A film
Ha computer animációs filmekről van szó, egyértelműen a Pixar jelenti a felső lécet, minden mást az ő alkotásaikhoz szokás hasonlítani, mivel az eddig mozikba került 12 mese közül csaknem mindegyikben humor, szerethető karakterek, izgalmas történet, páratlan technikai kivitelezés és szívhez szóló üzenet olyan tökéletes összhangjával találkozhattunk, ami miatt felnőtt fejjel is gyerekké válik az ember - legalább is másfél órára. Bár a legutóbbi Verdák 2 az első igazi kudarca a Pixarnak (az első részt csak megbicsaklásnak neveznénk), mind a negatív kritikákat-, mind a csekélyebb bevételt tekintve, az összes többi mozi hatalmas siker lett, beleértve a L’ecsót is. A halmozottan hátrányos helyzetű konyhaművész patkány, és a kétbalkezes kukta közös története minden korosztály számára élvezhető, de a nagyok külön örülhetnek annak, hogy a saját pozícióját állandóan megfogalmazó Pixar most mennyire kifinomultan beszélt a filmszakmában betöltött helyéről. A konyha ugyanis nem más, mint a stúdió, ahol mindenki máshoz ért, ezért a csapatmunka hozza meg a gyümölcsét, Gusto szelleme a Disney hagyomány, a gonosz kis főnök a producer, aki nem akar innovációt, csak biztos sikert, a tehetségnek (lásd Remy karaktere) viszont nem tud gátat szabni. Még a kritikusunk is megvan, akit a régi recept újszerű elkészítésével vesznek le lábról, és ez a Pixar ars poeticája Buzz és Woody első jelenése óta.
A jelenet
A L’ecsó nagyon inspiratív film kezdő szakácsoknak, mert pont arról szól, hogy a konyha is afféle kreatív műhely, ahol mindig kísérletezni kell, és akiben megvan az x-faktor, hamar a konyha Király L. Norbija lehet (na jó, ezt a hasonlatot inkább hagyjuk). Sőt, nem is kell született főzőkanál-zsonglőrnek lennünk, hiszen a profi iparosok élete sem szomorú, az otthoni célközönség ugyanis mindig honorálja fáradtságukat. Filmünk fináléja maga a lecsó elkészítése, amit végül a patkánysereg visz véghez, és ők is tartják magukat a tradícióhoz, ugyanakkor a fűszerezés és a tálalás nagyon kreatív. Ha a te alkotásod nem is áll meg úgy a tányéron, mint egy adag egymásba kapaszkodó Pringles chips, azért ne csüggedj: a Pixar grafikusaival még a legprofibb séf sem tud versenybe szállni.
A recept
„Lecsót? Az parasztkaja!” mondja felháborodva Colette, amikor kiderül, hogy Remy azzal akarja elbűvölni a szigorú kritikust. Végül is igaza van, mert valóban nem jellemző a menő éttermekre ez az egyszerű fogás, ugyanakkor a klasszikusokat sosem lehet megunni. Persze esetünkben nem a szintén kiváló magyar lecsóról van szó, amit úgy készítünk, hogy a sült hagymára ráöntünk egy kiló paprikát, paradicsomot, majd megnézzük az Indul a bakterházat, amíg összefő a cucc, esetleg tojással és kolbásszal súlyosbítjuk a menüt. A L’ecsóban francia zöldséges lecsót, vagyis a ratatouille-t készítenek, ami amilyen egyszerűnek tűnik, annyiféleképp lehet elkészíteni, ezért remek terep a gyakorlásra.
Ami a hozzávalókat illeti, első körben a sarki zöldségest kell betámadni, hogy szerezzünk sárga és piros húsos paprikát, lila- és fokhagymát, cukkinit és padlizsánt. Bár sokan összekeverik az alapanyagokat egy főzőedényben és hámozott paradicsomot is tesznek a friss mixbe, mi maradjunk az esztétikusabb filmbeli változatnál, ami olyan, mint egy pszichedelikus vega költemény, ami francia létére német precizitással készül. A sütőedény aljára kenjünk paradicsompürét, a felvágott hagymát és fokit ebbe szórjuk bele egy kanál olívaolaj társaságában. Ha ezt a szószt legközelebb csak a tálalásnál látjuk, jól dolgoztunk, ugyanis most jön a zöldségek egyenletes felkarikázása és geometriai pontosságú elhelyezése. Ha a pürén szétpakoltuk a tallérokat, újabb leveseskanál olajat öntünk rá, só, bors, kakukkfű, bazsalikom bátran mehet a kompozícióra, amit sütőpapírral fedjünk le, és 40 perc után kezdhetjük sűrűbben ellenőrizni, nehogy túlzottan összeessen a mű. A tálalásnál ne feledjük a titokzatos fűszálat munkánk tetejéről, mert attól tekintélyt parancsolóbb lesz, az asztalra pedig tehetünk pirított bagettet, friss kenyeret.