Ha állandó munkahelyi problémáid vannak, utálod, amit csinálsz, ideje váltani – és nem biztos, hogy csak munkahelyet. Eláruljuk, hogyan kell ezt ügyesen csinálni.
A Nagy Vakfutam elkezdődik
Bűvésznek készültél, de gépészmérnök lett belőled? Azzal, hogy nem a belső igényeidnek, lelki világodnak, kompetenciáidnak leginkább megfelelő pályát választottad, nem vagy egyedül. Tizennyolc évesen nagyon kevesen vannak tisztában a képességeikkel, értékeikkel, és az önismeret teljes hiányában egyszerűbbnek tűnik arra felé menni, amerre a tömegvonzás, a családi és társadalmi elvárások, vagy éppen a fennhangon hirdetett piaci igények húznak.
Az emberek nem csak magukat nem ismerik ilyen fiatalon, de gyakorlatilag semmilyen reális információval nem rendelkeznek a választott szakmáról sem. Életünk első nagy döntését gyakorlatilag teljesen vakon kell meghoznunk, és ezen nem sokat segít az sem, hogy a Nagy Vakfutam nézőteréről a jóakaróink (család, barátok) egymásnak teljesen ellentmondó instrukciókat ordibálnak le.
Az iskolában ráadásul nem a mindenkiben ott rejlő, de nagyon eltérő módon megnyilvánuló tehetséget öntik formába és csiszolják fényesre, hanem konformista, átlagos agyakat fejlesztenek. Aki mindenben viszonylag jól teljesít, szorgalmas és alkalmazkodó, az látszólag jól is kijöhet belőle, aki viszont nem tudja simára koptatni magát, az eleve hátránnyal indul a futamon. A bürokratikus iskolarendszerrel kevésbé kompatibilis egyedek hánykolódása az érvényesülés hajtűkanyarokkal tűzdelt versenypályáján szinte törvényszerű, de lehet, hogy ők járnak jobban, mert aki túléli, az piszkosul jól fog vezetni.
Autópálya a semmibe
Ha viszonylag jól vetted a rajtot, később már az a probléma, hogy ha vakon is, de elindultál egy irányba, és időt, pénzt, energiát tettél abba, amit éppen hozott az élet, elvégezted az egyetemet, végigszívtad a gyakornoki éveket, és végre ott vagy a nyílt pályán. Leesik a szemfedő, kinyílik a szem, és körülnézel. Ezt akartad! Vagy mégsem?
Ha nem a megfelelő pályán hajtasz, akkor a rendszer előbb-utóbb valamilyen formában jelezni fog (elégedetlenség, túlzott stressz, apátia, kiégés, betegségek formájában). Viszont ahogy telik az idő, úgy legyintesz egyre jobban a váltás lehetőségére, hiszen ki akar mindent elölről kezdeni, és mit fognak szólni a szomszédok? Az első számú korlátozó hiedelem, amivel le kell számolni az az, hogy a kijelölt pályán kötelezően rajta kell maradni, mert a pályaválasztás egy életre szól, és ha mégsem, akkor már biztos késő.
Az elágazó ösvények kertje
A coaching-szemléletben a szakmai pályára (és magára az életre) nem úgy tekintünk, mint egy autópályára, ahol a megengedett sebességet túllépve száguldunk annak érdekében, hogy a többieknél lehetőleg gyorsabban eljussunk A pontból B pontba. Mert amikor egy autópályán száguldasz, elönt ugyan a sebesség és a hatalom mámora, de nem tudod élvezni az utat, a táj masszává folyik össze, nincs idő bámészkodni, megállni egy-egy szép faluban, vagy domboldalon, sőt sokszor azt sem tudod, hol jársz éppen.
A száguldás mint stratégia jó lehet, amikor valamit gyorsan, egyszerűen, algoritmizáltan kell megoldani, de az olyan komplex kérdések esetében, mint a pályaválasztás vagy pályamódosítás, nem ez az adaptív gondolkodásmód. A szakmai életben ugyanis nem az lenne a lényeg, hogy minél gyorsabban eljuss egyik pontból a másikba, mert egyrészt könnyen előfordulhat, hogy defektet kapsz – vagy esetleg felcsavarodsz a szalagkorlátra (főleg ha közben be van kötve a szemed) –, másrészt a megérkezés mámora csak egy pillanatig tart. A lényeg az, hogy megtanuld élvezni az utat, és észrevedd a megfelelő lehajtót.
A pályaválasztásra, a szakmai útkeresésre, a pályamódosításra éppen ezért úgy tekintünk, mint az elágazó ösvények kertjére, ahol számos ösvény, út, kereszteződés vár. Nincs egyetlen jó döntés, nincs kitüntetett királyi út, éppen ezért nincsenek helyrehozhatatlan hibák sem. Az elágazó ösvények kertjébe betévedő utazókat a tapasztalás vágya, az élethosszig tartó tanulás ígérete és a megismerés öröme hajtja.
A kompetenciák univerzuma a létező világok legjobbika
Mit jelent mindez a gyakorlatban? Azt, hogy ha rossz helyen is vagy éppen, és nem olyan munkát végzel, amilyet szeretnél, akkor sincs semmi gond, hiszen az elágazó ösvények kertjében hatalmadban áll változtatni, anélkül, hogy úgy érzed, bármiről is lemaradtál. Az új paradigmában ugyanis nem az a lényeg, hány éves vagy, hányadik kilométernél tartasz, és mi volt az eredeti szándékod, amikor elindultál, hanem az, hogy mennyi kompetenciát gyűjtöttél össze útközben, és mit tudsz ezekkel kezdeni.
A minőségi kompetenciák viszont univerzálisak, így simán elképzelhető, hogy a multinál, ahol stratégiai vezetőként vagy éppen tervezőmérnökként kilehelted a lelked, olyan kompetenciák sokaságát szerezted meg, amit később az önálló vállalkozásodban – mondjuk egy új étterem nyitásnál – maximálisan kamatoztatni tudsz. Itt nem elsősorban a szaktudásra gondolok, mert az viszonylag könnyen megszerezhető, hanem az úgynevezett soft skillekre, azaz a belső, nehezen megszerezhető, átadható és definiálható képességekre és készségekre.
Lépésről lépésre nem fog annyira fájni
Ha egyre jobban kikristályosodik a kép, mit nem szeretnél csinálni, az már egy újabb lépés ebben a bizonyos kertben, hiszen a „mit nem” helyett „mit IGEN” sokszor a nehéz körülmények között artikulálódik a legszebben. Természetesen egy pályamódosításra vonatkozó döntésnek vannak anyagi és biztonsági kritériuma is, világos, hogy az ember nem állhat fel a puha, meleg székéből egyik napról a másikra. De akkor hogyan csináld? Lépésről lépésre, úgy kevésbé fáj. Nem kell azonnal felmondanod, de attól is óva intenénk, hogy a sült galambot várd, mert az magától nem fog jönni, azt le kell vadászni.
Szóval, ha van valami terved, ötleted, régen megvalósításra váró álmod, vagy csak szeretnél valami újat tanulni, akkor kezdj el tájékozódni az ügyben! Jó, ha megtudod, mit és hol érdemes tanulnod, milyen kompetenciákat kell fejlesztened az ügy érdekében, milyen emberekre, anyagi forrásokra lesz szükséged. Ezzel még a világon semmilyen kockázatot nem vállaltál. Nem az számít, melyik útra lépsz, mit tanulsz, vagy milyen új elfoglaltságot találsz magadnak. Csak indulj el! Sosem tudhatod, milyen ösvények keresztezik majd a választott utat, kik jönnek majd szembe, milyen tapasztalatokra teszel szert. Nem is kell előre látnod, az első lépést kell csak megtenned. Minél többet foglalkozol az ügyeddel, annál nagyobb eséllyel realizálódik.
Az élvezet és a megvalósíthatóság kritériumai
Az új terület kiválasztáskor alapvetően két vezérelvet kell figyelembe venni. Az egyik, hogy élvezd, amit csinálni akarsz (tehát meglegyen az a bizonyos flow-élmény). Ha csak a nagyobb anyagi haszon reményében fogsz valami újba, ha az érdekel, mennyit nősz majd a csajod szemében, nem valószínű, hogy elég lesz a motiváció és a kitartás. Belülről kell berobbantani a motort. Ha nincs jobb ötleted, gondolj vissza arra, mit szerettél igazán gyerekkorodban, mi az amibe teljesen bele tudtál feledkezni akkor, mikor a megfelelés és a beilleszkedni vágyás még nem telepedett rá a személyiségedre! Amit a legjobban szeretsz, abban leszel a legjobb.
Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, mennyire reálisak a céljaid. Itt nem elsősorban a gazdasági környezetre vagy a lehetőségekre gondolok, mert erre megvannak a megfelelő felmérések, gazdasági modellek, statisztikai mérőszámok. Hanem arra, mennyire illeszkednek reálisan a céljaid a világodhoz. Amellett, hogy olyan dolgot válassz, amit igazán szeretsz, nem árt, ha a környezetedből is megerősítő visszajelzéseket kapsz, és számba veszed azt is, hogy az új, vágyott életed mennyire kompatibilis az egyéniségeddel, az alaptulajdonságaiddal, a legerősebb kompetenciáiddal és a csúcsértékeiddel. Az új várat az erősségeidre, a különcségeidre, és ne a külvilág elvárásaira alapozd!
Ne higgy el mindent, amit látsz!
Az instabil gazdasági környezet, az egyre kiszámíthatatlanabbnak tűnő jövő, az egyre borúlátóbb jóslatok arra sarkallják az embereket, hogy még jobban kapaszkodjanak abba, amit már megszereztek. Pedig az, hogy az állásuk megmarad-e vagy nem, sajnos a legtöbbször kívül esik a személyes kompetenciakörükön. A csavar a rendszerben az, hogy az információs társadalomban egyetlen dolog biztos: a változás. Az új kor kihívásaira nem lehet az ipari társadalom poros, naftalinszagú válaszaival reagálni, új megoldásokat kell keresni. Az információs társadalom állandóan változó világában azok találják meg a számításaikat, akik képesek rugalmasan alkalmazkodni a körülményekhez, és sablonválaszok helyett kreatív megoldásaik vannak az élet nagy kérdéseire. Akik mernek változni, váltani, ismeretlen ösvényekre lépni.
Bár a gazdasági környezet valóban kiszámíthatatlan, nem érdemes arra pazarolni az időt és az energiát, hogy olyan dolgokon keseregj, amin nem áll hatalmadban változtatni. Lehet, hogy ebben a környezetben őrültségnek tűnik a biztost feladni a bizonytalanért, de azt se felejtsd el, hogy a helyzet bármelyik pillanatban változhat. Minél több mindent csináltál már életedben, minél több tudásnak vagy birtokában, minél több időt és energiát szánsz arra, hogy tanulj, fejleszd magad, annál nagyobb az esélyed, hogy valahol mindig pont rád lesz szükség. Az álomkarrier, ahol a munka kötelességből szenvedéllyé válik, innen már lehet, hogy csak egy lépés!
Esetleírás – Cseréld le a kontextust
A 31 éves, account menedzserként dolgozó Ádám azért jelentkezett coaching-konzultációra, mert szinte egyik munkahelyén sem tudott tartósan megmaradni, előbb-utóbb mindenhol rosszul érezte magát. Hol a kollégáival, hol a vezetőséggel, hol a felelősségkörével, hol pedig az ügyfelekkel volt a probléma. Amellett, hogy elkövetett hibákat, és sokszor rosszul kommunikált, a beszélgetések alatt gyorsan kiderült, alapvetően rosszul érzi magát az urbánus irodai környezetben, és megkeseríti az életét az ülőmunka, így hiába ment egyik helyről a másikra, az alapprobléma megmaradt.
A konzultációk alatt viszont körvonalazódott, hogy kirándulni, sportolni a megszállottságig szeret, és túravezetőként el tudná képzelni az életét. Ma már szervezett túrákra jár, ahol lassan megtanulja a szakma csínját-bínját, és alkalmanként kisebb csoportokat is vezet. A nagy váltás még hátra van, de az életminősége már azzal is sokat javult, hogy elkezdte komolyabban venni, ami eddig csak szabadidős programnak tűnt, és megnyitotta a lehetőségét annak, hogy egyszer abból (is) éljen, amit igazán szeret. Bár kívülről nézve evidensnek tűnhet a megoldás, jellemző, hogy sokszor természetesnek vesszük a dolgokat (jelen esetben azt, hogy a munka egyenlő az irodai közeggel), és eszünkbe sem jut megkérdőjelezni a szabályokat, és elképzelni, hogy másképp is lehetne.
További cikkek a legfrissebb trendekről, a legnagyobb szélhámosokról, érdekes jogi esetekről, sikeres vállalatokról és vállalkozókról a Siker&Pénz rovatban.