1985-ben azért még a csalamádés hamburger is csak óvatosan ütötte fel a fejét a Moszkva téren, de akárhogy is nézzük, ekkor nyílt a Fregatt, először elhozva ezt az ír életérzést hazánkba – meséli Ozsváth András, a Fregatt üzemeltetője. A hajóbelsőt formáló belső térbe lépve azért masszívan érződik az ősök szelleme – talán még Belfastban is elmenne ez egy kocsmának.

A Fregatt két szekcióból áll, az egyik a klasszikus pubos-boxos kivitel, a "kisteremben" viszont nem egyszer élő koncertek is helyet kapnak, csakúgy, mint a sportközvetítések. Ott jártunkkor például még fel volt díszítve az előző napi BL-focimeccs utáni hangulattal, egészen konkrétan futballmezekkel és egyéb ereklyékkel. Az étel és italkínálat is ezt a laza szellemet tükrözi, semmi fakszni: sörkorcsolyák, tapasok, saláták, steakek, és persze az elmaradhatatlan burgerek. Ezen a ponton bukkant fel Széplaki Laci, a séf, aki beinvitált minket a konyhába, hogy megnézhessük, mi történik a birodalmában.

Nem véletlen, ha Laci neve ismerősen hangzik, hiszen szakmailag ő állt a Floridita remek kiszállítós burgerei és ételei mögött is. Természetesen végigjárta a szakmát, dolgozott már Szegeden, a Balatonnál, Ausztriában is lehúzott egy kevés időt, mire úgy döntött, hogy inkább itthon egyengeti tovább az útját. Ennek szellemében ki is penderített két jófajta húspogácsát a sütőlapra, ezek mindegyike 18 deka, hátszínből készül, és egy hetedik kerületi hentestől érkeztek. A hús-faggyú arány a klasszikus 80–20, ez biztosítja ugyanis, hogy meglegyen a kellő szaftossága a pogácsáknak.

A másik burgernek a kacsát választottuk, itt egy rozmaringgal előfőzött mellhús került elő, melyet szeletekre vágva Laci kicsit lepirított a rostlapon, majd melléjük dobta a házi recept alapján készülő, fényes tetejű, vidáman mosolygó bucit. Azt is megtudtuk közben, hogy a törzsvendégek is előszeretettel rendelik már a burgereket, és igazából nem kivételeznek, mindegyiket ugyanolyan előnyben részesítik – már ha a felfalást lehet annak nevezni.

A buci megpirult, a hús elkészült, a marhára került egy-egy jó szelet cheddar is, mi pedig felkészültünk az összeszerelésre. Az adekvát szószok mellett saláta, uborka, paradicsom, és a roppanósság érdekében lyoni hagyma került a szendvicsek alá, mellé pedig sült krumplit kérhetünk köretnek, ami korrekt, mirelit fajta, de jelen pillanatban úgy döntöttünk Totyival, a fotósunkkal, hogy elég lesz ennyi is, örülünk, ha meg tudunk birkózni vele.

Természetesen nem burger a burger sör nélkül! Kérhettünk volna Guinesst vagy Kilkennyt is, de mi csak lazán egy Edelweiss-ra mentünk rá, mivel egy jó búzasör sosem rossz. A Dupla burger (1590 Ft) már kinézetével is tiszteletet parancsoló, a húsra olvadó sajt egészen egyszerűen szexi, és beleharapva a jelzők egyre csak fokozódtak. A zsömle nagyon jó állagú, remekül összenyomható, minimálisan édeskés, és a pirítással együtt tökéletesen teszi a dolgát ebben a műben, ahol mindkét húspogácsára irányult a figyelem: mind a hús, mind a fűszerezése (só, bors) remek, pont jól domborították ki a marha ízét. A Kacsaburger (1650 Ft) sem gyengébb, a mell lehetne ugyan rozé is, de ez most eszünkbe sem jutott, annyira finom és omlós volt belül, valamint a sütésnek köszönhetően ropogós kívül, a fűszerezés pedig szintén – mondanom sem kell –, csillagos ötös.

Eszünkbe sem jutott, hogy ennyivel megúsznánk, főleg úgy nem, hogy felbukkant Laci signature desszertje, amely Csokigolyók (590 Ft) fantázianévre hallgat, és kábé az egyik legjobb etűd, amit életemben desszert címén kaptam – megpróbálom elmesélni. Szóval úgy nézett ki a dolog, hogy volt jó sok minifánkgolyó, ez megtöltve mogyorókrémmel. Már ez is elég lett volna, de még tovább mentünk ennél, ugyanis meg voltak szórva fahéjjal, és kaptunk mellé egy tálkában csokiöntetet is, meg egy kis fagyit, mert miért ne. Ha nem fenyegetett volna a veszély, hogy kidurranunk, azt hiszem, még most is ott ülnénk és eszegetnénk.

"A múltat tisztelni a jövő szellemében" – azt hiszem, ez tökéletesen leírja azt a hitvallást, amely alapján a Fregattot vezetik, és ez a jelek szerint egy egészen jó iránynak is tűnik. Vannak még tervben informatikai fejlesztések (étlap a monitorokon, videók futtatása), éttermi fejlesztések (több burger!), de azt mondom, ne várj, addig is érdemes ellátogatni, mert ezek a burgerek nem tűrnek halasztást!

(Fotó: Tóth István)