Fokváros közel járt a teljes kiszáradáshoz.
„Mégis mit csináljak? Raboljak ki embereket az utcán?” – kérdez vissza a rendőröknek a srác, akit azért tartóztattak le Fokvárosban, mert autómosásra használta a városi vízhálózatot, hogy némi pénzt keressen. Ez a történet idején bűncselekménynek számított: a városban ún. 6B-s vízkorlátozási fokozat volt érvényben, azaz a vizet csak inni lehetett, minden más – így az autómosás vagy épp a kertlocsolás – tilos volt.
Ez a lényege röviden a dél-afrikai rendezőpáros, Simon Wood és François Verster Jelenetek egy kiszáradt városból című 2018-as rövidfilmjének, amit az Építészeti Filmnapokon mutatnak be hamarosan.
Láthatunk az erős nyitójelenet után rendőri ellenőrzést egy kertben, ahol viráglocsolás gyanúja merült fel, meg kutat fúró kerttulajdonost is. De ne legyünk naivak, a víz fogytával fordított arányban kezdtek nőni a társadalmi feszültségek.
„Vizet mindenkinek vagy bukjon a város!”
Ezt egy tüntetésen skandálják, ahol ingyenes ivóvizet követelnek mindenki számára, egy szónok pedig kijelenti, hogy „a gazdag fehéreknek bezzeg nincs vízhiány, ott akár ki is önthet a kádból a víz”.
Rengeteg érzés, hangulat kavarog a filmben, meg közben a nézőben is, a szervezett vízosztás képsorai láttán, vagy amikor egy, szinte teljesen kiszáradt csatornát golfpályának használ egy helyi polgár.
Aztán bekukkantunk egy felettébb bizarr vallási ceremóniába, ahol a bűnbánathoz kötik a megmentést, és imára szólítanak fel, hogy essen az eső. S lőn: a 13 perces doku mennydörgéssel zárul; kétértelmű befejezés, talán meghallgatásra találtak az imák, de ugyanannyira fenyegetőek és nyomasztóak is a sötét, komor fellegek.
Könnyen Fokváros lehetett volna az első metropolisz a világon, amelynek teljesen elapad a vízkészlete. Amikor a dokumentumfilmet forgatták, 2018-ban, háromévnyi szárazság után a vízszint a teljes gátkapacitás 15-30 százaléka között mozgott. A városvezetés kényszerből hozta a fenti szigorú intézkedéseket, miközben a helyiek 2017-től elkezdték emlegetni a „Nulladik napot”: a 7-es vízkorlátozási fokozat a városi vízcsapok szinte teljes elzárását jelentette volna.
A korlátozó intézkedésekkel előbb a felére szorították vissza a vízhasználatot, majd 2018 júniusában az esőzések enyhítettek a helyzeten. Azóta Fokvárosban lényegében megoldódott a probléma – ám a helyzet mégsem ennyire egyszerű: a szomszédos Eastern Cape régióban jóval tovább elhúzódott a szárazság, és 2019 októberében katasztrófa sújtotta övezetté nyilvánították. Néhány területen elmúlt a szárazság, de a tartomány nyugati részének víztározói átlagosan még most is csak 19%-on állnak, a helyiek pedig ugyanúgy rettegnek a „Nulladik naptól”, mint pár éve a fokvárosiak.
- A 13 perces dokut 5-én, szombaton láthatod a Toldi moziban, a Reflexió – A víz útja kísérőfilmjeként.
- A csütörtöktől vasárnapig tartó fesztivál teljes programját itt böngészheted át.
