra erősített kosarakban szállítják a bányászok által letört rögöket. A teherhordók akár 90 kiló ként is levisznek a kráterből, hogy végül eladják a helyi cukorfinomítókba.
Megható és megrendítő egyszerre, hogy mire nem képesek ezek az emberek, hogy eltartsák a családjukat.
(képek: Joel Santos, Telegraph)
