Henry Cole, a Travel Channel műsorvezetője a 20. motoros sorozatát forgatta tavaly. „A világ legizgalmasabb motoros túrái” ezúttal a Balkán országain kalauzolja végig nézőket, bemutatja többek közt Szerbia, Horvátország és Bulgária legszebb tájait és lakosait. A Player.hu-nak Henry az új sorozat kapcsán mesélt élményiről, drogfüggőségéről és családjáról.
– Húsz évvel ezelőtt operatőrként testközelből élted meg a boszniai háborút. Milyen volt most visszatérni?
– Azok a képek, amelyeket 1995-ben a balkáni háborúban láttam, életem végéig velem maradnak –remélem, hogy soha, de soha nem fog ilyesmi még egyszer megismétlődni. Bosznia érzelmileg nagyon erősen hatott rám, a mostani út során sok emberrel találkoztam, akit akkor, húsz éve ismertem meg, akik végigélték azt a háborút, amibe én csak belecsöppentem és ott is hagyhattam. Nagyon nehéz volt kezelnem azokat az interjúkat, amelyeket most készítettem velük, szégyen vagy nem szégyen, de elsírtam magam. Megnéztük a felújított Holiday Inn-t is Szarajevóban, ahol annak idején a sajtó szállása volt, és ahol sokszor négykézláb kellett közlekednünk, mert a szemben levő dombról lőttek ránk.
– Amikor nemrég felállítottad a szárazföldi sebességi világrekordot, abban az érzelmekkel teli pillanatban beszéltél arról is, hogy valaha kábítószerfüggő voltál. Ez még egy ma is tartó küzdelem?
– 19 és 24 éves korom között öt évig heroinfüggő voltam. 27 éve tiszta vagyok, azóta nem ittam és nem kábítószereztem. Tart-e ez a küzdelem ma is? Nem. De ha akár csak egy pillanatra is szem elől téveszted a célt, ha nem figyelsz oda, és elfelejted a kínokat, amelyeken keresztülmentél, visszaeshetsz. Tehát igen, ez mindig velem van, de semmilyen módon és formában nem jelent kínlódást a számomra. Egyszerűen csak abban a kiváltságban részesültem, hogy túléltem.
– És az nem visel meg téged és a családod, hogy olyan sokat vagy távol?
– A házasságom fantasztikus és 15 éve tart, lehet, hogy azért, mert szinte sose találkozunk! A feleségem sajnos nem hajlandó motorra ülni, de szerencsére a fiaimat érdekli a dolog.
– Hogyan kerültél a filmkészítés közelébe?
– 17-18 éves lehettem, amikor anyukám elment egy televíziós műsorgyártó irodába, és azt mondta nekik, hogy szívesen dolgoznék ott ingyen. Így kezdtem, és hamar rájöttem, hogy híradós operatőr szeretnék lenni, és ott volt is lehetőségem ezt megtanulni. Aztán pár év múlva emellett saját vállalkozásba is kezdtem, harminc éve elindítottam a saját motoros cégemet, a Gladstone Motorcycles-t.
– Mi a legfontosabb tanács, amit egy kezdő filmesnek adnál, aki amatőr filmet akar készíteni motorozásról?
– Próbáljon meg nem leesni!
(Fotók: Travel Channel)
