– Startup-lázban ég a magyar, hogy is voltunk meg e nélkül ezelőtt?

– Talán ez még csak hőemelkedés. Akkor hívnám igazán láznak, ha évente több száz új, tudásalapú vállalkozás jönne létre, és kezdené meg sikeres működését. Sajnos még nem tartunk itt, de jó úton járunk. A sok verseny, az egyre szaporodó gazdasági alapon működő infrastruktúra-intézmény, a sok lelkes ember a startup-világban, az élénkülő publicitás, a globális kapcsolatok elérése és az egyre több forrásból elérhető jelentős tőke tényleg pezsgést hozott a jövendő vállalkozók világában.

A hazai vállalkozói társadalom kialakulásának hajnalán, a nyolcvanas évek közepén, a kilencvenes évek legelején hasonló figyelmet kaptak az akkori vállalkozók, mint ma a Prezi, a Ustream, a Solvo, az IND vagy a Nanushka. Akkor – többek között – Rubik Ernő és kockája, a Graphisoft és Bojár Gábor, a Mikrosystem és Vadász Péter fürödhettek a reflektorfényben. Két különbség azonban mindenképpen említésre méltó. Akkor még inkább gazella vállalkozásoknak hívtuk őket, amelyek gyorsak, de sérülékenyek. Már csak azért is, mert akkor nagyon is magukra voltak utalva: se ennyi pénzt, se ennyi tanácsot nem kaphattak. Bár lehet, hogy a tőkehiány az igazán jóknál fokozta a versenyszellemet. Azóta a fények elhalványultak, és csak az utóbbi két–három évben ébredtek fel a gazellák, és lett belőlük startup.

– Hol tanulhatnak ma a jövő vállalkozói?

– Az első, kezdő vállalkozóknak szóló tréninget 1990-ben tartottam amerikai kollégámmal, Robert Hisrich professzorral Budafokon, a Nemzetközi Menedzserközpontban (a mai CEU Business School elődjénél). Ma már sok helyen, sokféle tudásra tehetnek szert a majdani és a jelenlegi vállalkozók. Kezdetben a SEED Kisvállalkozás-fejlesztési Alapítvány és a Phare program segítségével létrehozott Helyi Vállalkozási Központok szerveztek tömegesen vállalkozási kurzusokat kezdő vállalkozóknak.

Az alapítványok után egyre több tréner, tanácsadó kisvállalkozás találta meg a hivatását a vállalkozók felkészítésében. Az elmúlt néhány évben pedig gomba módra szaporodnak a startup-vállalkozásokra koncentráló szervezetek, ahol vállalkozási ismeretekre is szert lehet tenni. A Spinoff Klub a Corvinuson, a Startup Acceleration course a CEU-n, a Startup Underground, a Colabs csak néhány a gyarapodó intézmények közül.
Közben az egyetemek is felébredtek. A Corvinuson már közel húsz éve folyik vállalkozóképzés azzal a céllal, hogy a hallgatók álláskeresés helyett az állásteremtésre készüljenek fel. Az elmúlt évtizedben többek között Pécsett, Szegeden, Győrben, Miskolcon és persze sok főiskolán is elindult a vállalkozóképzés. Két éve a BME-n folyik kisvállalkozó-képzés, ahol főként az innovatív startup-vállalkozások indítására készítjük fel a hallgatókat. Sőt, ma már a Színművészeti Egyetemen is kapnak muníciót a hallgatók a vállalkozások indításához.

– Kik és hogyan tanítják őket?

– Az egyetemeken és főiskolákon egyre több olyan oktató van, aki saját vállalkozási tapasztalataival is megfűszerezi olvasmányélményeit és kutatásait. A meghívott vállalkozók pedig tovább gazdagítják a hallgatók tudását, és bátorítják őket példájuk követésére.

Az alaptudás megszerzésén túlmenően sok olyan program is működik, amelyik gyorsan hasznosítható gyakorlati tanácsot és trükköt oszt meg a vállalkozókkal. Hiányzik a palettáról a kis- és főként a középvállalkozások tulajdonosainak és menedzsmentjének szóló mélyebb és komplexebb ismeretet és készséget fejlesztő képzés. E cégek versenyképességéhez nem csak jó termék, de versenyképes menedzsment-felkészültség is szükséges lenne.

– Mennyire lehet egyetemi környezetben ma vállalkozást (spinoffot/startupot) építeni?

– Tavaly ősszel kiderült, hogy volt hallgatóink negyven százaléka saját vállalkozást indított, azok, akik a Corvinus Egyetemen a több mint tíz éve folyó intenzív vállalkozóképzésben vettek részt. A vállalkozóvá válásukban szerepet játszott, hogy sikeres, szerepmodellként inspiráló vállalkozókat ismerhettek meg az egyetemen, versenyeken mutatkozhattak be, kicsi, de hasznos indulótőkéhez jutottak, mentori támogatást kaptak, és persze intenzív vállalkozóképzésben vettek részt.

Most ehhez hiányzik a pénz a hallgatók támogatására, nyugdíjba küldik a lelkes tanárokat, nem tudjuk fizetni a külső mentorokat, nincs inkubátorunk, nincs divatos kifejezéssel élve accelerátor-programunk a hallgatói startupok fejlesztésére, együttműködésének támogatására. Pedig hát honnan jönnének a startupperek és a hozzájuk csatlakozó szakemberek, ha nem a felsőoktatásból, ahol megszerezhetik az új technológiai és menedzsmenttudást? Szponzorokat, befektetőket szívesen fogadunk.

– Van-e saját startupod?

– Igen van. Szakértő-vállalkozóként létrehoztam a vallalkozasindito.hu online eszközt, ami segíti a kezdő vállalkozókat, hogy ötletüket megvalósítható üzleti koncepcióvá alakítsák, hogy felkészültebben indítsák a vállalkozásukat, és szerezzenek tőkét, ha erre van szükségük.
Sok hallgatóm használja ezt az eszközt, de az értékesítési siker elmaradt a várakozásomtól. Főként azért, mert sokszor pont az ellenkezőjét tettem, mint amit tanítok. Most, tanulva a hibáimból, új társakkal és új felfogással fogjuk új pályára állítani a vállalkozásunkat.

– Mit gondolsz, hogyan lehetne még jobban csinálni ezt a jelenlegi ökoszisztémát? Mi hiányzik, min változtatnál?

– Mi most egy nem elég országban élünk. Nincs elég startup, hogy mozgásba hozzák a gazdaságot, nincs elég induló eltartó vállalkozás, hogy csökkentse a munkanélküliséget, és nincs elég eredményesen és hatékonyan működő kis- és középvállalkozás, hogy stabil hátországot nyújtson a gazdasági fellendüléshez. A startup-ökoszisztéma szépen alakul. Ami nekem most a legjobban tetszik, hogy erősödik az együttműködés az olykor egymással is versenyző intézmények és szereplők között. Ritkaság ez manapság.

Azért van még tennivaló bőven. A legfontosabb lépés, szerintem, az egyetemi intézmények további erősítése. Szirmai Péter kollégám kifejezését plagizálva egyetemközi spinoff keltető inkubátorokat kellene létrehozni, a mentori hálózatot kellene bővíteni. Speciális felkészítő programokkal az amatőr vállalkozókból nemzetközi mércével is profi csapatokat kell létrehozni. A budapesti egyetemi városból Cambridge és Oxford példáját követve néhány éven belül egyetemi vállalkozó várost lehet felépíteni. Csakhogy ehhez a kormánynak nem elvonni, hanem befektetni kellene a köz- és felsőoktatásba.

– Mi ad inspirációt a folyamatos megújuláshoz?

– Az orrom. Beszélgetek a vállalkozókkal, a vállalkozástámogató ökoszisztéma résztvevőivel, a hallgatóimmal, figyelem a médiát, az internetet, és megérzem a változásokat, az új trendeket. Beképzelt született tanárként rögtön úgy érzem, hogy a frissen megszerzett felismeréseimet, tudásomat meg kell osztanom másokkal, hogy segítsek. Öröm látni, hogy egyre többen vállalkoznak, és egyre többen támogatják őket. Ez elég inspiráló.