Mukbangvideót nem készítettünk, képes beszámolót viszont igen. Spoiler: öten is jóllaktunk.
Lehet, hogy nem annyira egészséges, példamutató vagy társadalmilag hasznos a szükséges és ajánlott ételmennyiség sokszorosának elfogyasztása egy helyben ülve, az viszont biztos, hogy nagy nézettséget lehet vele szerezni. Ehhez persze a rengeteg kaján kívül az is kell, hogy valakinek 11,4 millió követője legyen a YouTube-on, mint annak a 27 éves influenszernek, aki napok óta a Magyarországon legtöbbet emlegetett dél-koreai állampolgár hazájának közel 52 millió lakosa közül.
Tzuyang (kiejtése kb.: cüjan) a mukbang vagy mokpang, vagyis a kamera előtt zabálás műfajának egyik jeles képviselője több 20 millió körüli-fölötti nézettségű videóval és egy súlyosan bántalmazó kapcsolattal maga mögött, amiről a 444 még a mostani magyarországi hájp előtt írt. A 161 centi magas, vékony, kislányos külsejű nő most már – reméljük – saját akaratából készít a korábbiakhoz hasonló videókat, életében először Európában, azon belül is elsőként Budapesten. Talán megnézi a város szépségeit is, erről azonban nincs dokumentáció, arról viszont van, hogy itt is eszik, szokása szerint annyit, mint egy átlagos turistacsoport.
Először a XIV. és XV. kerület határánál lévő Pléh Csárdában lakott jól. A Gundel étterem védjegyoltalomra emlékeztető kéréséig Bádog Gundelnek, azóta Deszkacsárdának is nevezett büfé-falatozó már korábban is világhírű lett, amikor Anthony Bourdain sztárséf 2015-ben evett és forgatott ott a CNN számára. Nem tudjuk, annak az anyagnak mekkora nézettsége volt, azt azonban igen, hogy Tzuyang videóját négy nap alatt közel 2,5 millióan látták.
A Pléh Csárda az alkalmi világhír mellett a gigantikus adagjairól híres – és arról, hogy kóla helyett málnaszörp van, fél adag helyett pedig egész, „A Mercedes szalonban adnak fél autót?” –, szinte mukbangra termett, jóval a műfaj születése előtt.
Tzuyang éhes lehetett, mert kért
- két szelet rántott húst (sertés: 1375 gramm, csirke: 985 gramm);
- egy adag sült krumplit;
- gyerekfej nagyságú cordon bleu-t (1920 gramm, a sonka és a sajt mellett gombapörkölttel is töltve);
- egy nagy tál pacalt, aztán még egyet;
- fél liter málnaszörpöt, majd még nyolcszor fél litert.
A két évvel ezelőtt elhunyt alapítóról Pista bácsi rántott húsának elnevezett sertéshúsra a táskájából előkerült sertésszelet- és tonkatsu szószt, a csirkére csípős csirkeszószt és csípős carbonara csirkésszószt folyatott, így mindkettő elfogyott, ahogy a két tál pacal is, a cordon bleu-t viszont becsomagoltatta és elvitte.
Tzuyang ezzel a Pléh Csárda rekordere lett: Sárkány Tamás tulajdonos szerint a nagyon nagyétkűeknél egy rántott hús a maximum, erre az influenszer még egyet és két tál pacalt húzott rá.
De hogy ehet ennyit egyetlen ember? – kérdeztük, miközben nyilvánvaló volt, hogy erre nem fogunk tudni válaszolni, ám azt kipróbálhatjuk, néhányan képesek vagyunk-e ennyit enni. Meg persze azt is, milyen a kaja a megint világhírű helyen.
Kedden 11-kor, a kocsiból kiszállva már a levegőben érezni lehetett, jó helyen vagyunk, és mivel kevesen voltak, azt is tudtuk, hogy jókor. Kikértük az influenszermenüt, kis módosításokkal: a cordon bleu-be nem kértünk gombát, kenyeret és savanyúságot viszont rendeltünk, és mivel öten voltunk, és szerények is vagyunk, megelégedtünk öt málnaszörppel.
A csárda előtti szabad, de fedett téren lévő egyik asztalhoz ültünk le, épp jókor, mert negyed 12 táján egyre többen érkeztek. Kis részük hozzánk hasonlóan amatőr, fotókat készítő turista volt, a többség azonban láthatóan rutinos ember, néhányan közülük nejlonzacskóban vitték el a húst, könnyen lehet, hogy egy egész családnak vagy egy kisebb munkahelyi kollektívának.
Mi a húsos tányérokat tálként használtuk, Dóri és Fefe osztotta szét a saját tányérjainkra a rántott szeleteket és a cordont – ami a közkeletű magyar szokással ellentétben tényleg cordon bleu-ként szerepel az étlapon, nem gordon bleu-ként, kritikus esetben gordon blue-ként. Rossz feléről kezdtem el Pista bácsi kedvencét, mert az első harapás olyan volt, mintha egy kanál pirított zsemlemorzsát ettem volna, utána viszont már nem jelentkezett ez a probléma. A hús vastag, a panír könnyen leválik róla, és nem mukbangszcénában létező polgárban fel sem vetődhet, hogy meg tudja enni az egészet.
A sült krumpli olajos, de finom, a rántott csirke helyenként vékonyabb, mint a panír, de ahol szerencsésebb az arány, ott teljesen jó, még Dórinak is ízlett, akitől pedig már az is nagy vállalás, hogy hajlandó volt két tál pacal közelében tartózkodni. A leggyengébb elem a kenyér, a hófehér, szeletelt zacskós fajta. A csalamádé és a kovászos uborka nem házi, de műfaján belül kellemes, a cordon bleu meglepő.
Meglepő, mert szerintem messze a legrosszabbul néz ki a menüből. A panír olyan vastag, hogy szemre nemcsak egy adag göngyölt húst, hanem egy bográcsnyi pörköltet is össze tudna tartani, ha nem töredezne ez is. Aggódtam, hogy a több réteg hús közepén lévő sajt tényleg sajt legyen, ne valamilyen -szerű készítmény, a sonka pedig, ha nem is belotta, de valamilyen ízzel bíró fajta. Rossz az, aki rosszra gondol, de boldog, ha kiderül, hogy tévedett: a sajt átlagos, de sajt, a sonka jó ízű, a hús is, együtt pedig kifejezetten pozitív az összhatás.
A pacal alapból véleményes, aki a szótól is rosszul van, azt a Pléhé sem képes meggyőzni, aki viszont nem idegenkedik tőle, az legfeljebb kicsit fűszeresebben készítené, de nem panaszkodhat a bendődarabkák állagára vagy ízére.
Jóllaktunk. A maradékunkból – kb. másfél adag pacal, összesen talán egy kiló rántott hús és egy fél cordon bleu – még több ember jóllakhatott volna, és bizonyára jól is lakott, mert elvittük olyanoknak, akik nem engedhetnek meg maguknak ilyen árú ételt sem.
A Pléh Csárda ugyanis nem drága – az influenszermenü a kis változtatásainkkal együtt 28 ezer forint volt –, ez már ötfelé osztva is éttermi ár alatt van, de átlagos kapacitású emberekkel számolva bátran oszthatunk nyolccal is. Persze ez inkább kifőzde, mint étterem, a kifőzdék és büfé-falatozók közül viszont olyan, ahol a termetesebb, komoly fizikai munkát végző szakik is biztosan jóllaknak, és kedvesen szolgálják ki őket – ráadásul néhány napig ez a mukbanguniverzum egyik centruma.
Disclaimer: Tzuyang budapesti sorozata nyolcrészes, a Pléh Csárda után evett már három kiló steaket majd tíz hamburgert, lesz rész a Sir Lancelotban, egy piacon és egy hentesnél is, de ezeket nem fogjuk utána csinálni.
(Fotók: Várhegyi-Bakró Dóra, Féjja Zsolt)
