9. No (2012)
1988-ban Chilében nemzetközi nyomás hatására Augusto Pinochet tábornok kénytelen volt népszavazást kiírni arról, hogy maradjon-e hatalomban további nyolc évig. A választóknak két opciójuk volt: a si, azaz igen szóval jelezhették, hogy azt szeretnék, ha Pinochet maradna hatalmon, a no, azaz nem szóval pedig azt, hogy szabad elnökválasztáson akarnak dönteni arról, ki vezesse az országot. A kampány során mindkét oldal napi 15 perc televíziós műsoridőt kapott késő este, az ellenzéknek pedig óriási ellenszélben, nehezített pályán kellett sikerre vinnie a no kampányt, hogy Chile felszabaduljon az önkényuralom alól. A kampányt elvállaló reklámszakember óriási ötlettel állt elő: rájött, hogy a félelem nem hoz szavazatokat, ezért úgy döntött, hogy a rendszer bűneinek felsorolása helyett a szabadságot termékként adja el, a kampány központi elemévé pedig az örömöt, a színeket, a zenét és a humort tette. Pablo Larraín filmje a chilei történelem egyik legfontosabb időszakát, az 1988-as népszavazáshoz vezető utat örökítette meg, amely véget vetett a diktatúrának.
Vissza a cikkhez
