Szeretjük azt hinni magunkról, hogy képesek vagyunk objektívan megítélni embertársainkat. A helyzet azonban az, hogy létezik egy csomó faktor, ami tudat alatt befolyásol bennünket. A testmagasság, a testszag, a járás módja, a magabiztosság mind olyan tényezők, amelyek irányítják és meghatározzák, hogyan ítéljük meg embertársainkat (és azok hogyan ítélnek meg bennünket.)

Ezek a tényezők akkor is dolgoznak, amikor valakit éppen készülnek felvenni egy új állásba.

A Princeton egyetem nemrégiben egy újabb faktort tett hozzá ehhez a listához. Ez az újabb faktor ugyan egy régi ismerős, csak azt hittük, hogy már réges-régen meghaladtuk. Az öltözködésről van szó. Noha már szólásmondásainkba is beépült az, hogy az öltözék nem fontos, és nem kulcsfontosságú egy-egy embertársunk megítélésekor, úgy fest, a „nem ruha teszi az embert” állítás mégsem állja meg a helyét.

Szóval ha éppen készülünk felvenni egy új kollégát, érdemes fejben tartanunk, milyen előítéletek működnek bennünk öntudatlanul. Az öltözködés különösen fontos, mert mint azt a tanulmány is megállapította, már egészen apró dolgokra is odafigyelünk, ha a ruházatról van szó, és a döntéseinket másodpercek alatt meghozzuk, méghozzá úgy, hogy észre sem vesszük.

Ha valaki öltönyben jelenik meg, akkor azt hihetjük, hogy az apróbb részletek nem számítanak. A Princeton kutatói azonban érdekes dologba fogtak: egy alanyt szinte ugyanolyan, mégis apró részletekben eltérő öltözékbe bújtattak, és az derült ki, hogy amikor a fotóit megmutatták a tesztalanyoknak, azok nagyon érzékenyen reagáltak ezekre az aprónak tűnő különbségekre, és ennek megfelelően teljesen másképp ítélték meg az illetőt. (Ismételjük: ugyanarról az emberről van szó, csak másféle ruhákat viselt.)

Konkrétan: ha a ruha egy picit drágábbnak tűnt – legyen szó öltönyről, pólóról – az illető megítélése sokkal-sokkal pozitívabb volt.

És ez akkor is igaz volt, ha a kutatók kifejezetten felhívták a tesztalanyok figyelmét, hogy a ruházatot hagyják figyelmen kívül, és még azt is közölték velük, hogy a szerényebb ruházatot viselők többet keresnek a drágább ruhákat viselőknél. Még akkor is működött ez a faktor, ha a tesztalanyok csak 130 ezredmásodpercre láthatták a fotókat, ami szinte arra sem elég, hogy az ember felismerje: egy ember szerepel a fotón.

Mindez bizonyára nagyon elkeserítheti azokat, akiknek nincs pénzük drága, vagy annak látszó ruhákra.

– Megállapítottuk, hogy noha ugyanarról az emberről van szó, ha kevésbé drága ruhákat viselt, akkor a megítélése romlott, kevésbé tehetségesnek tartották – méghozzá teljesen alaptalanul – mondta Eldar Shafir, az egyik kutató. – Ha valaki szegényesen öltözködik, a megítélése már a találkozás első másodperceinek töredékében eldől, és éreztetni kezdi hatását.

De mindez nem minden

Munkakeresőket az arra sarkallhat, hogy annyit költsenek ruhára, amennyit megengedhetnek maguknak, az első benyomás ugyanis rendkívül fontos és meghatározó – a tudomány szerint is.

Ez a kutatás azonban nemcsak a munkakeresők számára hordoz fontos információkat, hanem a munkáltatóknak is. Ha tudjuk, hogy milyen előítéletek dolgoznak bennünk a felszín alatt, akkor azok ellen fel lehet lépni.

– Az egyik megoldás az lehet, hogy úgy veszünk fel embereket, hogy nem nézzük meg őket fotóról vagy személyesen – folytatta. – Vannak tanárok, akik vakon adnak osztályzatokat, hogy ne kedvezzenek egyes diákoknak. A munkaadóknak hasonlóképpen kellene eljárniuk, hogy a teljesítményük, ne a külsejük alapján ítéljenek meg jelentkezőket.

Bár sok munkahely fél attól, hogy vakon vegyen fel valakit, Sharif kiemelte, hogy vannak egyetemek és zenekarok, amik azzal kísérleteznek, hogy úgy alkalmazzanak új embereket, hogy nem látják őket. Az eddigi ilyen kísérletek jó eredményeket hoztak. De ha valakinek sok, hogy csak egy fotó nélküli önéletrajz vagy egy hang alapján vegyen fel valakit, az megteheti a hagyományos módon is.
Csak érdemes észben tartani, milyen előítéletek működnek bennünk már az első pillanattól fogva.

Ez is érdekelhet: