Vajon hogyan lett a Luftwaffe női pilótájából a szexuális forradalom egyik legnagyobb hőse?

Túl sok a gyerek

A II. világháborúban a civil és a katonai áldozatok száma összesen 61 millió volt, a háborút kirobbantó és végül elvesztő Németországban hétmillió fővel csökkent a népesség – a vadászpilótaként harcoló Hans-Jürgen Uhse, Beate első férje is odaveszett. A fiatalon megözvegyült asszony rövid hadifogság után gyermekével Flensbergben telepedett le, és házalóügynökként dolgozott.
Az akkoriban a frontról – vagy éppen a hadifogságból – hazatérő katonák futószalagon gyártották a gyerekeket, de a legtöbb családnak nem volt egzisztenciája a felnevelésükhöz. Uhse nap mint nap hallgatta a háziasszonyok nem kívánt terhességeiről szóló történeteit, és hamar meglátta az üzleti rést a végtelen panaszáradatban.

Beate édesanyja, Margarete Köstlin (aki az első öt női orvos közt volt Németországban) egykor sokat beszélt lányának az úgynevezett naptár módszerről, a későbbi sikereket pedig ez a – manapság – kamaszlányok körében is ismert számtani művelet alapozta meg. 1947-ben Uhse pár kiló vajért cserébe készíttetett kétezer darab prospektust, melyeket egytől-egyig elkapkodtak... az üzlet azóta sem állt le, csak a termékskála bővült. A nem kívánt terhesség megelőzéséről szóló füzetekből dildók, gumibabák, fehérneműk és szexfilmek nőttek ki, és végül egy múzeum, mert hát a kultúrának is kell egy löket (sic!).

Házalóból vállalkozó

A brosúrának – mely a Pamphlet X nevet kapta – hamar országos híre lett, a rendelések száma egyre nőtt, 1951-ben pedig megalakult a Beate Uhse Mail Order, melyben az alapítón kívül négy ember dolgozott. A cég akkor már heti százezer prospektust postázott, amelyekben ajándék gyanánt egy-egy gumi óvszert is elrejtettek. (Akkor még nem volt elterjedt a kondom használata, sokan azt sem tudták, mi az.)

A levelek idővel nem csak egy irányba mentek, Uhse maga is ládaszámra kapta őket. „Helló, a férjem nem kíván. Mit tegyek?” – írták a lassacskán önjelölt szexológus-pszichológussá váló asszonynak, de napi több száz levélre képtelen volt válaszolni, így inkább a Pamphlet X mellé megírta első szexuális tanácsokkal teli füzetét, ami dugig volt erotikus történetekkel. Uhse akkor egy-egy oldalon a saját – hivatalosan szólva – higiéniai árucikkeit hirdette, melyek közt már akkor volt síkosító és vibrátor és csipkés, szexi fehérnemű egyaránt.

Az első bolt

Beate Uhse élete

  • 1919 – október 23-én meglátja a napvilágot
  • 1936 – gyerekkori álma teljesül, pilótavizsgát tesz
  • 1945 – a Luftwaffe expilótájaként eltiltják a repüléstől
  • 1946 – Flensburgba költözik, elkészül az első prospektus
  • 1952 – már nemcsak papírt, hanem segédeszközöket is árul
  • 1962 – megnyitja az első boltot
  • 1971 – 25 másik boltot nyit Németországban
  • 1981 – fiaira bízza a cég irányítását, de az üzletpolitikát még mindig ő alakítja
  • 1996 – megnyitja a múzeumot
  • 1999 – cége tőzsdére megy
  • 2001 – egy tüdőgyulladás szövődményeiben meghal

Tizenegy éve működött a csomagküldő szolgálat, amikor Uhse 1962-ben Flensburgban megnyitotta a világ első szexboltját, ami azonnali feljelentést vont maga után, egyenesen az egyház irányából. Uhse azon még meglepődött, de aztán hamar hozzászokott a rendőrségi tértivevényekhez és a bírósági meghallgatásokhoz is: élete során összesen hétszáz eljárást indítottak ellene, és kétezerszer jelentették fel. Az ügyészi és a bírói oldal munkája mindvégig szánalmas volt, Beatét összesen egyszer sikerült megbüntetni, ráadásul a bírságnak csak áttételesen volt köze a szexhez – az egyik mozijában (ahol értelemszerűen pornót és erotikus filmeket vetítettek) olcsóbban adták sört, mint az államilag meghatározott minimum.

A botrányok egyébként megviselték Uhsét, mint magánembert, de tüzelték, mint üzletasszonyt. Határozott cégvezetőként sorra nyitotta a boltjait és mozijait, a hetvenes évek második felétől pedig Németország határain túl is terjeszkedni kezdett, és beszállt az akkor még csak alakulóban lévő felnőttfilmes iparba. Boltjaiban mindent lehetett kapni: az átlagos kiegészítőktől kezdve a meghökkentő és bizarr játékszerekig, melyek szinte egytől egyig saját márkanév alatt futottak. Uhse birodalma és bankszámlája egyenlege exponenciálisan nőtt, ő maga sokszor nyilatkozta, hogy fiatalon semmi másra nem vágyott, csak hogy „független lehessen, és ne kelljen szegényen élnie.” Mindkettő sikerült neki.

A boldog nyolcvanas évek

A tudatlan zenekritikusok szerint a legszörnyűbb, értő fülek szerint viszont a popzene egyik legszebb évtizedében a Beate Uhse márkanév mögött elcsendesültek a botrányok, az asszonyban pedig a Vatikánon kívül mindenhol meglátták a szexuális forradalmárt az addig egységesen kikiáltott perverz némber helyett. Uhse sztár lett hazájában, négygyerekes anyaként (még egy gyerek a második férjtől, akinek másik két gyerekét is nevelte) példát mutatott a nőknek, üzletasszonyként pedig a férfiaknak.

A pornó a nyolcvanas évek elejére elfogadott volt és hétköznapi, Uhse pedig háromszáz boltot működtetett Európa-szerte, amikor gyomorrákot kapott. Az orvosok keresztet vetettek az ágya felett, de felépült a betegségből, és ahelyett, hogy visszavonulót fújt volna, inkább eltervezte, hogy megvalósítja egyik régi álmát...

A múzeum

Tíz év kemény melója kellett hozzá, de 1996-ban végül Berlinben nyílt meg a Beate Uhse Szexmúzeum, mely három szinten várja a látogatóit, és egyes utazási irodák prospektusaiban turistacélként szerepel. A cég hírneve a nyitás után tovább növekedett, 1999-ben pedig a Beate Uhse Részvénytársaságot bejegyezték a Frankfurti Tőzsdén. Az üzletasszony ekkor szerepelt utoljára nyilvánosan, két évvel később egy tüdőgyulladás ágynak döntötte, és végül belehalt a betegség szövődményeibe. Cége, melyet jelenleg fiai irányítanak, akkor évi 220 millió eurós forgalmat bonyolított, és ma is hasonlóan sikeres. Uhse halála előtt megkapta Flensburg díszpolgári címét.

Tovább:
A Player legfrissebb cikkeihez
A rovat legújabb cikkeihez
Úristen! Apa leszek!

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Trükkök, ha beütne a kajakóma a karácsonyi zabálástól

Clarissa kedvéért még 23-án is hajlandók vagyunk sorban állni

Így jutottunk a nyugati minimalizmustól az eklektikus ezredfordulón át az okosotthonokig – 20 éves a MaxCity, Kovács Zsófival beszélgettünk

További cikkeink a témában