New Yorktól Los Angelesig talán csak a közlekedési táblák egységesek az USA-ban. Apró eltérések lehetségesek, de a legutóbbi nagyobb változtatásból kongresszusi jelentéssel záruló hatalmas bukta lett.
Átszelve Amerikát a legkülönbözőbb kultúrákkal, tájakkal, emberekkel és állatokkal találkozhatunk. Valószínűleg egyedül a közlekedési táblák állandóak Maine-től Kaliforniáig, mindez pedig egy szép kövér style guide-nak köszönhető.
Először 1935-ben adta ki a ma már 900 oldalas Egységes forgalomirányítási kézikönyvet (MUTCD – Manual on Uniform Traffic Control) a Szövetségi Autópálya-felügyelet (FHWA – Federal Highway Administration). Ebben szabályoznak minden olyan táblát, útburkolati jelet, közlekedésbiztonsági jelzést, amivel az USA útjain találkozhatunk.
A MUTCD lényegében a közúti jelzések országos szabványa, ami meghatározza a betűtípusokat, méreteket, betűközöket, háttérszíneket, fényvisszaverő képességet, és az elhelyezés mikéntjét.
A kulcsszó az „egységes”: nem nehéz elképzelni, mekkora káosz lenne abból, ha minden államnak saját stoptáblája, figyelmeztető táblái és betűtípusai lennének. Ezzel együtt az egyes államoknak van némi mozgástere a jelzések használatában.
Anélkül, hogy belemennénk a vaskos olvasmány anglicizmusaiba, a lényeg, hogy a kötelező előírások mellett vannak javasolt, ajánlott és támogatott szabályok is, az utóbbi például csak plusz információkat nyújt. A törvény tehát ad némi rugalmasságot az előírások értelmezésében, továbbá meghatározza az új jelzésekkel való kísérletezés folyamatát.
Van ugyan lehetősége az államoknak akár teljesen saját kézikönyv kidolgozására is, ám azt is harmonizálni kell az MUTCD-vel. Saját kézikönyvet tíz állam dolgozott ki: Kalifornia, Texas, Missouri, Minnesota, Utah, Michigan, Indiana, Ohio, Delaware és Maryland.
A szabványos betűtípus a Standard Alphabet, köznyelvi nevén a Highway Gothic, amit hat változatra osztottak.
Ha bárki kételkedne a szabványok értelmében, annak tanulságos a 75 éves betűtípus korszerűsítésére tett, 2003-ban indult kísérlet.
Standard Alphabet vs. Clearview
Az új betűtípus, a Clearview küldetése az olvashatóság javítása volt éjszaka, és rossz látási viszonyok között. Eleinte nagy volt a lelkesedés, a támogatók szerint a Clearview csökkentette a balesetek számát, noha ezt nem bizonyították statisztikákkal. 2004-ben az FHWA engedélyezte a betűtípus ideiglenes használatát.
Idővel súlyos problémák merültek fel. A Clearview nem felelt meg a Standard Alphabet olvashatóságának az MUTCD szabványos betűméreteinél, vagyis a jobb olvashatóságért növelni kellett a betűméretet.
Így viszont problémás lett a táblák tervezése és gyártása, mert a nagyobb táblák nem feleltek meg a szabványos méreteknek, és többe is került legyártani azokat.
Bár az új betűtípust pusztán lehetőségként hagyták jóvá, amellyel az államok korlátozott lehetőségek közt élhetnek, mégis hatalmas zűrzavart okozott az állami közlekedési hivatalokban, mert néhányan azt gondolták, ez váltja fel a Standard Alphabetet (nem így volt). Egy ennyire aprólékosan kidolgozott rendszerben nem tett jót a kétértelműség.
Szép lassan az egész ügy ellehetetlenült, mígnem 2016-ban, 12 évvel az engedélyezése után az FHWA visszavonta a betűtípus ideiglenes jóváhagyását. A bukás után készült egy jelentés a kongresszus számára, amiben részletesen leírják, mi ment félre a történet során.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a MUTCD ne változott volna az 1935-ös bevezetés óta. Folyamatosan történnek apróbb pontosítások, változtatások, az idei, 11. kiadáshoz például több mint 17 ezer javaslatot tekintett át az FHWA. Sőt a szabványos tábláknak még rajongói is vannak a Facebookon, akik összegyűjtik a nem szabályos, sokszor vicces táblákat.
(Forrás: Jon Keegan / Beautiful Public Data, borítókép: Unsplash)
És egy szösszenet tíz évvel ezelőttről: