Környezeti katasztrófa lassított felvételen: Utah történetének legnagyobb aszályát éljük. Az installáció, amit 1970-ben készült a Nagy-sóstó szélén, ma bő másfél kilométerre van a parttól.

A kiszáradás fenyegeti a utahi Nagy-sóstót, Salt Lake-et az USA délnyugati részén hosszú ideje tartó szárazság miatt. „Éveken át itt csobogott a tó, de láttam, ahogy idővel eltűnik” – mondta Ella Sorensen, az Audubon’s Gillmor Sanctuary – a tó déli partjánál lévő 1455 hektáros vizes élőhely – menedzsere a Salt Lake City belvárosától 16 kilométerre lévő helyszínen.

Tavaly júliusban a Nagy-sóstó legalacsonyabb vízszintjét jegyezték fel a mérések 1875-ös kezdete óta. A tó felszíne az amerikai földtani intézet adatai szerint 2460 négyzetkilométerre zsugorodott, ami kevesebb mint harmada az 1987-ben mért 8547-nek. Idén július elején ismét megdőlt a negatív rekord.

A szatellit képeken balra a tó 1987-es, jobbra a 2020-as állapota (Google Earth)

A változásokat lehetetlen nem észrevenni. Az Antilop-sziget körül 2001 óta nincs víz; a „Spiral Jetty”, Robert Smithson szobrász csigavonal-installációja – amit 1970-ben készített a tó szélén – ma már több mint másfél kilométerre van a parttól.

„A tó nagy bajban van. Évről évre egyre gyorsabban szárad ki” – mondja Jeremy Shaw, aki 2011 óta vezeti az Antilop-szigeti Állami Parkot. Fogyatkozik a tavat feltöltő hótakaró: a kutatások szerint a tó körüli hegyekben a hótakaró legalább egy héttel korábban elolvad, mint húsz évvel ezelőtt.

És miután a tó medre szabaddá válik, a szél mérgező porfelhőt visz a környező lakott területekre – arzént és más nehéz fémeket, amelyek részben természetes úton, részben az emberi tevékenység következtében halmozódtak fel a tóban.

Talán a legriasztóbb, hogy Salt Lake Cityben hamarosan nem lesz elég víz a lakosság számára: a kereslet 2040-ben várhatóan meghaladja a kínálatot. Utah az Egyesült Államok leggyorsabban növekvő állama, és a fővárosi régió lakossága az előrejelzések szerint csaknem 50 százalékkal, 2,2 millió emberrel fog növekedni 2060-ra.

A Nagy-sóstó a Nagy-tavak után a legnagyobb víztest az Egyesült Államokban, ami kulcsfontosságú egy törékeny regionális ökoszisztémában. Ez az ökoszisztéma kapcsolódik az ivóvízhez (igaz, nem közvetlenül), a levegő minőségéhez, a biológiai sokféleséghez és a város, valamint a régió turizmusához.

Jelenleg a régió elmúlt 12 évszázadának legszárazabb 22 éves periódusát éljük; az amerikai „aszályfigyelő” (Drought Monitor) szerint Utah 99,9 százaléka „súlyosan” vagy „extrém módon” száraz. A Nagy-sóstónál tehát lassított felvételen láthatunk egy környezeti katasztrófát.

A válságról szóló teljes cikket itt találod. Írnak még benne a város vízhasználatáról, a hatósági irányelvek erre gyakorolt hatásáról, az infrastruktúra szerepéről.

(Forrás: Bloomberg, fotó: Justin Sullivan/Getty Images, a borítókép az Antilop-sziget kiszáradt dokkját ábrázolja)

Ez is érdekelhet:

És ezt olvastad már?
Vízre szállni a nyári hőségben felér egy valódi terápiával