Előző cikkünkből kiderült, hogy új jelentéssel kell felruháznunk a lassú munka fogalmát, ami nem csak a munkavállalónak, hanem első hallásra meglepő módon a munkáltatónak is elemi érdeke. Mit tehetsz még, hogy kényelmesebben és jobban dolgozz?

Szünetek nélkül nem megy

A nagy hajtásban néha elképzelhetetlen felállni és kényelmesen megebédelni a konyhában vagy egy közeli étteremben, pedig többnyire ez is csak döntés kérdése. Ha meg tudod tenni, hogy ebédszünetre kizárod a munkát, sokkal frissebben állsz neki a délutáni feladatoknak. Ha következetesen élsz az ebédszünet jogával, és nem fogadsz telefonokat, e-maileket, és nem meetingelsz közben, egy idő után a kollégáid is megszokják ezt, és tiszteletben tartják, esetleg követik is a példádat. Ne úgy akarj fontosnak tűnni, hogy még ebédelni sem engeded el magad. Ha még arra is marad pár perced, hogy sétálj egyet, garantáltan nem koppan majd a fejed az íróasztalon. Persze akadnak extrém helyzetek és fontos határidők, de a többi napon engedd meg magadnak, hogy normális ember módjára egyél.

Nem csak az ebédszünet, de a többi, rövidebb szünet is elengedhetetlen ahhoz, hogy élhető tempóban teljenek a napok. Sokan még pisilni is elfelejtenek kimenni, vagy órákig étlen-szomjan görnyednek a monitor előtt. Legalább óránként egyszer állj fel a helyedről, mozgasd meg a tagjaidat egy kicsit, igyál egy ráérős teát, vagy végezz légzőgyakorlatokat. Van olyan ügyfelem, aki azért itta méz nélkül a teáját, mert úgy érezte, nem engedheti meg magának azt a fél percet, míg mézet csorgat az italába. Az élet ebben a tempóban pont ilyen ízetlenné válik, és ezeken az apró, hétköznapi döntéseken sok minden múlik.

Törj ki az irodából, ha tudsz

Főleg külföldön ismert a „törj ki az irodából” trend, ami a SlowWork egyik fontos üzenete. A saját laptoppal, mobiltelefonnal rendelkező munkatársak nem csak home office-ból, azaz otthonról dolgozhatnak, de időnként meglátogatnak egy-egy coworking, azaz közösségi irodát, ahol friss impulzusokat és új kapcsolatokat szerezhetnek. Az ilyen élmények megtörik a napi rutint, és feltöltik a munkavállalót.

Természetesen nem csak közösségi irodából, de kávézóból, vagy jó időben akár parkból vagy a teraszról is lehet dolgozni. Persze fennáll a veszélye, hogy egy csomó minden elvonja a figyelmed, esetleg nincs megfelelő infrastruktúra, de ha a munkád megengedi, érdemes néha élni a lehetőséggel. Nem csak az önálló munkát, de a hivatalos találkozókat is jó, ha az irodán kívül időzíted, addig is kiszabadulsz a taposómalomból. Persze ahhoz, hogy ezekkel a lehetőségekkel élj, nem elég az önszorgalom, bizony kell egy támogató vállalati kultúra is. Ha kitörni nem tudsz, legalább időnként változtass helyet, és költözz más asztalhoz. A lényeg, hogy minél többször törd meg a monotóniát.

Stressz: megszüntetni nem tudod, kezelni igen

A pszichológusok, orvosok, hr-esek nem győznek eleget foglalkozni a témával, itthon mégis sokszor süket fülekre talál a sok figyelmeztetés. A munkahely az első számú stresszforrás, és dolgozz bármilyen lassan vagy tudatosan, biztosan lesznek olyan időszakok, amikor nem tudod elkerülni a nyomást, és kialakul a stressz. A stresszt folyamatosan kezelni kell, nem csak akkor, amikor már fizikai tünetek formájában teszi pokollá az életed.

A magas vérnyomás, a kézremegés, a fokozott izzadás, a hátfájás, a nyugtalanság, a gyomorbántalmak, az állandó kimerültség, a fejfájás mind lehetnek az állandó stressz következményei. Tanulj meg valamilyen relaxációs technikát, sportolj, lazíts, pihenj eleget, vagy hosszabb távon nem fogod bírni a gyűrődést, és az egészséged látja kárát.

Az autogén tréning például tanulható csoportban és egyénileg is, a módszer pedig mindössze napi pár percet vesz igénybe. Egy kis gyakorlással már néhány perc alatt ellazíthatod a stressz miatt befeszült izmokat, megnyugtathatod a szervezeted és elcsendesítheted az elméd. Segíthetnek a légzőgyakorlatok, a jóga, az agykontroll vagy bármilyen meditáció is. A lényeg nem a módszer, hanem az, hogy rendszeresen végezd a gyakorlatokat. A rendszeres relaxáció nem csak a stressz legyőzésében segít, de fokozza a koncentrációt is, így többszörösen megtérül a befektetés.

Az időrablók felszámolása

Nyilván nem tudod megoldani, hogy ki se nyisd a böngészőt a munkahelyeden, de igyekezz reális korlátok közé szorítani a munkahelyi internetezést. Minél több böngészőablak van nyitva, annál valószínűbb, hogy a figyelmed folyamatosan több dolog között ugrál, és miközben úgy tűnik, hogy számos információhoz jutsz, gyakorlatilag az agyad sokszor képtelen feldolgozni azt, és csak a feszültség nő benned.

A Facebook-csapdát is biztosan ismered, de amikor már tizedszer görgeted végig a percek óta nem változó hírfolyamot, és kezdesz ideges lenni attól, hogy nem történik semmi érdekes, ideje észbe kapni, és valami értelmesebb elfoglaltság után nézni.

Az internet csak egy példa, érdemes azonosítani a saját időrablóidat, és elkerülni azokat. Ha túl sok időt töltesz értekezleten vagy mások problémáinak megoldásával, időnként tedd fel magadnak a következő kérdéseket: ez az én problémám? Biztos, hogy nekem kell foglalkoznom vele? Biztos, hogy szükség van rám ezen az értekezleten?

A hétvége és a szabadság nem kiváltság

Meglepő kijelentésnek tűnhet, de a hétvége, a szabadnapok nem arra valók, hogy behozd a lemaradásokat. Ha nem távolodsz el rendszeresen a munkától, könnyen fásulttá válhatsz. A pihenés, kikapcsolódás nem csak az egészséged, közérzeted szempontjából fontos, de az új impulzusok, friss ingerek segítenek abban is, hogy ne szűküljön be a gondolkodásod, és új ötleteid legyenek. Ha másképp nem megy, egy-egy szabadnapot eladhatsz magadnak (és a főnöködnek) úgy, hogy inspirálódni mész.

Ha nagyon kimerült vagy, menj el néhány nap szabadságra, ha pedig gondban vagy a szabadnapok mennyiségével, és megteheted, ne rettenj vissza attól sem, hogy néhány nap fizetetlen szabadságot kérj. Külföldön, elsősorban a felsővezetők körében már gyakoriak az ún. career break programok is, ami a munkáltató által támogatott hosszabb szabadságot, nyelvtanulást, vagy szakmai szerepváltást, utazást jelent. Ami rövid távon luxusnak tűnik, hosszú távon mind a munkavállalónak, mind a munkáltatónak kifizetődő. Kérdezd meg a hr-est, és tájékozódj a lehetőségekről, mert az ilyen programokat sokszor nem verik nagydobra.

Te határozod meg a terhelhetőséged

Ha nem mész szabadságra, éjjel-nappal dolgozol, azzal nem azt üzened a környezetednek, hogy nélküled megáll az élet, hanem azt, hogy a végletekig terhelhető vagy. Nem meglepő, hogy ehhez a kollégák könnyen hozzászoknak, és gyorsan természetessé válik, hogy te vagy az, aki mindent elvállal, akire mindent rá lehet sózni. Ennek az önmagát gerjesztő folyamatnak jobb már a kezdet kezdetén elejét venni, és világosan kijelölni a határokat. Ehhez persze nem árt tisztában lenni a saját határaiddal, és tisztelni őket.

Amennyire lehet, tudatosan figyelj arra, hogy ne vállald túl magad, mert a be nem tartott ígéretek nem csak nyomasztanak, de a hírneved is rombolják. Igyekezz csak arra igent mondani, amit tényleg meg tudsz csinálni, és ésszerű határidőket szabj magadnak, így elkerülheted az állandó lemaradás, a végtelen to do-listák és a hosszas túlórák csapdáját.

Minden munkakörnek vannak olyan adottságai, amelyeken nehezen lehet csak változtatni, de a kereteken belül van valamennyi mozgástered, amit érdemes kihasználni, és az igényeidnek megfelelően alakítani. Persze a világ azt sugallja, hogy ha nem dolgozol éjjel-nappal, keresnek mást, aki hajlandó erre, de érdemes feltenni magadnak a kérdést, milyen árat vagy hajlandó fizetni egy magasabb beosztásért. Ezekbe az irreális, hosszú távon teljesíthetetlen elvárásokba sokszor a kollégák kergetik bele egymást és önmagukat. Nem nagyon hallani olyanról, akit azért rúgtak volna ki, mert kivette az ebédszünetét.

(A szerző a SudArt Coaching trénere.)