Vannak, akik túlreagálják az évszakváltást. Például ők azok, akik már áprilisban fürdenek a Balatonban. Őrülteknek ajánlunk bort, hogy ne fázzanak.
A Balaton körül lazulni az is szeret, aki egyébként utálja az üvöltő karúszós gyerekeket, a hájas bikinis külföldi nagymamákat, és a böfögő fővárosi apákat. Aki így érzi, jól teszi, ha elkerüli a szabad strandokat, és helyette – biciklivel, lóval, rollerrel, gördeszkával, stoppal – meglátogat néhány borospincét. Mondjuk ha már történelmi borvidéken járunk, érdemes eltávolodnunk a cefre-lőre tengelytől, de én a pofádleszakad hodályokat sem javaslom. Kezdjük mondjuk Badacsonnyal, és legyen valami emberi.
Csobáncról írtam már, habár Magyarország legszebb vulkánját akkor nem említettem. Biztosan a vulkán is olyan, mint a gyerek, hogy mindenkinek a sajátja a legszebb, de ez a környék mondjuk nekem is tetszik. A vulkanikus talaj mellett – habár a tóparttól itt már kicsit eltávolodunk –, a szőlő még a víz jótékony hatásait is élvezheti. Persze a tőkék nem áztatják magukat, mint a turisták, még csak nem is isszák a Balatont, imádják viszont az arról visszaverődő fényt, a páratartalmat, összességében a mikroklímát. Alapból olaszrizling, szürkebarát, tramini, rajnai rizling és chardonnay teremnek erre, de megint jön föl a régen híres-neves kéknyelű, és mint mindenhol, itt is megjelennek a kékszőlők is.
Badacsonyi Ürmös
Tudjuk, mi az a Tokaji Aszú és az Egri Bikavér, de fogalmunk sincs, mi az a Badacsonyi Ürmös, ugye?
A Badacsonyi Ürmös csemegebor megbolondítva. Fűszerek, és olyan drogok vannak benne, mint a fehérüröm, a fahéj, a vanília, a zsálya, a szegfűszeg, vagy az ánizs – és vagy még egy tucat, esetleg ezekből nyert szeszes kivonatok. Édes-keserű, és erősen aromás aperitif, amelyeket a XVIII–XIX. században egészségmegőrzés és betegségelűzés céljából is ittak. Abban különbözik a vermuttól, hogy sem cukorral, sem plusz alkohollal nem tuningolják, egyszerűen csak kioldják az erjedő borban a növények hatóanyagait és ízeit.
Szintén itt, a csobánci vulkán árnyékában, a természetvédelmi terület kellős közepén dolgozik a Villa Tolnay kis csapata. Testes, de száraz borokat dobnak piacra, szintén kézműves stílusban. Mesterséges adalékanyagok, kíméletlen modern technológia, természetellenes körülmények szóba sem jöhetnek. A limitált szériák a minőség javára készülnek, és nincs reduktív, csak fahordós technológia.
A villa egyébként Tolnay Klára színésznőről kapta a nevét, aki a második világháború idején a házban élt. Philipp Oser, aki 2004-ben az épületet megvette, egy szerelem miatt került Magyarországra. A magyar lány és közte persze kihunyt a tűz, ahogy az lenni szokott, de szerencsére a borimádat maradt, és az új, román hölgy is kedveli a környéket.
Oserék fő fajtája egyértelműen az olaszrizling, de ezzel együtt fut a rajnai rizling is, amely Badacsonyban érik.
A rajnai, és az olasz, ami francia
Az olaszrizling az egyik legelterjedtebb szőlőfajta hazánkban, pedig csak a filoxéravész után került be. Eredeti hazája lehet Olasz- vagy Franciaország is, hozzánk utóbbiból érkezett, és nem is nagyon vágyik vissza. Szeret itt. Későn érő, kihasználja a hosszú, meleg nyarakat, így az északi Balaton-part már csak a tóról visszaverődő fény miatt is jó neki. Jelentős magnéziumigénye van, amit a bazalttalajtól megkap, borában pedig lepasszolja nekünk. Bora egyébként igazi férfibor, savai ugyanis izmosak tudnak lenni. Az olaszrizlingből aszút is készítenek.
Azonkívül, hogy névrokona, semmi köze hozzá a rajnai rizlingnek. A rajnai Németországból származik, és bár ezért a címért Ausztria is harcol, az biztos, hogy igazi hazája ma is inkább tőlünk északra van. Az ő fia a rizlingszilváni, ez legalább biztos. Magyarországon több helyen felbukkan, leginkább a Csongrádi, a Tolnai, az Etyek–Budai, és a Hajós–Bajai borvidékeken. Bora attól függően, hogy milyen környezetben terem és hogyan dolgozzák fel, ezerféle lehet, a könnyű száraztól a tartalmas édes-testesig.
A zöld veltelini Ausztriából költözött be, leginkább Sopron környékére. Egyszerű szőlészeti eljárásokat igényel, a fagyot is tűri, sokat is terem, és mégis szépen ki tud kerekedni egy pohárban. A Villa Tolnay repertoárjába ez a fajta véletlenül került be, egyszerűen azért, mert éppen a ház körül nőtt, amikor az új tulajdonos beköltözött. Én nem bánom.
Ásványos, könnyed bor, nagyon egyedi. A mineralitás azt jelenti, hogy a szőlő magába szívja a talaj ásványianyag-tartalmát, és mindez szépen kiérezhető egy gondosan elkészített borban. Ez a már emlegetett terroir. A 2011-es palack közepesen intenzív, tartalmas. Egyensúlyban van, harmonikus. Kicsit éretlen, füves, a színe is zöldes, ettől nagyon üde. Tökéletes a nyár bármelyik napján, de az első tavaszi, balatoni fürdés után is, azoknak az őrülteknek, akik velem együtt már most csobbannak.
Ha kedvet kaptál hozzá…
A Stella által kóstolt borokat – és még tucatnyi remek ár-érték arányú finomságot – megtalálod együttműködő partnerünk, a Radovin Borkereskedés üzleteiben. Facebook-oldalukat is érdemes figyelemmel kísérni, elég sok kedvezményes akciót hirdetnek meg.
(Fotó: Tóth István. Stella a borok világával a Zonában, a város legújabb, modern borbisztrójában ismerkedik.)
