Vanban van egy utca, ahol egész nap van reggeli, sőt az van, hogy csak az van. Abból viszont minden.
Törökország keleti, hegyvidékes tájain található Van város, ahol egy komplett utcát alakítottak ki reggelizőhelyekkel, olyanokkal, ahol a nap bármely szakában lehet reggelit fogyasztani.
„Igazából semmi más nincs itt nap közben, csak reggelizőhely” – magyarázta a CNN-nek Kenan Coşkun, aki a testvérével együtt az egyik legrégebbi vendéglőt, a Sütçü Kenant üzemelteti. Aztán pontosított:
„Úgy értem, nincs se bagel, se szendvics, se leves, se pogácsák, se kebab, se ebéd, se esti halfogások, se élőzene, se vízipipa, se alkohol. Csak reggeli.”
A riport hosszan ecseteli a különlegességeket – helyi sajtokat, szószokat, fűszereket, húsos ételeket, tejtermékeket, tésztaféléket, gyümölcsöket, tahinit, szőlőmelaszt, lekvárokat, mézet, nyers zöldségeket –, majd kitér a reggelizés kultuszának bizonytalan eredetére. A legkézenfekvőbb magyarázat szerint a hagyomány a 20. század közepén alakult ki, amikor a környékbeli gazdák kora hajnalban a város buszpályaudvarára hozták a termékeiket eladni, és felállították a maguk roppant pici reggelizőasztalait friss kenyérrel, vajjal, sajtokkal.
Vadabb teóriák szerint a városon áthaladt az ősi Selyemút, tehát akkor kezdett kialakulni a szokás. Azért a helyiek többsége realista, és az 1940-es évek „tejházait” jelöli meg kezdetnek, ahol kenyeres-tejtermékes reggelit fogyasztottak hajnalban a munkások.
Ma már pedig egyszerűen nem jut másnak hely az asztalon, csak reggelinek – foglalta össze Aylin Oney Tan török gasztro-szakíró. Nem mintha szüksége volna rá, de Van történetesen hivatalosan is a reggeli bajnoka: 2014-ben több mint 50 ezer ember gyűlt össze a város időszámításunk előtti kilencedik században épült erődítményében elhelyezett asztaloknál, és megdöntötték a legnagyobb közös reggeli Guinness-rekordját.
Vanba akkor is megérné ellátogatni, ha egyáltalán nem adnának reggelit:
Később a helyi hatóságok kérelmet nyújtottak be, hogy a régió jellegzetes reggelijét felvegyék az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség listájára, ezzel ugyanúgy elismerve azt, mint a nápolyi pizzát, a belga sört és a szingapúri utcai árusok kultúráját.
(Fotók: Getty Images)
Ez is érdekelhet: