2. Grýla, a macskája, meg a gyerekei

És akkor elérkeztünk végre az igazán sötét dolgokhoz. Azt gondolnád, hogy tőlünk északabbra ez a kérdés a jóságos Télapóval le van tudva, de az izlandiaknak valami egészen mélyre sikerült menniük, ha a karácsonyról van szó. A 17. század környékén bukkant fel először az ünnepekkel összefüggésben Grýla, az óriásnő alakja, akinek van egy vérszomjas macskája, meg tizenhárom bajkeverő gyermeke. Ezt a legendát ismerve úgy tűnik, mintha a szigetországban az egész karácsony kizárólag a gyermekek fegyelmezéséről szólna.

A monda szerint Grýla egy hegy gyomrában él semmirekellő férjével, Leppalúðival együtt. A macskáját Jólakötturinn-nek hívják, és tizenhárom törpetermetű fiának is mind van neve, de ezek felsorolásától most eltekintenénk. Az egész téboly ott kezdődik, hogy Grýla előszeretettel tesz emberhúst a családi asztalra. Az anyuka ugyanis kannibál, aki megéhezvén elhagyja barlangját, éjszaka belopózik az emberek városaiba, egy zsákba összeszedi a rossz gyerekeket, majd hazaérve vagy nyersen eszi meg őket, vagy vacsorát főz belőlük egész nap lustálkodó férjének.

A macska sem dorombolással üti el az idejét. Ő karácsonykor hagyja el a családi tűzhely melegét, hogy elevenen felfalja azokat a gyerekeket, akik szenteste napján nem öltöznek szép új ruhába. Az anyukához és a macsekhoz képest a tizenhárom pernahajder csak zsenge kezdő. Ők nem bántanak senkit, csupán a gyerekek után leselkednek egész évben – mondjuk ez is elég para, ha belegondolsz –, és azoknak, akik jól viselkednek, az ablakban hagyott cukorkákkal kedveskednek, a rossz gyerekeknek azonban rothadt krumplikkal tömik ki a cipőjüket. Bizony, kemény lehet gyereknek lenni Izlandon karácsony környékén.

Vissza a cikkhez