Luca Brasi már a halakkal alszik

A bejárattól balra drága, fényes öltönybe bújt középkorú férfi mér végig. A menedzser középkorú figura, olyan arccal, amivel csont nélkül beválogatnák akármelyik gengszterfilmbe, legyen az a Keresztapa, vagy a Sopranos. Itt biztosan nem fogok reklamálni, akkor sem, ha egy kupac kormot szolgálnak fel pizza helyett, döntöm el magamban. A New York-i Patsy’s az ötvenes-hatvanas évek menő olasz éttermeinek világát idézi meg: barnás-aranysárgás világítás, elegáns berendezés – van ízlésünk, de semmi feltűnés! – üzeni a dizájn. Az 56. utcában található étterem egy letűnt korszak hangulatának lenyomata, amelynek legnagyobb sztárja Las Vegas császára, a Rat Pack vezére, Frank Sinatra volt.

A Manhattanben található egymillió olasz étterem közül kitűnni nem könnyű vállalkozás, de köszönhetően Sinatra választásának, az 1944-ben alapított intézmény már nem csak egy a sok közül. Az éttermet Pasquale „Patsy” Sconamiglio (nem így hívták az egyik tagot a Keresztapában?) alapította a háború utolsó előtti évében, és a Patsy’s azóta is családi vállalkozásban működik. Jelenlegi séfje, Sal Sconamiglio már kevésbé vészjósló külsejű figura, sőt, roppant barátságosan vezet fel minket az emeletre. – Itt szeretett Frank enni – kezdi, majd egy alig észrevehető ajtóra mutat. – Az étterem hátsó bejáratát használta. Feljött a lépcsőn az emeltre, elhúzták a függönyt, és máris magában lehetett.

Családi ügy

Köszönhetően annak, hogy egy nyolcfős tévéstáb tagjaként érkeztem, bepillantást nyerünk a konyhába. Anthony Bourdain, akinek szintén New York a főhadiszállása, esküszik a dél-amerikai kisegítő személyzetre, szerinte nincs jobb az ecuadori, perui, stb. vendégmunkásoknál. Volt szerencsém néhány New York-i étterem konyhájában megfordulni, és igazat kellett adnom Bourdainnek, ugyanis szinte minden „gépház” tele volt dél-amerikai arcokkal, legyen szó orosz, francia vagy ír helyekről. A Patsy’s konyháján azonban nem ez volt a helyzet, a konyhában ugyanis olaszok álltak, akik egymás között olaszul beszéltek – ebben nem is lenne semmi különös, ha nem New York-ban lennénk. Sal fia, a tízéves Pete is otthonosan mozog az étteremben, nem kérdés, hogy ő jelenti a jövőt – a család – la famiglia – New Yorknak ezen a részén hatványozottan fontos.

A Patsy’s nápolyi konyhát visz, a ház büszkeségeinek a csirke cacciatora, a töltött calamari, és egy prózaian egyszerű fogás, a paradicsomos húsgolyók spagettivel számítanak. A séf ajánlására Sinatra kedvencét kóstoljuk meg: borjúszelet paradicsomos tésztával és mozzarellával. (Hibátlan volt, úgyhogy köszi, Frankie!)

Mindenki szereti Patsy-t

A Sinatra-i örökség a legendás énekes 1998-as halála óta is él: évente rendeznek itt megemlékezéseket születésnapján, ráadásul a család is visszatérő vendégnek számít ebben a csendes, de nagyon is autentikus étteremben. A hely nagy népszerűségnek örvend a hírességek körében, megfordult itt fél Hollywood és a showbiz nagy része. Különösen vicces azoknak a nevével találkozni a vendéglistán, akik maffiafilmekben is feltűntek: Al Pacino, James Gandolfini, Danny Aiello, James Farina, Robert DeNiro, de megfordult itt a Keresztapa írója, Mario Puzo is. Biztos, hogy a tulajok nem szívesen hallanák azt a szót, hogy „gengszterromantika”, ami érthető is, mindenesetre irgalmatlanul nehéz nem erre asszociálni egy ilyen valóban filmbe illő helyen.