Két kutatócsoport is publikált egy-egy, egymástól független tanulmányt a Current Biology című folyóiratban, amelyből kiderül, hogy egy helyi állatkert levegőjéből vett mintából elegendő DNS-t tudnak gyűjteni a közelben élő állatok azonosításához. Ez értékes, nem invazív eszköznek bizonyulhat a biológiai sokféleség nyomon követésére.

A szárazföldi állatokat többféleképpen is nyomon lehet követni: közvetlenül kamerával és személyes megfigyeléssel, vagy közvetve, például az általuk hátrahagyott lábnyomok vagy ürülék alapján. Ezeknek a módszereknek az a hátránya, hogy komoly terepmunkát igényelhetnek, és szükséges hozzájuk az állat fizikai jelenléte. Ezért jelenthet áttörést az új kutatás.

A kutatócsoportok egy-egy helyi állatkertben végezték a vizsgálatokat: az állatkert különböző pontjain gyűjtöttek mintákat, beleértve a fallal körülvett zárt ketreceket, valamint a szabadtéri ketreceket. „A levegőben terjedő eDNS gyűjtéséhez egy ventilátort használtunk, olyat, mint amilyet egy számítógép hűtésére használunk, és egy szűrőt erősítettünk rá” – mesélte Christina Lynggaard, a Koppenhágai Egyetem posztdoktori munkatársa.

A ventilátor az állatkertből és környezetéből szívta be a levegőt. A levegő szűrése után kivonták a DNS-t a szűrőből, és másolatokat készítettek az állati DNS-ről. A mintákat feldolgozták, és összehasonlították őket egy DNS-referencia adatbázissal az állatfajok azonosításához.

A kutatók minden vizsgálatban kimutatták az állatkertben lévő, és a közelben, szabadon élő állatokat.

„A gerincesek levegőben lévő környezeti DNS-ének kimutatása lehetővé teszi, hogy olyan állatokat is észleljünk, amelyekről nem látjuk, hogy ott vannak” – mondta el Kristine Bohmann, a Koppenhágai Egyetem kutatócsoportjának vezetője.

Persze ha csak a DNS-ük alapján észlelik az állatokat, nem készülhetnek ilyen csodás fotók róluk: