A Melba.com-ot a gasztronómia Airbnb-jének is nevezik, ami magyarul azt jelenti, hogy olcsóbb, személyesebb, és vonzóbb alternatívát jelent az éttermekkel szemben. A Melba eredetileg Angliában alakult, azzal a céllal, hogy hasonszőrű fiatalokat ültessen le egy asztalhoz, kombinálva a gasztronómiát és egy laza házibulit. Santiago Tenorio, az egyik alapító szerint „az étel korunk igazi közösségi hálója. Mi csak hídként akarunk működni az emberek között.”

Hogyan működik a dolog? A házigazda a Melba segítségével meghirdeti a vacsorát, és megszabja a vacsora árát, ami ugyan nem jelképes összeg, de nem olyasmi, ami miatt megéri vállalkozásként tekinteni rá. A menü lehet egy szimpla étel, de előfordultak már hatfogásos vacsorák is az online szervezőcég életében. A mozgalom nagyon népszerű, és nem nehéz rájönni, hogy miért: egyrészt új, korábban ismeretlen jellegű tevékenység, aminek hatását nem szabad lebecsülni a gasztronómiai trendek esetében, exkluzív, de nem drága, plusz sokkal közösségibb élmény, mint egy étterem.

Az Amerikai Egyesült Államokban eddig 125 vacsorát hoztak össze, a belépés ingyenes, igaz, a közeljövőben azt tervezik, hogy a vendéglátóktól 10%-os részesedést fognak kérni. Az ötlet sikerességét mutatja, hogy a Melba vezetőit élelmiszeripari cégek és online randioldalak is bombázzák ajánlatokkal. Az angol cég sikerét látva joggal tehetjük fel a kérdést, hogy vajon egyfajta Airbnb-modellt alapul véve, előfordulhat-e, hogy az online vacsoraklubok komoly konkurenciát fognak jelenteni a hagyományos éttermeknek?

Angliában egyébként tucatnyi hasonló klub működik – Sixdinnerslater, Tablecrowd, Dinnerdates – vagyis olyan üzleti modell, ami erőteljesen működőképesnek látszik. Az első példa esetében hat vacsorán vehetünk részt, mindegyik alkalommal más és más emberekkel. Ebből egy alkalommal a saját lakásunkban kell vendégül látni öt másik embert, így hat vacsora után huszonöt új embert ismertünk meg. Ennek a hat alkalomból álló programnak ára is van, 75 font, azaz nagyjából 26 ezer forint.

A közösségi élmény és a főzés/evés kapcsolatát hazai példákkal illusztrálva már mi is boncolgattuk, igaz, a Chefparade főzőtanfolyama  inkább a randizásról, semmint a l’art pour l’art közösségi gasztronómiai élményekről szól. A lakáséttermek közelebb állnak ehhez a jelenséghez, abban az értelemben, hogy azok is alternatív kulináris élményt jelentenek egy klasszikus étteremhez képest, hiszen a hat–tíz vendég között sokkal szorosabb kapcsolat alakulhat ki. Csakhogy mivel ebben az esetben hivatásos szakácsok, profitorientált vállalkozásáról beszélünk, és gyakran az éttermeknél is drágább színvonalról, mégsem említhetjük őket egy lapon. A hazai online vacsoraklubok megszületésére tehát várni kell, de nem kizárt, hogy a pop up éttermek, főzős randik és lakáséttermek metszéspontjában a trendérzékeny Budapesten előbb-utóbb ez is megtörténik.

Az éttermeknek pedig nem kell aggódniuk – a szállodaipart sem fektette két vállra az egyre izmosodó Airbnb –, de a kezdeményezés sikerét látva egyértelmű, hogy az emberek továbbra is szeretnek enni, ugyanakkor valami újra, közösségibb élményre vágynak.

(Fotók: Melba hivatalos Facebook-oldal)