De mitől passzívház egy passzívház? A válasz igazán egyszerű, és még építész szakszavakkal sem kell dobálóznunk a leírásához: az az épület hívható passzívháznak, amit a darmstadti Passivhaus Institut hivatalosan annak minősített. Lehet egy ház jobb a német követelményeknél, ha nincs meg a hivatalos darmstadti papírja, nem hívható passzívháznak. Ezek alapján a passzívház sokkal inkább egy jogi fogalom, mint építészeti, a szigorú német követelményeknek való megfelelés azonban már olyan építészeti és gépészeti megoldásokat követel meg, amelyek hétköznapi értelemben véve meghatározzák a passzívházakról kialakult képünket.

Húszéves történelem

Az első passzívház a kilencvenes évek elején épült fel Darmstadtban, később pedig ugyanott létrehozták a szabvány kidolgozásáért és a minősítésért felelős Passivhaus Institutot. Napjainkig több tízezer passzívház épült Európa-szerte, leginkább Németországban, Ausztriában és a skandináv országokban terjedtek el. Hazánkban 2009-ben, Baján adták át az első passzívházat, azóta folyamatosan nő a számuk itthon is.

Követelmények: töredéknyi fűtési energia

A passzívház szót hallva legtöbben arra gondolunk, hogy az ilyen épületeknek nincs szükségük fűtésre. Ez azonban nincs így, noha nem áll messze a valóságtól. A passzívház egyik alapvető követelménye, hogy a fűtésienergia-felhasználása egy évben négyzetméterenként maximum 15 kWh lehet. Ez egy régi épület fűtési energiaszükségletének 5–10%-a, míg egy mai követelményeket éppen kielégítő lakóépület fűtési szükségletének 15–20%-a. Hasonló módon a szabvány maximalizálja az épület összes primerenergia-felhasználását (ez a mérőszám már figyelembe veszi az energiaátalakítás hatásfokát is), de az egyik legszigorúbb követelmény a légtömörség: ez az elvárás az, ami igazán megkülönbözteti a passzívházat a hagyományos épületektől.

Egy passzívház megvalósításához magas szintű, speciális tervezői és minőségi kivitelezői munka, szoros szakági együttműködés és speciális gépészet szükséges. A hagyományos házak tervezésénél használt eljárások nem használhatók passzívházak tervezésekor, különleges tervezőcsomag szükséges hozzá.

Három réteg és légtömörség

Akkor lesz a legjobb energiagazdálkodása a háznak, ha a külső felületének a térfogatához viszonyított aránya a legkisebb, ez pedig kompakt, egyszerű geometriájú formával érhető csak el. Kiemelkedően fontos a ház tájolása, amit már telekválasztásnál is figyelembe kell venni.

Rendkívül fontos, hogy az épület szerkezetein a lehető legkevesebb hő jusson át, ezt pedig a hőszigetelés vastagságának növelésével lehet elérni (ennek módjairól részletesen is írtunk). Passzívházaknál megszokott a húsz–harminc centiméteres hőszigetelés, sőt nem ritka a hetven centis sem.

Olyan nyílászárókat kell beépíteni, amelyek az átlagos megoldásokhoz képest jóval kevesebb hőt engednek át: a mostani követelményeknél kétszer jobbat. Ezt hagyományos megoldásokkal nem lehet elérni, ezért a megszokott kétrétegű ablakok helyett a passzívházakban háromrétegűeket alkalmaznak, amelyeknél a rétegek közötti teret nemesgáz tölti ki. Az optimális hőháztartás fenntartásának érdekében érdemes olyan fix külső árnyékolót elhelyezni a délre néző ablakok felett, amely nyáron teljesen megakadályozza a magasan járó Nap direktsugárzásának épületbe jutását, de a téli alacsonyan járó nap direktfényét nem.

Jellemző a passzívházakra a rendkívül légtömör kialakítás: meg kell akadályozni az épület saját légcseréjét. Még a külső és belső tér közötti nagy nyomáskülönbség esetén is csak az épület légtérfogatának maximum hatvan százaléka cserélődhet ki természetes módon egy óra alatt. Hagyományos épületeknél ez a légcsere akár ennek az értéknek a tíz–húszszorosa is lehet.

Látszólagos ellentmondás

A ház természetes szellőzésének ilyen mértékű visszaszorítása a gépi szellőztetés szükségességét vonja maga után – ez viszont energiát fogyaszt. Ez a megoldás furcsának tűnhet egy olyan házban, ahol a tervezéstől kezdve a kivitelezésig minden egyes lépésben az energiafogyasztás minimalizálására törekszenek, a természetes szellőzés redukálása azonban nagyban csökkenti az épület hőveszteségét. A mesterséges szellőztetés során olyan különleges megoldásokat alkalmaznak, amelyek képesek további energiafogyasztás nélkül javítani az épület hőháztartását.

Ezek közül az első a szellőzőrendszerben elhelyezett hővisszanyerő, amely gyakorlatilag egy hőcserélő: egyik oldalán a beszívott, a másikon a kifújt levegő áramlik végig, miközben hőcsere történik közöttük. Télen a kifújt meleg levegő felmelegíti a beszívott hideg levegőt úgy, hogy a hővisszanyerés hatásfoka több mint hetvenöt százalékos, vagyis ennyivel kevesebb hőt kell más módon bevinni a házba. Ugyanez a rendszer hasonló módon képes nyáron a beszívott levegő hűtésére.

Köztudott, hogy a talaj a nagy hőtehetetlensége révén télen melegebb, nyáron pedig hidegebb, mint  a külső levegő hőmérséklete. Ezt aknázza ki a földhőcserélő, amelyet a levegő útjába helyeznek még annak az épületbe jutása előtt. A csőkígyót egy–két méterrel a földfelszín alá fektetik, és a beszívott levegő télen felmelegszik, nyáron pedig lehűl, miközben végighalad rajta. Ez után kapcsolható a rendszerbe a már említett hővisszanyerő.

Mesterséges szellőztetéssel folyamatosan, energiatakarékos és csendes módon biztosítható a kellemes közérzethez szükséges folyamatos légcsere, emellett pedig a rendszerben elhelyezett szűrők révén pormentesen tartható a levegő, és a túlzott mértékű párásodástól sem kell tartani.

Az alkalmazott hőveszteség-csökkentő eljárásokkal olyan alacsonyra lehet csökkenteni a fűtési igényt, hogy akár már egy ember által kibocsátott hőteljesítmény (körülbelül 100 watt, alvó embernél 70–80, ittas ember esetén pedig 120 watt) is összemérhető ezzel, így a passzívházak fűtési (és hűtési) rendszereinek méretezésekor az emberek, a világítás és az elektromos berendezések által termelt hőt is figyelembe kell venni. Pontosan ezek az indokok, ami miatt általában kimarad, vagy kis szerepet kap a hagyományos fűtés. Mivel az épület hőszükséglete rendkívül alacsony, a megújuló energiaforrások sokkal nagyobb szerepet kaphatnak passzívházaknál, mint a hagyományos épületeknél.

Drága a spórolás

A különleges megoldások révén egy passzívház költségesebb, mint egy hagyományos épület. A konvencionális technológiákkal még elérhető, de a mai követelményeket már túlteljesítő A energiaosztályú épület áránál körülbelül harminc–ötven százalékkal drágább egy passzívház. Szerkezeti megoldásokat tekintve leginkább a vastag hőszigetelés, a háromrétegű ablakok és a ma még különlegesnek mondható (be)építési megoldások növelik a költségeket. A légtechnika ugyan drágítja a gépészet árát, a legtöbb esetben elhagyható hagyományos fűtési rendszerrel viszont költségmegtakarítás érhető el. A két hatás eredője a gépészet csupán kismértékű drágulását okozza.

A passzívház-minősítés az épület értékesítésekor jól mutat, el kell azonban döntenünk, hogy megéri-e a többletráfordítás ez a papír. A kisebb energiafelhasználás alacsonyabb fenntartási költségeket von maga után, de ez a megtakarítás egy A energiaosztályú épülethez képest nem tekinthető nagynak. A passzívház azonban olyan előnyöket is hordoz magában, amilyeneket más megoldásokkal rendkívül nehezen lehetne megoldani, például a légtechnikának köszönhetően viszonylag pormentes környezet alakul ki az épületben, ami kevesebb portörölgetést és atkát jelent.

Felújítás passzívházzá?

Meglévő épületek felújítása passzívházzá rendkívül körülményes, ezért az esetek túlnyomó többségében csak új építésű épületek kapják meg a passzívház-tanúsítványt. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy nem lehet ellesni felújítás során néhányat a passzívház-technikák közül, ugyanis azok önmagukban is látványos módon képesek csökkenteni az épület fűtési és hűtési igényét.