Nem vagyok koránkelő, de ha egy jó reggeliről van szó, már előző este vidáman húzom fel a vekkert, és ébredéskor is jó kedvvel tölt el a gondolat: mindjárt itt a finom reggeli falatok ideje.

Egy sajtos-párizsis zsemléért ugyanúgy tudok lelkesedni reggel, mint egy színes smootie-ért, vagy egy hagymás-kolbászos rántottáért. Bízva a jóban, teljes nyitottsággal érkeztem meg a Zoskába, amit könnyen megtaláltam, hiszen a helyszínt jól ismertem már. Anno itt volt a Retrock, aztán pedig beköltözött a We Love Bahnmi. Utóbbiban veszítettem el a pho-szüzességemet, de ez egy másik történet.

Egyedül érkeztem a Zoskába. Nem így terveztem, de annyi jót hallottam róla a nyitást követő pár hétben, hogy egy percet sem tudtam várni a látogatással.

A Zoska egyszerű és nagyszerű koncepcióra épít: reggeli egész nap. Boldoggá tesz, hogy a reggelizés iránti elköteleződésemben egyre több társra találok városszerte. A “kirakatban” választottam magamnak helyet, egyszemélyeset, műfű helyett kis kerek asztallal, elkerülve a legkisebb esélyét is annak, hogy bárki mellém üljön és megzavarja a reggelizés szeánszát.

Áfonyalekváros-brie sajtos-sonkás szendvicset választottam, hozzá tejeskávét és szörpöt kortyolgattam. A szendvics alapgondolta nagyon jó: sajt, sonka és lekvár, édes és sós együtt. A kivitelezés jóval szerényebb a lehetőségeknél, sokkal többet is ki lehetne hozni ebből a kombinációból. A Sága selyemsonka – vagy ahhoz hasonló – hús helyett jobb lenne egy kicsit testesebb, füstölt eredei sonka, vagy prosciutto. Sajtból sem ártana kicsit több, hogy intenzívebb, karakteresebb legyen az összhatás. Pro tipp: egy kis finomra vágott diót is el tudnék ebben a szendvicsben képzelni, de ezt már tényleg csak kötözködés.

A tálalás nagyon kedves, és otthont idéző. Az evőeszközt vékony szalvétával és spárgával tekerik körbe masniba kötve. A kávéscsésze olyan, mintha otthon a nagymamámtól örökölt készletből innék. A tányér is nagymamás, múltja van, látszik rajta. Egyedül a szörpös pohár IKEÁS, de fene se’ bánja, mert ami benne van, az igazi házi, jófajta.

Az állandó ételek mellett naponta változó sütikínálat is csábítja a betérőket, természeseten én sem tudtam ellenállni, és egy áfonyás-túrós sütivel fojtottam le a szendvicset. Menet közben derült ki, a süti gluténmentes, aminek örültem, mert bár az ételallergia engem nem érint, tudom, sokak szenvednek tőle. A Zoska sütiszortiment gyakori elemei a liszt-, tej- esetleg mindenmentes sütik. Jó, hogy az apró részletekre is figyelnek.

Ami kiemelkedő, az a lányok vendégekre irányuló figyelme és a kedvessége. Őszintén bevallom, régen fordultam meg mostanában olyan helyen, ahol ennyire jól bánnak a vendéggel.

Nem tudom, rosszul választottam, vagy szimplán nagyravágyó vagyok, de bevallom, nem a lenyűgöző étel miatt döntöttem végül úgy, hogy visszatérek majd a Zoskába. A tulajdonosokon látszik, hogy szívvel-lélekkel töltik minden idejüket a pult mögött, és ebből adódóan remélni lehet, hogy a most még üres polcok hamarosan megtelnek élettel, tárgyakkal, és talán egyszer az áfonyás szendvicsbe is jobb sonka kerül.

(Fotó: Hadobás Nóra, hivatalos Facebook-oldal)