Igen, bevallom, részrehajló vagyok, hogy az Eb-aranyat a vébéarany elé helyezem, de ez egy szubjektív lista valahol, másrészt pedig a kontextust is felvázolom. A 2000-es nyár a magyar kézilabdatörténet legmegrázóbb meccsélményét tartogatta nekünk: a dánok ellen drámai módon elbukott olimpiai döntő vélhetően feldolgozhatatlan traumaként fogja végigkísérni mindazok életét, akik a meccset élőben átélték – legyen szó szurkolóról vagy játékosról. Ezzel a nagyon friss sebbel vágtunk neki a három hónappal később megrendezett Eb-nek, és jobban ki sem szállhattunk volna belőle.

A magyar csapat veretlenül jutott tovább a csoportjából első helyen, majd az elődöntőben találta magát a házigazda románokkal, akiket sikerült egy góllal legyőznünk Bukarestben. Már önmagában ez is megér egy külön történetet, ahogyan az is, hogy erdélyi magyarok több tucat autóbusszal érkeztek Bukarestbe, hogy szurkoljanak kézilabdás lányainknak, és ahogy a meccstől nagyon tartó Mocsai a következőkkel biztatta a lányokat:

„gondoljanak azokra a biztató, szeretetet sugárzó üzenetekre, táviratokra, virágcsokrokra, amelyeket az utóbbi napokban kaptak az otthoni és az erdélyi magyaroktól.”

Kirsner Erika, Pádár Ildikó, Kántor Anikó, Kökény Beatrix és Farkas Ágnes az ukránok elleni győztes meccs után

A románokon túljutva a döntőben az ukránokkal találtuk szembe magukat, akiket hogyan máshogy, hosszabbításban győztünk le úgy, hogy már öt góllal is vezetett a magyar csapat, majd az előnyünk természetesen leolvadt, végül pedig annak is örülhettünk, hogy Farkas Ági hosszabbításra mentette a meccset a legvégén. No, innen jöttünk vissza úgy, hogy a zsigereinkben éreztük még a dánokkal szembeni leolvadást a nyári olimpiai döntőben.

„Nekem óriási élmény volt az Eb, a rendszerváltás után először képviseltük az országot Romániában, éreztették is velünk a hazaiak az ellenszenvüket” – mondta utólag a döntőben tizennégy gólig jutó Farkas Ági.

Az ukránoknak tizennégy gólt vágó Farkas Ági emeli magasba a trófeát

A lányok győzni akarása, bizonyításvágya és tudása tehát arannyá érett, ez pedig segített nekünk, egyszerű szurkolóknak is valamennyire továbblépni a nyári olimpiai döntőben történteken.

Magyarország–Ukrajna 32–30 (26–16, 17–13) – hosszabbítás után [2000. december 17., Bukarest, Románia]