Mi kellett ahhoz, hogy ez a Speedmaster legyen minden idők legdrágább, aukción elkelt Omegája? Egy történelmi jelentőségű óra, egy kis hype és persze egy kínai vevő.
Először gyorsan tisztázzuk: nem benned van a hiba, ha nem érted, miért képesek az emberek kiadni elképesztő, brutális, ép ésszel felfoghatatlan összegeket olyan eszközökért, amiknek manapság már relatíve kevés értelmük van.
Merthogy kedves órások, az van, hogy telefonon is meg lehet ám nézni, hogy mennyi az idő.
Arról már nem is beszélve, hogy legyen akármennyire is pontos a kedvenc óránk, az sosem lesz olyan pontos mint a mobilunk. A telefonunkkal ráadásul nem egy vagy kettő időzónát követhetünk a sajátunkon kívül, mint a GMT-komplikációs órák esetében, hanem lényegében az összeset. És akkor a stopperről, az ébresztőről vagy a visszaszámlálóról még nem is beszéltünk.
De tegyük fel, hogy régimódiak vagyunk és mindenáron szeretnénk valamit a csuklónkon hordani.
Ha az észszerűség vezérelné az órásokat, akkor lényegében csak egyetlen márka létezne a Földön, mégpedig a Casio.
A Casio órák olcsók, megbízhatók, pontosak, jól néznek ki és lényegében elpusztíthatatlanok. Ha racionális érvek mentén döntenénk óravásárláskor, akkor csak egy G-SHOCK jöhetne szóba, mert papíron semmi más nem érné meg a pénzét.
Mindezek ellenére a karórák egyre népszerűbbek, a szerepük némelyest átalakult, de itt vannak és rengetegen rajonganak értük. Az órás hobbi sok mindenről szól, de az észszerűségről pont nem, így adhattak több mint egymilliárd forintnak megfelelő összeget azért a korai Omega Speedmasterért, ami igazából semmivel nem praktikusabb, mint egy filléres kvarc Casio.
Növekvő hype, növekvő árak
Az elmúlt tíz évben egyre többen kezdtek el óragyűjtéssel foglalkozni, az órás közösség pedig mára hatalmasra duzzadt. Ez a jelenség nagyban köszönhető az internetnek, amely által az információk és persze nem utolsósorban a különböző modellek is sokkal könnyebben hozzáférhetővé váltak. Az internet és a fórumkultúra térnyerése előtt az órások viszonylag nehezen találtak egymásra vagy legalábbis nem volt könnyű dolguk, arról nem is beszélve, hogy az órákkal való kereskedés is korlátozott volt a mostani viszonyokhoz képest.
Ma már tulajdonképpen nincsenek határok, ha egy különleges óra felbukkan valahol a világban, akkor azt jó eséllyel meg is tudjuk venni, nincsenek úgynevezett rejtett kincsek, vagyis vannak, csak gyorsabban szem elé kerülnek.
Fordulópont volt még, hogy megjelentek az online órás magazinok is, amelyek elkezdték sztorikkal és egyéb érdekes órás tartalmakkal kiszolgálni az egyre csak növekvő közösséget.
Az olyan oldalaknak hála, mint a Hodinkee vagy a Fratello Watches, előkerültek olyan – soha nem látott – történetek ebből a szubkultúrából, amik egyre több embert vontak be a hobbiba. Az újonnan érkezettek közül sokan akartak maguknak egy szeletet az említett órás történetekből. Ez a növekedés együtt járt azzal, hogy a szép, jó állapotban fennmaradt modellek ára elkezdett meredeken emelkedni.
Jó példa erre a Seiko Pogue 6139-6002-es, ami a kétezres években egy jópofa elérhető árú, funky, vintage órának számított, de ma már egy eredeti, dobozos verzió ára az egekben van. A 6139-es kronográfokat ma már nagyon sokszor legózzák, ami azt jelenti, hogy nem típusazonos vagy utángyártott alkatrészekkel újítják fel őket. A Pogue kék verziójáról korábban itt írtunk részletesebben:
A legdrágább, aukción elkelt Omega
A Phillips pénteki aukcióján egy kínai vevő több mint egymilliárd forintnak megfelelő dollárt fizetett egy korai Omega Speedmasterért.
A Speedmastert a legtöbben úgy ismerik, mint az első órát, ami járt egy másik égitest felszínén, innen jött az azóta ikonná váló becenév: a Moonwatch. Az árverésen rekordösszegért elkelt 2915-1-es Speedmaster egy úgynevezett pre-moonwatch modell volt, ami azt jelenti, hogy egy olyan referencia, ami a híres Moonwatch előtt jelent meg.
A 2915-1-esek az első Speedmasterek közé tartoznak és viszonylag sokban különböznek a klasszikus Moonwatchtól. Az egyik legszembetűnőbb különbség az úgynevezett tachymeter lünetta, ami itt még acél volt, de a legnagyobb eltérés mégis a broad arrow stílusú mutató, ami nagyon hasonlít arra a szimbólumra, amivel anno a brit kincstári tulajdonokat jelölték.
Ebben a típusban az Omega legendás, nemrég újra kiadott Caliber 321-es (Lemania 2310) szerkezete ketyeg, ami sokak szerint a valaha volt legjobb kronográfszerkezet.
A Phillips aukcióján elkelt 2915-1-es eredeti, fekete számlapja gyönyörűen barnára patinásodott, az ilyen típusú finom, egyenletes bebarnult számlapokat tropical számlapoknak szokták hívni a gyűjtők. A szinte kifogástalan állapota és a történelmi jelentősége miatt nem csoda, hogy a licitálók elkezdtek egymásra ígérni az árverésen, de az még az aukciósház szakembereit is meglepte, hogy ilyen magasra kúszott a végösszeg.
Amikor behozták és bevizsgáltuk, rögtön tudtuk, hogy a 2915-ösök között rekordot fog dönteni, a történelmi jelentősége és az állapota miatt a legmagasabb kategóriába soroltuk.
– mondta a rekorddal zárult Omega-árverés után Paul Boutros, a Phillips amerikai divíziójának vezetője.
A beszámolók szerint egészen a végéig hárman voltak versenyben a 2915-1-esért, egy amerikai, egy ománi és egy kínai licitáló. A licitet végül a kínai kliens nyerte, így az egyik legszebb Speedmaster, ami valaha előkerült hamarosan Kínába kerülhet. Az ázsiai és közel-keleti tőke egyébként mára az óraaukciók világának legmeghatározóbb alakítóerejévé vált, így nem meglepő, hogy ez az óra is Kínában kötött ki.
Ez is érdekelhet:
(Fotó: phillips.com; omegawatches.com)