1. Perchta asszony

Most pedig jöhet a karácsonyi rémalakok legveszedelmesebbje, Perchta asszony, akihez képest a mi szerencsétlen Krampuszunk csak egy morgós vén fing. Frau Perchta az Alpokban emlegetett figura, feltehetőleg valamilyen pogány hiedelem vagy a kelta mondakör maradványainak nyomán lett a karácsonyi folklór része Ausztria és Németország egyes részein. A külsejére vonatkozóan két verzió létezik. Az egyik szerint Perchta egy fehérbe öltözött gyönyörű fiatal lány, a másik szerint viszont egy fekete lepelbe burkolózó csúnya vénasszony formájában bolyong a hegyek között. Egyes mesék állati jegyekkel is felruházzák. Ezekben libalábakon jár, sőt, alakváltásra is képes. Tirolban úgy tartják, hogy óriási, hegyes orr éktelenkedik az arca közepén.

A mesék közös nevezője még ennél is félelmetesebb. Úgy tartják, hogy Perchta a karácsony előtti napokban az Alpok falvait járja, és megjelenik azokban a házakban, ahol kisgyerekek élnek. Mivel természetfeletti lény, ezért tudja, hogyan viselkedtek az apróságok egész évben. Ha jók voltak, csak egy érmét hagy nekik az ablakban, amin a gyerekek édességet vehetnek, ha azonban szófogadatlan gyerekkel találkozik, beindul a trancsírhorror. Perchta elővesz egy kést a köpenye alól, felvágja a kis rosszaság hasát, kiráncigálja a belsőségeit, majd szerencsétlent kitömi szalmával, és köd előtte, köd utána.

El sem tudjuk képzelni, milyen rosszaságot kell elkövetnie egy gyereknek, hogy egy ilyen sztorival fenyítsék be a szülei. A figura a mai napig ismert Ausztria egyes részein mint a jó gyerekek megjutalmazója és a rosszak, különösen a hazudós gyerekek megbüntetője, de erős a gyanúnk, hogy a kibelezős sztori nem sokszor merül fel egy egészséges családban.