Ha valahol megjelenik egy Rákóczi túrós költemény, ott rövidesen feltűnik Oszi is, a Player sportrovatának szerkesztője. Most éppen Siófokra kísértük el őt egy Ford Mondeo Hybriddel.
A Bazilika melletti irodánk elkényeztet minket, Budapest gasztronómia epicentrumában karnyújtásnyira vannak a legjobb helyek. Desszertben viszont senki sem tudott még akkorát gurítani, mint a retrótól erősen átitatott Sport cukrászda. A Buja disznók rántott húsát mindig itt vezetjük le egy kellemesen habos Rákóczi túróssal. Ám most Oszi bedobta az atomot, földijei, a nagykőrösi Szilágyi Lajos és felesége, Ági olyan kézműves cukrászdát nyitottak Siófokon, amit nekünk is meg kell látogatni!
Nincs jobb alkalom egy balatoni túránál, hogy egy Ford Mondeo Hybrid-teszt és a sütikóstolás összeérjen. Fürdőgatyák be, és indulhatunk. Oszi nagyot néz a benzinkúton, alig ismeri fel a Ford Mondeót, pedig minden utcasarkon legalább kettőt látni belőle. Talán az téveszti meg, hogy a többség kombiként veszi, ez meg egyszerű limuzin, nem pakolható praktikusan, nem dönthetők az ülések, mert ott vannak a hibrid rendszer akkujai. De kit érdekel, ha bomba jól néz ki? Főleg ebben a pazar fehér fényezésben, ahogy szemet szúr a szürke kúton, mint egy odaosonó hermelin. Vagy inkább jegesmedve. A sporton és Fabián szocializálódott Oszit lenyűgözi a belső tér mérete (pedig ha tudná, hogy az előző ennél is nagyobb volt). Tomi is csatlakozik hozzánk, egy ideig csendben el is van hátul, ám aztán vitába keverik a napfényvédő rolóval, amiből ő jön ki vesztesként. Ő sem egy technikai és autós zseni.
Gyorsan meg is beszéljük, mit tud a Mondeo Hybrid, ne tudatlanul veressük majd Siófokon: kétliteres benzinmotor és elektromos rásegítés dolgozik benne, az elektromos hajtás akkumulátora menet közben töltődik, nem lehet konnektorról tölteni, ezért nem is lehet zöldrendszámos a Mondeo. Feltöltve 2-3 kilométert elmegy teljesen elektromos üzemben, akár 120-as sebességgel. Ez fel sem tűnik nekünk, olyan lazán, könnyedén megyünk a hétköznapi M7-es forgalomban, csak akkor emeli fel Oszi a szemöldökét, amikor gyorsításkor hangosan felbőg a motor. A hibridhajtás fejlesztését a Toyota segítette, ezért hasonló a gyorsítási élmény, mint a Priusban.
Aztán befutunk Siófokra
Kiböki a szemünket a modern fehérben világító Villa Gréta a Petőfi sétány kiülős kajáldáival szemben. A régi szoci házat modern stílusban újították fel, alulra cukrászda, felülre vendégszobák kerültek. A Szilágyi-család menő vállalkozást dobott el Nagykőrösön, hogy belevágjanak a cukrászatba, ami mindkettőjük álma volt. Októberben nyitottak, Ági saját maga találja ki és készíti el a sütiket, ezért kapacitásai végesek, ám erre tényleg ráhúzható az elcsépeltnek tűnő kézműves jelző.
A nyári hétvégeken már nem is tudnak elvitelre adni sütit, olyan sok a helyben fogyasztó vendég, pedig egy fillért sem költenek reklámra.
Amikor befutunk, épp egy forgatóstáb kóstolja végig a teljes kínálatot, mi csak csendben, szerényen három kávét, és öt sütit rendelünk, összesen kétezerért. Igen, 2000 forintért. A hagyományos sütik 200-300 forintba kerülnek, a francia habos-krémes-díszes desszertek ára sem vészes, 500-600 forint körül kínálják a formás sütiket. A profi vendéglátósok már meg is mondták a tutit Ágiéknak: árat kéne emelni, és aztán jöhetne a franchise meg az extra profit. Ágiék inkább a kis családias hangulatban és a kézi készítésben hisznek.
Nekem a túrós süti telitalálat: eszméletlen finom, nem túl tömény, nem túl édes, simán veri a Sport cukrászdát, ami után egy óráig mozgásképtelen vagyok az inzulinpumpa miatt, plusz a cukormennyiségtől összeragad a szám. Oszi egy kókuszos-karamellás francia kupolás sütivel emeli a tétet, amibe rögtön szerelmes lesz. Talán még egy könnycsepp is megjelenik a szeme sarkában, ahogy a gyomra olyan jeleket küld az agyának, amiket desszerttől még sosem kapott, ám diszkréten elmorzsolta, hogy ne vegyük észre. Nem vettük, nem hivatalos a könnyezés.
Tomi viszont anyázik: ahogy az autóban a napellenzővel, itt a sorrenddel gyűlt meg a baja. A kellemesen krémes-édes brownie után a túrós már nem elég édes neki, nem tud akkorát ütni, mint nálam. Legközelebb fordított sorrendben tolja. Merthogy az nem kérdés, hogy lesz legközelebb.
Oszkárunk még búcsúzáskor nagy mosollyal köszön a nagykőrösi szomszédoknak, ők kedves vendéglátóként a “látjuk, hogy földi vagy, de a nevedet nem tudjuk” biccentéssel válaszolnak. Visszajövünk még, erre egységesen rábólintunk. Ami nálam sosem beteljesülő ígéret marad, Oszi viszont visszatér a csajával néhány nap múlva, hogy a Sacher-tortát is kipróbálja, és azt üzenik, más is tegye ezt, mert az pár perc mennyországban utazás volt. Vagyis röviden: megérte.
Visszaút a Mondeóval
A süti után elégedetten süppentünk bele a fehér szépség kényelmes üléseibe. 5,9 literre jön ki a fogyasztás, ha azt mondod, ezt tudja bármelyik dízel is, nem állsz messze az igazságtól. A hibridek előnye nem autópályán jön ki, ezért nem haragszunk a Mondeóra. Ha azt nézzük, hogy kétliteres benzinmotor van benne, közel 180 lóerővel, egyből jobbnak tűnik a kép.
A fürdőgatya végül érintetlenül jön velünk haza, túl hidegnek ítéljük a Balatont, a szánk jóval nagyobb, mint a bátorságunk.