Budapesti Rendőrfőkapitányság Bűnügyi Technikai Osztályának 700 fotóját tette fel honlapjára a Fortepan. Egy olyan világot ismerhetünk meg, amit a Rákosi- és a Kádár-rendszer igyekezett eltitkolni mindenki elől.
Így ír a Fortepan az anyagról:
„Nem nagyon volt még ilyen, darabszámra kevés, mégis semmihez sem hasonlítható, sűrű, drámai különszám a Fortepan történetében. Talán egyedül Nagy Gyula 56-os képeinél éreztünk hasonlót: hogy történhetett meg, hogy ez megtörtént? Hogy rejtőzhetett egy ilyen gyűjtemény évtizedeken át?
Volt valaki, vagy voltak valakik, akik teljes ismeretlenségben, sziszifuszi alapossággal dokumentáltak nekünk valamit, a publikálás minimális esélye nélkül. És - mint Nagy Gyulánál 1956-ban - ezúttal is az utcán járunk. Csak egy felborult, kifordult, ferde, ismeretlen térben - a bűn helyszínein. És itt most ne az évszázad gyilkosságaira tessék gondolni. Szerencsétlen fiatal srácok, közért és MÉH telep tolvajok, kocsmai verekedők, meg "vesszen Kádár" graffitizők között járhatunk.
Bodor Ádám, vagy Lengyel Péter tollára illő alakok és helyszínek között. Sokszor érthetetlen terekben, pincékben vattakabátot varró KTSZ szabók, meg kültelki, örökké fűtetlen bodegalakók árnyékvilágában. Megfejthetetlen helyeken - és ez nem jó hír a Fortepan Fórum szerzőinek. Valószínűleg ez a hétszáz kép lesz a legnehezebben adatolható sorozat a honlap történetében.
Szerkesztőként gyakran találkozunk azzal a – jogos – kritikával, hogy az amatőrfotók óhatatlanul szépítenek. A Fortepan nem a valóságról szól, hol a fotós, hol a szereplő torzít a képen. Idealizál és eltakar. Épp időben jött tehát a Levéltár felkérése a BRFK fotók digitalizálására. Ezek a képek megdöbbentő nyersességgel és őszinteséggel rántanak be minket a „létező szocializmus” tereibe és élethelyzeteibe. Brutális szókimondással beszélnek a nyomor városáról, amiről olyan kevés képünk van.
Igazi szociofotók ezek, kegyetlenek és szárazak. Fürdőszobák, fészerek, tűzfalak, liftek, trafikok és kocsmák, lépcsőházi beugró, tüzifatelep, üres kerthelység. Kisiklott vonat, félrehúzott csatornafedél, temetői kriptába rejtett fegyverek. Falfirkák egy mosdóajtón. Egy asszony táskája, miután a Dunába vetette magát. A teljes BRFK archívum darabszáma minden bizonnyal meghaladja a százezer felvételt. Hogy lesz-e időnk, lehetőségünk, türelmünk, sőt: bátorságunk folytatni a fotók digitalizálását, még nem tudjuk. Időben 1956 és 63 között járunk, ez tehát a Kádár korszak első hét évének bűnügyi lenyomata. Rajtunk mély nyomot hagyott, hogy ezzel a setesuta szófordulattal éljünk. Pedig nem is éltünk benne.”
(Forrás: Fortepan.hu)