Jake Paulnak pont annyi keresnivalója van a profi bokszban, mint Kylie Jennernek a Nobel-díjasok között. A kettőezer-húszas évekre elértük, hogy a boksz ne a sportról, hanem figyelemért kurvuló celebekről szóljon. Keserű pirula, de most legalább le tudtunk mellé küldeni egy kiskanálnyi cukrot.
Paulnak ugyanis a Netflix által dollárszázmilliókkal kitömött meccsen Anthony Joshua eltörte az állkapcsát. Kellett már ez, mint éhezőnek egy falat kenyér.
Érvényes lehet a narratíva, hogy Paul tevékenysége végső soron a sportágat népszerűsíti, hiszen olyanokat is leültet a boksz elé, akiket korábban nem érdekelt a sportág, de ezt a nézőpontot annyira nehezemre esik a magamévá tenni, mintha egy különösen irritáló, tudálékos online trollnak kellene igazat adnom egy kimerítő vita végén.
A faszi menetelésével ugyanaz a probléma, mint azzal, hogy ma fogalmatlan híresemberekből lesznek véleményvezérek, és kiugrott prostik keresik betegre magukat az OnlyFansen, miközben a szakértök, meg a keményen dolgozó hétköznapi emberek gyakorlatilag láthatatlanok lettek az online térben. Paul elképesztően sikeres, az üzleti modellje pedig túlzás nélkül zseniális: tojik rá, hogy a világ normálisabbik fele utálja őt, hiszen ezek az emberek is megnézik a meccseit, ha másért nem is, hát azért, mert már alig várják, hogy valaki végre feltörölje vele a padlót.
Emberünk előző meccse nem volt más, mint a boksz megcsúfolása. Ahogyan Paul körbetáncolta a közel hatvanéves legendás bokszolót, Mike Tysont, aki néhány perc után már a seggén vette a levegőt, azt túlzás nélkül fájt végignézni. A kritikus hangokon persze csak nevetett a Netflix, hiszen az élő egyenesben streamelt eseményre annyian voltak kíváncsiak, hogy még a szerverek sem bírták a strapát, így mindenki óriási pénzeket tett zsebre, akinek köze volt ehhez a botrányhoz. Nyilvánvalóvá vált, hogy hiába a profi atléták kemény munkája és a köréjük épült promóciós gépezet által összegereblyézett know-how, a népnek nem sportérték kell, hanem páváskodó celebek és jól csengő nevek a plakáton. Szomorú, de ez van.
Az egész jelenség borzalmas, de azért olykor a helyükre kerülnek a dolgok. Mint a Joshua–Paul meccsen, melynek már a felvezetésén sejteni lehetett, hogy ezúttal a youtuber kénytelen lesz vérrel adózni azért, hogy megkapja a gázsit. Joshua 12 kilóval nehezebb és 13 centivel magasabb, arról nem is beszélve, hogy korábbi olimpiai és világbajnok, aki úgy tornyosult a mérlegelésen Paul fölé, hogy a fogadóirodák gyorsan még lejjebb korrigálták a győzelmére fogadók szorzóit.
Az eredmény magáért beszél: az angol bokszoló gyakorlatilag leiskolázta, majd a hatodik menetben annak rendje és módja szerint le is padlózta a profi bokszolói karrierről álmodozó Pault, aki a meccs után egy röntgenfelvétellel osztotta meg a követőivel, hogy két helyen is eltört az állkapcsa.
Kisebbfajta elégtétel ez az eredmény azért, amit Paul művel ezzel a sportággal, és emiatt végre ki merem jelenteni, hogy bár a meccs a profi boksz általános színvonalához képest kicsit sem volt látványos, a nézők végre most először kaptak egy kisebbfajta katarzist a pénzükért.
Nincsenek illúzióim, Paul nem fog eltakarodni a boksz világából, az viszont lehet, hogy végre agyat ér nála, hogy nem feltétlenül kell igazi, aktív sportolókkal összetöretnie az állkapcsát, ha pénzt akar keresni. Jöhetnek hát ismét tömött sorokban a visszavonult, szebb napokat látott birkózók, ketrecharcosok és nyugdíjas legendák, hogy Paul tevékenysége végre kellékeiben is újra az legyen, ami:
egy sokmillió dolláros bohózat, amivel lehet, hogy jól lehet keresni, de ettől függetlenül az egész baromi kínos nemcsak a résztvevők, de végső soron a nézők számára is.
Ez is érdekelhet:
