Mesterséges hó ágyúzásával stabilizálni lehetne Nyugat-Antarktisz jégtakaróját a Potsdami Éghajlatkutató Intézet (PIK) tudósai szerint.
A több milliárd tonnányi hótöbbletet úgy érnék el, hogy az óceán vizét a gleccserekre szivattyúznák, és hóágyúkkal terítenék szét néhány évtized alatt. Ehhez a művelethez példa nélküli mérnöki munkára lenne szükség. És mivel ez a világ egyik utolsó érintetlen területe, ezért a beavatkozás jelentős környezeti kockázatot is jelentene.
Ezzel megelőzhető lenne a tengerszint hosszú távú emelkedése a világ sok nagyon nagy népsűrűségű területén az Egyesült Államoktól Kínáig.
Anders Levermann, a PIK és a Kolumbia Egyetem fizikusa szerint az az alapvető kérdés, hogy az emberiség feláldozza-e az Antarktiszt azért, hogy megmentse azt a kulturális örökséget, amelyet a tengerparti városokban építettünk és építünk. „A világ legnagyobb metropoliszairól van szó New Yorktól Sanghajig, amelyek víz alá kerülnek, ha nem teszünk semmit” – magyarázta a tanulmány szerzője.
„A nyugat-antarktiszi jégtakaró (WAIS) sorsa a Föld klímájának kulcskérdése. Az olvadás gyorsul és nem lehet megállítani, amíg gyakorlatilag el nem tűnik” – tette hozzá a kutató. Jelenleg a Nyugat-Antarktisz Amundsen-tengeri régiójában a legsúlyosabb a kontinens jégolvadása, mely egyre nagyobb mértékben járul hozzá a világ tengerszint-emelkedéséhez. És bár rengeteg hóval tényleg stabilizálni lehet a jégtakarót, ahhoz viszont, hogy felemeljék és sótalanítsák a tengervizet, valamint működtessék a hóágyúkat, több tízezer modern szélerőmű energiájára lenne szükség.
„Ha ezt a hatalmas szélturbinafarmot és minden más infrastruktúrát felépítenénk az Amundsen-tengeren és rengeteg tengervizet szivattyúznánk ki, azzal tönkretennénk ezt az egyedülálló, érintetlen természeti értéket. A zord antarktiszi éghajlat miatt nehéz megjósolni a technológiai nehézségeket” – magyarázta.
Ez is érdekelhet: