• Kié ez? Kölcsönkérhetem?
• Hú, ezt hadd nézzem meg!
• Ugyan miben segíthet egy ilyen könyv?

Az egyik szerkesztőségi asztalon árválkodó Stressz – A feszültségoldás pszichológiája című könyvre adott pozitív reakciók 2–1-re nyertek, a fogadtatás után pedig egyértelmű lett: megnézzük, mit tud a könyv.

Vegyes a kép, szó szerint, mert rengeteg ábra, diagram, piktorgram, miegyéb tarkítja a könyvet. Meggyőző a rengeteg hivatkozás, vagyis a szerzők (Diane McIntosh pszichiáter, illetve Jonathan Horowitz pszichológus) alapos munkát végeztek, a könyv állításai komoly tudományos alapokon nyugszanak, és kicsit mi is beleláthatunk a neurotranszmitterek és szinapszisok különös világába.

Az altémák kétoldalanként váltják egymást, ezért néha azt éreztük, a kevesebb több lett volna: akadnak fejezetek, amiből csak annyit tudunk meg, amit józan ésszel is bőven ki lehet találni.

A kedvetekért pedig a rengeteg fejezetből kiemelünk hármat, ami tutira érdekel majd benneteket!

Szex

Ezen az oly fontos területen van egy sajnálatos paradoxon: a szex oldja a stresszt, csak éppen nem kívánjuk a szexet, amikor stresszesek vagyunk. Ebből aztán egy „ördögi kör” kerekedhet a könyv szerint: stresszesek vagyunk, nem kívánjuk a szexet, nem érezzük magunkat kívánatosnak, amitől még stresszesebbek leszünk, stb, stb. Akár egy jóféle depresszió is kialakulhat ebből, és hát igazán ütős tanácsokkal nem is szolgál a könyv. Felmerül viszont egy nagyon is gyakorlatias ötlet:

kezdjük el és kész.

Azaz nem kell semmiféle hangulatra várni, kezdjünk csak bele, aztán jön a vágy magától, akár MÁV: késik, de azért csak odaér, na.

Alkohol

A mérsékelt ivók valójában kevesebbet stresszelnek, mint az antialkoholisták – jelenti ki a könyv nagy örömünkre. Innentől viszont inkább csak a módszert boncolgatja, amivel megfejthetjük, hogy nagyivók vagyunk vagy sem.

Talán ez az a fejezet, amitől jóval többet vártunk, minthogy óriási szakirodalma lehet: összefüggéseket stressz és ivás közt, illetve módszereket, ahogy kezelni lehet az alkoholproblémákat. Ez utóbbiak egy rövid felsorolás formájában megjelennek, de elég bárgyún: fogjunk össze a barátokkal; igyunk kisebb adagokat a szórakozóhelyeken; tartsuk észben az előnyöket; a legviccesebb pedig a lista vége:

Tech-stressz

Nem újdonság, aki az utcán járva is a telót nyomkodja, annak valószínűleg a teló irányítja az életét és nem fordítva. A képernyő kék fénye csökkenti az alvást segítő melatonin szintjét, egy átlag (amerikai) júzer pedig már 2010-ben is napi 40 honlapot nézett meg, és kétpercenként váltott a feladatai között.

Megoldásként nagyon is pragmatikus javaslatokkal áll elő a könyv, például munka közben ne levelezzünk, és ne üzengessünk, inkább akkor már tartsunk egy-egy szünetet időnként, amikor lerendezzük ezeket.

Fontos lehet a digitális világunkat is rendszerezni, átláthatóvá tenni, karbantartani.

A jó hír pedig, hogy a szerzők elismerik: néhány esetben működhet az állandó online-jelenlét, amennyiben egyesek „kevésbé voltak stresszesek, ha rendszeresen megnézhették a telefonjukat, és meggyőződhettek arról, hogy semmiről nem maradtak le”. Mondjuk ha semmiről nem maradunk le, akkor meg minek állandóan a telót nézegetni?  

Végiglapozni jobban megéri

Valószínűleg egyetlen alkoholista sem szokik le pusztán a könyvtől, de az is igaz, hogy az élet számtalan területéhez találsz benne megküzdési stratégiákat, és ha ezek összegződnek (mint ahogy mindannyian sok-sok szerepet töltünk be az életben), akkor már egész komoly vértezetet kapsz a stressz elleni harchoz.

Ahol meg esetleg komoly tudásra lenne szükséged, jó kiindulópontot jelenthet, és könnyen utánaolvashatsz még. Szóval a HVG kiadványa mindenképpen segíthet, akár gonoszkás ajándéknak is megteszi, de fontos küldetést is beteljesíthet.

Bár több fejezetnél is volt hiányérzetünk, jó pont, hogy seregnyi kezelési módot javasol és részletez: a jó alvás trükkjeit, a séta alkalmazását, légzést, sportot, progresszív izomrelaxációt, zenét és csendet egyebek mellett. Az ezekből összegyűjtött praktikák miatt mindenképp megéri elolvasni.