Ha Lappföldre gondolunk, akkor általában Finnország, illetve Skandinávia jut először az eszünkbe. A kettőt érdemes azonban külön kezelni, hiszen bár Finnországot a közvélemény néha Skandinávia részének tekinti, ez a régió a szó szoros értelmében Svédország, Norvégia és Dánia gyűjtőneve, a finneket pedig főként földrajzi, másrészt exgyarmati alapon lehet oda sorolni – ugyanis több mint fél évezreden át a Svéd Királysághoz tartoztak.
A lappok soha nem alkottak önálló államot, ma pedig már csak elvétve találjuk meg őket, sajnos a nyelvüket is a kihalás fenyegeti. Közigazgatási egységként Lappföld (finnül Lappi, északi számiul Sápmi) csakis Finnországban létezik, ugyanis ez az ország egyik hivatalos tartománya, bár a történelmi Lappföld jócskán túlterjed a finn országhatárokon, de még Skandinávián is.
A számik egykori szállásterületének keleti részei ugyanis ma az Orosz Föderációhoz tartoznak, sőt,
a régiónak otthont adó Kola-félsziget a számi Guoládat szóból származik, ami magyarul körülbelül annyit tesz: halban gazdag vidék.
Céline Clanet francia fotós mintegy öt évet töltött el a félsziget fagyos tundráján. Képei a posztszovjet arktiszi térség két párhuzamos valóságát dokumentálják:
- a térség katonai, bányászat és ipari hatalmasságát, a keleti blokkra jellemző brutalista építményeket és panelerdőket, a lerobbant és múlt századi infrastruktúrákat, na meg a vadkeleti leleményességet;
- na és a közöttük élő bennszülött számik közösségét, akik megpróbálják megőrizni hagyományos életmódjukat.
„A régió összetett történelme egyedivé teszi azt” – magyarázta Clanet, és valóban,
az orosz Lappföld az a hely, ahol a szánhúzó rénszarvasok és a lánctalpas monstrumok egyaránt megtalálhatók, ahogyan a festői szépségű, északi fénnyel borított, érintetlen tájak, na meg az Északi-sarkvidéket szennyező anyagokkal telepumpáló gyárdzsungelek és tankhajók is.
Fotói egyébként a legújabb, Kola nevű albumban is szerepelnek, amely többek között portrékat és a hétköznapi eseményeket megjelenítő képeket is tartalmaz. Clanet egyébként már régóta érdeklődik a távoli észak iránt, egy évtizedet töltött Lappföld tanulmányozásával, de főként annak nyugati régióival, mielőtt Oroszország felé fordult volna.
A félszigeten eltöltött időszak alatt olyan katonailag lezárt vagy a nyilvánosság számára nem elérhető területekre is bejutott, amelyekről már régóta álmodozott, miközben Párizsban szörfözött Lappföld után az interneten. Így azért mégis más.
Ez is érdekelhet:
Az arktiszi szellemvárosba nem szívesen merészkednél
Norilszk nem épp álmaid lakhelye, hidd el nekünk.
