1957-ben mutatta be a svájci Omega a Speedmastert, melyet leginkább a motorsport karórájának szántak, de végül nem maradt a versenypályákon, hanem meghódította a világűrt és a Holdat is. Eredetileg nem terveztek azzal, hogy az Omega Speedmastert majd előszeretettel használják az űrhajósok, de a 60-as évektől kezdve a NASA komoly teszteknek vetette alá az órát, melynek során kiderült, hogy tökéletesen alkalmas akár űrsétákra is.

Teljesen más közeg a világűr, ahol akár az űrhajósok élete is múlhat a megbízható és pontos órán. A tesztek során vizsgálják a tartósságot, az időmérés pontosságot és az űrben előforduló körülményeknek megfelelően megnézik, hogyan viselkedik extrém hidegben és szélsőséges melegben, mennyire bírja a vákuumot és a sugárzást.

Hatalmas eredmény, hogy az Omega Speedmaster átment a NASA tesztjén, így a 60-as évek közepére már készen állt arra, hogy meghódítsa a világűrt.

Elsőként a Gemini 3 küldetésen vetették be az űrhajósok hivatalos óráját, de az Apollo XI programban is ilyet viseltek, így a Speedmaster lett az első óra, mely járt a Holdon. Ezért nem meglepő, hogy egy ilyen, de 1989-es gyártású órát viselt az űrséták számának és az űrben töltött idő rekordere, a szovjet Anatolij Szolovjev asztronauta is. A fekete számlapos és 42 milliméter átmérőjű Speedmaster 1990. február 11. és augusztus 9. között volt az űrben a Szojuz TM-9-en.

Amikor a Szojuz TM-9 dokkolt a Mir űrállomáshoz, a nyolc hővédő takaróelem közül három kilazult, ami roppant veszélyes, hiszen a kapszula lehűlhet, pára képződhet a belsejében, mely rövidzárlathoz vezet. Az űrhajósok ezért aztán több űrséta során javították meg a szerkezetet, az egyik ilyen alkalmával karcolódott meg az Omega Speedmaster kristálya.

Ez is érdekelhet: