Képzeljünk el egy fiatalembert, akihez a kora alapján rutinszerűen kapcsolnánk az „ereje teljében lévő” kifejezést, csakhogy ez nagyon nem igaz az ő esetében. Majdán Márk gyerekkorában túlsúlyos volt, ami miatt egyre erősödő szorongást érzett, mígnem depressziós lett. A története innen válik igazán érdekessé, mert ugyan törekedett a megoldásra, viszont nagyon rossz irányba indult el.

Kíméletlenül fogyókúrázni kezdett, ez azonban rövid idő alatt átcsapott evészavarba, mert úgy érezte, a teste az egyetlen, ami felett kontrollt gyakorol. Majd annyira túlzásba vitte a diétázást, hogy már nem tudott leállni.

Ha buliba hívták, inkább el sem ment, hiszen ott úgysem ehetett volna. 25 éves korára 51 kilósra fogyott, csak meg-megállva tudott fellépcsőzni a negyediken lévő, lift nélküli lakásához.

Ez volt az a pillanat, amikor véget vetett az akkor már két éve tartó éheztetésnek, mert ahogy utóbb mondja, „elég veszélyes játék, amikor nagyjából be tudod lőni, mennyi kalóriára van szükséged, és mindig lejjebb és lejjebb akarod vinni, mígnem elérsz arra a szintre, ahonnan már nincs lejjebb, mert az gyakorlatilag az életvitelhez szükséges.”

„Sosem voltam edzőteremben”

Márk járt orvosnál is, de a depressziós állapotban azt hazudta saját magának, hogy valami más egészségi probléma áll a fogyáskényszer mögött. Mégis valahol itt rejlett a megoldás is, elvégre, ha már nem hallgatott senkire, saját magának kellett felismernie, hogy változtatnia kell.

„Egy random napon megkérdeztem magamtól, hogy tényleg ez kell nekem? Azt mondtam, nem!, és elkezdtem egy új célt keresni”

– összegzett utóbb a 24.hu videójában. Sosem volt olyan típus, aki lemegy gyúrni egy edzőterembe, mégis most rászánta magát erre, és a gymben meglepő tapasztalatok sora érte. Mindenekelőtt talált egy edzőt, Kiss Mátét, aki coach, mentor és barát is lett egyben, aki segítette az új célok kitűzésében és elérésében, aki rendszert, keretet adott neki, és a problémáit is meghallgatta.

Az edzőteremben ezen kívül közösségre lelt, ahol azt tapasztalta, hogy mindenkinek vannak gondjai, de ezeken tudnak közösen dolgozni. A sport célokat és motivációt adott számára, és idővel egyre jobban ráérzett az ízére. Eleinte csak heti kétszer ment le a terembe, de ma már heti hatszor jár: „Szerelem lett az edzésből. Az edzés nagyon sokat segít leküzdeni a napi problémákat – foglalja össze Márk. –

Onnantól kezdve, hogy bekerültem egy stresszmentes környezetbe, és láttam magamon a változást, a dolgok jó irányba fordultak – testileg és lelkileg is.”

Jelenleg már olyannyira maga mögött tudhatja korábbi káros életformáját, hogy a koplalás helyett tömeget növel, a magánéletben pedig külföldön dolgozó sikeres mérnök. Ma már napi ezer kalória helyett legalább kétezret eszik, és rátalált a számára megfelelő, értelmes célokkal teli életre. A története pedig nemcsak azoknak tanulságos, akik hasonló problémával küzdenek – nekik mindenképp –, de mindannyiunknak, mert egy közösségben nemcsak magunkért, de másokért is felelünk.

Küzdöttek, győztek, te jössz!

Márkhoz hasonló hétköznapi hősökkel máshol is találkozhatunk: a Scitec Nutrition most olyan embereket mutat be, akiknek a fizikai felépülésében kulcsszerepet játszott az edzőtermi edzés. Különböző akadályokat gördített eléjük az élet, mint például autóbaleset vagy gyógyíthatatlan autoimmun betegség, ám ezek leküzdésében a sport volt a közös motívum.

Ha olyan szerencsés vagy, hogy elkerültek eddig a hasonló mélypontok, Márk és a többi kampányarc története akkor is fontos tanulsággal szolgál: nemcsak másképp állsz hozzá a társaidhoz, de te magad is tudni fogod, mibe kapaszkodhatsz, amikor nem hatost dob az élet. Ahogy a márka szlogenje is mondja, Make A Difference, az edzés sokkal több a kilók gépies emelgetésénél, változást hoz, ami az élet összes területére begyűrűzik – és ezt most már te is tudod.

A cikk elkészítésében együttműködő partnerünk volt a Scitec Nutrition.

(Nyitókép és a Márkról készült új képek: Centrál Média / 24.hu)