Rég volt, nagyon rég volt, és bár a szovjetek 1982-es legyőzése a politikai kontextus, a budapesti helyszín, a televíziók tömeges elterjedése és a sportág fokozottabb népszerűsége miatt talán nagyobb érzelmeket váltott ki a magyar emberekből, egyszerűen muszáj eggyel előrébb raknunk a listánkban a magyar kézilabdatörténet egyetlen világbajnoki címét, és egyben legnagyobb sikerét: 1965 novemberében, szinte kereken hatvan éve győztük le a jugoszlávokat 5–3-ra Dortmundban.

Igen, nem volt valami sok gól, de tegyük hozzá, hogy az akkori kézilabda még nagyon másképp festett, mint ma. Lényegében focipályán, tehát füvön játszották nagykapura tizenegy a tizenegy ellen, ez volt évtizedeken keresztül a sportág elfogadott versenyzési formája, épp ezért akkoriban sokkal kevesebb gól is esett egy-egy meccsen – az 1982-es hazai rendezésű vébére ez már megváltozott, az már mondhatni modern kézilabdának számított.

A vébén nyolc csapat vett részt, ugyanakkor már a kijutás is nehézkes volt, a vébéselejtezőn ugyanis összesorsoltak minket a világ másik legjobb csapatával, az NDK-val –

kissé hihetetlennek tűnik, de az oda-visszavágós rendszerben 12–12-es összesítésnél végül pénzfeldobás döntött a mi javunkra, így mi utazhattunk az NSZK-ban megtartott vébére,

ahol a magyar lányok Csehszlovákia, Románia és Lengyelország legyőzésével hibátlanul nyerték a csoportot, majd ezek után várt ránk a jugoszlávok elleni döntő.

Csenki Györgyné Varga Zsuzsanna kapura dob Nada Vukovic mellett a jugoszlávok elleni 1965-os vébédöntőn. Forrás: MTI

A történelmi sportsiker 50. évfordulójára az időközben elhunyt Török Bódog legendás csapata, Guricsné Pásztor Erzsébet egykori csapatkapitánnyal együtt ismét ellátogatott a dortmundi Westfalenhalléba, hogy felidézze a régi emlékeket.

Magyarország–Jugoszlávia 5–3 (3–2) [1965. november 13., Dortmund, Németország]