Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) (Birdman or /The Unexpected Virtue of Ignorance/, 2014)

Alejandro González Iñárritu filmje nagyon fontos alkotás, egyfelől azért, mert elhozta Michael Keaton régóta esedékes reneszánszát, másfelől pedig az operatőri munkája elképesztő bravúr. Mégis, 2015-ben, amikor a zseniális és kőkemény Whiplash is indult az Oscar-versenyben a legjobb film díjáért, mi lehet, hogy inkább az utóbbinak adtuk volna a szobrot. A Birdman-t – erényeinek elismerése mellett – nem könnyű végignézni. A zaklatott narratíva és a túlfeszített tempó rendesen igénybe veszik a nézők idegeit, míg a Whiplash sokadik újranézésre is hatalmas élmény.